A menetrend szent dolog, kőbe is van vésve, de némi józansággal mégiscsak az tűnik reálisnak, hogy a közösségi közlekedésben az utasok biztonsága előbbre való, mint a menetrend. A mozgásában korlátozott Máriára azonban leszállás közben kétszer is rácsukta az ajtót a buszvezető. A 9-es buszon történt incidensről Mária panaszlevelet küldött a BKK-nak, amelyet hozzánk is eljuttatott.

Mélységesen fel vagyok háborodva a velem történteken: 2014. december 13-án, 17 óra 22 perckor, szombati napon a Baross utcában közlekedő 9-es buszon (Kőbánya-Kispest M felé, Ikarus, BPI-182) jeleztem hogy le szeretnék szállni a Harminckettesek terénél. (A 9-es busz végállomása helyesen Kőbánya alsó vasútállomás - a szerk.)

Fotó: bkv.hu

Az ajtót ki is nyitották, mivel azonban mozgássérült vagyok, a lépcsőn csak lassan, kapaszkodva tudok leszállni. A többi ajtónál már felszálltak az utasok, ezért a karommal integettem a járművezetőnek hogy még várjon. Ő azonban nem figyelt és rámcsukta az ajtót. Én pedig az ajtó közé szorultam. Ő gyorsan elindult, úgy, hogy nyitva maradt az ajtó, ami között maradtam!

A kiabálásomra az utasok hátra szaladtak, megállították a buszt és engem próbáltak kisegíteni a beszorult ajtók közül. Ekkor - mivel megállt - le tudtam szállni a buszról, de a sofőr megint nem figyelt, annak ellenére, hogy leeshettem volna a gyorsan haladó buszról, megint gyorsan bezárta az ajtót és gyorsan elindult. Megint elkerülte a figyelmét, hogy a fél karomra és a válltáskámra az ajtót rázárta.

Újra is elindult, most a járdán kellet szaladnom és kiabálnom, és még az ajtó ablakán dörömböltem, hogy álljon meg. Az utasoknak köszönhetem, hogy megállt végre harmadszor is a busz. Nagyon csúnyán beütöttem a busz ajtajába a karomat és az ujjaimat, ahogy rám vágódott.

Elkeserítő, hogy ilyen figyelmetlen, balesetet okozó, ámokfutó sofőr vezetheti a tömegközlekedési járműveket. A szerencsémet a sok utasnak köszönhetem, akik a segítségemre siettek, így elkerülhető volt a nagyobb baj. Tudtommal első az utasok biztonsága és komfortérzete a járműveken, nem pedig a rohanás a végállomás felé.

Szinte hihetetlen, hogy ilyen megtörténhet. Ha ez nem velem esik meg, el sem hiszem. Remélem, lesz nyoma az esetemnek, mert az ilyen ember nagyon veszélyes az ártatlan utasokra. A mozgássérülteket nem akadályozni kell hanem segíteni.