Kedves BKV-figyelő!

Napi rendszerességgel utazom a VT-Transman (a BKV Zrt. alvállalkozója) által üzemeltetett vonalakon, ahol új Localo buszok járnak. Számos poszt és levél szólt már arról, hogy ezek a buszok milyen rosszak stb. Én - úgy látszik a többséggel ellentétben - a buszokkal nem vagyok elégedetlen. Viszont a a VT-Transmannal igen! Egyszerűen hihetetlen, hogy amikor sikerül végre a kornak megfelelő buszokat beszerezni, melyeken kamera védi a berendezést, nemes egyszerűséggel nem üzemeltetik a kamerákat. A mellékelt képeken jól látható, hogy mi az eredménye. Miért nem lehet a megvásárolt, és az első hetekben üzembe helyezett monitorokat újra beüzemelni a vezetőfülkében? A másik megjegyzésem a takarításról szól. A VT-Transman dicséretes módon viszonylag gyakran mossa/mosatja a buszokat külsőleg, nem szoktam figyelni, de hetente egy-két alkalommal biztos csilogó-villogó buszokkal járhatok. Sajnos belsőleg már nem takarítanak ilyen gyakran, ezt szintén tökéletesen bizonyítják a mellékelt képek.

A takarítással kapcsolatban fel szokott merülni az a kijelentés, hogy ha az utasok kultúráltan utaznának, akkor nem kellene takarítani. Ez így nem igaz. Engem is zavar a szemét., az otthagyott újság, üditős palack, csokipapír, de a por az por, az nem az utasok miatt kerül oda, és amikor ujjnyi vastagon áll a kapaszkodókon és a különböző felületeken, az nem csak zavaró, hanem egészségtelen is. Néhány képet azért küldtem még a különböző illesztési hibákról. illetve festék-lepattogzódásról. Mellesleg nem nagy kérés szerintem, hogy sikerüljön úgy beállítani a kifelé nyíló ajtókat, hogy normális sebességgel nyíljanak, és ne rakéta-üzemmódban, mert amikor fel szeretne valaki szállni és a kezére csapódik az ajtó, az nem túl kellemes érzés.

Remélem hamarost kijavítják a hibákat amelyeket nyilván észrevesznek. (Naív vagyok?:P)

Tisztelettel, vidimaster

Kedves BKV Figyelő!

Az ismert strófa jutott eszembe: "mocskos BKV, sálálálálá"

Az a baj, hogy tényleg van alapja ennek az egyébiránt igen ostoba dalocskának.

Ma reggel jól felhúztam magam, mikor megpróbáltam felszállni a 40-es buszra. Begördült, megállt, vártam, hogy nyíljon az ajtó. Nem nyílt. Nem, mert ez modern busz, itt az utas nyit magának (amennyiben senki sem száll le). Csakhogy finnyás-fizető utasként semmi kedvem nem volt megnyomni az erre szolgáló, rendkívül mocskos gombot. Persze a sofőr is hasonlóképpen gondolkodott, még véletlenül sem nyomott semmit. Egy ideig türelmesen vártam a zárt ajtó előtt, majd a nevetséges szitut megunva lehúztam kesztyűmet, és szoros fizikai kontaktust létesítettem a szürke koszréteg alatt halványsárgán villogó gombbal. Ennyi.

A képeket leszállást követően készítettem mobillal, rossz minőségűek, de azt hiszem, még így is magukért beszélnek.