Olvasónk ikrekkel tömegközlekedik. Mivel a gyerekek még kicsik, babakocsiban viszi őket. Tudatosan közlekednek, tehát előre kinézi a menetrendből, hogy egyes vonalakon mikor járnak alacsonypadlós buszok, és azokhoz megy ki a megállóba. Március 30-án is így tett, ám az ígért alacsonypadlós busz helyett magaspadlós Ikarus jött. Megkérte a buszvezetőt, segítsen neki feltenni az ikerkocsit a buszra A vezető beszólt az utasnak, becsukta a busz ajtaját és kiállt a megállóból, az utast pedig babakocsistól otthagyta. Részletek a levélben:
Tisztelt BKV-figyelő!
Márciusi tapasztaltomat szeretném megosztani önökkel:
Mozgáskorlátozottnak érzem magamat amióta az ikerfiaim megszülettek, már ami a tömegközlekedést illeti. Ja, bocs, ez már közösségi közlekedés. Azt most hagyjuk is, hogy a belváros nekünk a Stadionokat jelenti, mivel ott még fel lehet jönni a felszínre babakocsival is, hogy már az Örs vezér terén is a buszmegállóból csak a Sugár és az Árkád megjárásával lehetne átjutni a metróhoz. Ezekkel nem is próbálkozok.
A BKV menetrendjében közzéteszi, hogy melyik járata alacsonypadlós. Ez már óriási könnyebbséget jelent, mert hiába van az egyik legkönnyebb esernyőre csukható ikerkocsink, az is 12 kg, plusz a 4 hónapos srácok súlya még ugyanyennyi. Buszra felszállni már egyedül is tudok, a leszállás sikeressége attól függ, hogy a megálló padkája milyen magas, mennyire közel áll meg hozzá a busz, na meg hogy van-e mindehhez segítség.
Mertem nagyot álmodni, patikára, postára menni a fiúkkal busszal, tényleg merész gondolat. Mivel még 3 óránként esznek, nagyjából 2,5 óránk van megjárni bármit. Ez egyedül, autóval tengernyi idő, két gyerekkel, babakocsival na és busszal, nem az, jól meg kell tervezni. A postát érintő buszjárathoz 2 megállónyit kell sétálnunk. A menetrendből kinéztem A járatot (nagyjából óránként jár alacsonypadlós ezen a vonalon), majd 20 perc rohanás, a forgalmas úton kerülgetve a pont a járda közepén helyet kapó egy-két villanyoszlopot és a járdán parkoló pár kocsit. Időben érkeztünk a megállóba, félsiker.
Ahogy kanyarodott a busz, már láttam, hogy baj lesz... nem alacsonypadlós volt. Mivel az alacsonypadlósnál a második ajtónál tudok felszállni, elöl álltam a megállóban. A régi buszokon egyébként hátul nincs korlát. Busz beáll, első ajtó nem nyílik. Biztos gondolta a sofőr, hogy ott úgysem tudok felszállni, minek is nyissa ki. Intettem neki, erre kinyitotta. Újabb intésre még a fülhallgatót is kivette a füléből. Majd a következő párbeszéd zajlott le közöttünk, a buszvezető szavai szó szerint idézve (nem volt nehéz megjegyezni)
-Ne haragudjon, megtenné, hogy segít felszállni?
-Menjen hátra, és ha valaki segít, akkor fel tud szállni.
-De Ön nem segít? Csak mert a menetrend szerint alacsonypadlós busznak kellett volna jönnie, de erre nem tudok egyedül felszállni, és mint BKV alkalmazott...
-LEHET REKLAMÁLNI!
-Megmondaná a nevét?
-PETŐFI SÁNDOR!
Ajtó becsuk, busz elhúz.
Még aznap írtam a BKV-nak, egy elnézést kérő udvariassági válaszra 2 hét alatt sem méltattak.
Az eset 2009. március 30-án a 144-es busz György utcai megállójában 16,34kor történt, az Örs vezér tere irányába. A rendszám vége talán 122, de gondolom a pontos járat ismeretében könnyen beazonosítható a jármű és vezetője.
