Olvasónk, Dániel amiatt fordult hozzánk, mert állítása szerint őt, és több utastársát 2012. március 10-én 03:17-kor otthagyta az éjszakai busz a rákoskeresztúri Szent Kereszt téri buszmegállóban. Mint írja, amit az éjszakai közlekedés címszó alatt a BKV művel és műveltet velünk, messze kimeríti az elégtelenség húsba nyilalló fogalmát.
Kedves BKV-figyelő!
Bár a következő kis csasztuska ismerőssége több tapasztalt kommentelőnek szemet szúrhat jelentős mennyiségű hasonló korábbi esetre visszarévedve, mégis a torkán kellett megragadjam a tollat, mert amit az éjszakai közlekedés címszó alatt a BKV művel és műveltet velünk, messze kimeríti az elégtelenség húsba nyilalló fogalmát.
Jelesül: 2012. március 10-én 03:17 perckor épp a Rákoskeresztúr tartományában félszegen megbúvó Szent Kereszt téri buszmegállóban tapicskoltam az el-elszórt csikkek között, ahogy a cukrász ujjai díszítés közben a kókuszreszelékkel teleszórt tojáslikőrös csokoládétortán, amikor Rákoskeresztúr vkp. felől két tompított lámpa és két pozíciójelző fénye ragyogta be jómagam, és még négy másik várakozó, leendő utas- és sorstársam fagyos, nehézkesen bevégződő teliholdas hajnalát.
Nem volt érdemes vitát nyitni, teljes bizonyossággal állapíthattuk meg, hogy a 998-as éjszakai járatra beosztott autóbusz, menetidőt pontosan tartva közeledik felénk. Ekkor történt a fordulat. No, senki se fordult meg, pont hogy ellenkezőleg: érdekes jelenésre lettem figyelmes. Na persze se Mária, sem édes kisfia, ebből kifolylag sem Cserháti Zsuzsa nem villant fel színem előtt, bár kétségtelenül felidéződtek magamban bibliai és egyéb alakok, persze negatív jelzőkkel illetve, ugyanis az autóbusz vezetője nem kezelte Szent Kereszt tér megállóját. Lassítás nélkül gördült tova a kiinduló állomáson felszállt, láthatólag többségében civil ruhát viselő, maroknyi utassal.
A megállóban tartózkodók egy emberként adtak hangot paprikás véleményüknek egymásnak, és a mögöttük húzódó monumentális plébánia hallgatag főhajójának. Ám egyik sem nem hozott megoldást. Mivel a következő járat fél órával később indul, nekem pedig pont fél óra hazagyalogolni, nem volt kérdés, hogy a friss levegőt válasszam-e a BKV mocskával szemben.
Következtetés: mivel valószínűleg nem káprázott a szemem, tudatmódosítót sem fogyasztottam előtte - munkából jöttem -, így ki merem jelenteni, hogy ez volt a menetrendben meghirdetett járat. Utasok utaztak rajta, nem volt zsúfolt, a megállóban pedig nem egyedül álltam felszállási szándékra utaló magatartással, és egyikőnk sem adta le a buszvezetőnek az íratlan szabályként jegyzett, továbbhaladás lehetőségét szimbolizáló karlendítést. Ebből kifolyólag a bv hibázott. Nem kicsit. Nagyon.
Észrevétel: engem, mint utast egyáltalán nem érdekel, és nem kell érdekeljen, hogy az éjszakai járatokra olyan vezetőket osztanak be, akiknek halvány lila segédüzemű kenőanyaguk sincs, hol merre kell fordulni és mely megállókat kell kezelni (korábbi tapasztalat). De egy dolog biztos.
Nem azért fizetem a havibérlet irreális magasságokba törő ellenértékét, hogy ez a retkes vállalat ilyen szolgáltatást nyújtson. Mert akkor adjon 90%-os kedvezményű havi Budapest spotterbérletet, amivel jogomban áll MEGFIGYELNI a megállók előtt teljes gázzal elrobogó járműveket, belélegezve a néhai Ikarus gyár amúgy valóban szép (bár nekem a farosok a kedvenceim) Ik 260-asainak szó szoros értelmében lehengerlő, jótékony gázolajillattal elegyedő látványát.
Tisztelettel: Dániel
