Milyen jog illeti meg a halmozottan sérült kisgyerekkel utazó édesanyát, vagy csak általában a babakocsisokat az elsőbbségi üléseket illetően? - ezt kérdezi elkeseredett hangú levelében olvasónk. Jog szerint a válasz: semmilyen. Az utastársakon múlik, figyelembe veszik-e azt, hogy van, akinek nagyobb szüksége van a helyre. Reméljük, ez a levél felhívja a figyelmet a jelenségre.

Én egy halmozottan sérült, rendkívül ritka genetikai betegségben szenvedő kisfiú édesanyja vagyok. Nagyon rossz tapasztalataim vannak a vele való tömegközlekedés terén. A kisfiam idén 6 éves lesz, de a betegségéből adódóan nem tud járni, ezért babakocsiban szállítom az óvodába, ami eléggé messze van, mivel ő ugyebár nem járhat egészséges óvodába, hanem speciális intézménybe kell járatnunk.

Fotó: Facebook

 Az utasok többsége alig akar beengedni minket a buszon az elsőbbségi helyre, vagy ha igen, akkor engem, mint az anyját, kísérőjét már nem akarnak mellé engedni, nekem kint kell állnom mögötte az utastérben. Ez nálunk azért problémásabb, mint a többi babakocsis anyuka esetén (akik ugyebár babákat, és nem hatéves, sérült gyereket szállítanak benne), mivel a mi esetünkben fontos lenne, hogy mellette, és ne mögötte álljak, hogy tudjak vele kommunikálni, lásson engem, stb.

Valamint számos esetben mellettünk koszos ruhában lévő ember ül azon a bizonyos lehajtható ülésen, ahová a babakocsikkal lehet beállni, és a fiam óhatatlanul is elkezd odanyúlkálni, aminek én nagyon nem örülök, mert a gyenge kis szervezete nagyon védtelen a kórokozókkal szemben.

A kérdésem az lenne önökhöz elsősorban, hogy tulajdonképpen egy ilyen helyzetben lévő anyukát, sőt, egyáltalán a babakocsisokat milyen jog illeti meg ezen elsőbbségi helyeket illetően?

A mai utazásom alkalmával is például nagyon kellemetlen élményeim voltak: egy vélhetően tudatmódosult ember többször egymás után nekem dőlt, majdnem fellökött, aztán pedig egy - már említett- koszos ruhájú ember még velem kezdett azért kötözködni, mert a gyerekem kezét elhúztam a nadrágjától! Holott én egy árva szót se szóltam hozzá - pedig tudtam volna mit mondani neki - az elsőbbségi ülőhely át nem adása kapcsán...

Nagyon el vagyok keseredve, mert mint világossá válhatott az önök számára, a helyzetünk nagyon kiszolgáltatott, mivel kénytelenek vagyunk a gyermekem betegsége miatt nagyobb távolságokat utazni, és sokszor nagyon rossz körülmények közt, koszos, ápolatlan, vélhetően betegségeket terjesztő emberek közt is... és ugyebár a babakocsival nincs nagy mozgási lehetőségünk a járatokon.