Olvasónk tolmácsnak jelentkezett a BKV-hoz. Egy hétig bírta a munkát, mert a második héten olyan ellenőrökkel hozta össze a sors, akik minden turistát le akartak húzni, annak ellenére, hogy a BKV utasítása kimondja, turistát nem büntetünk, ha van jegye, csak nem kezelte.

Az ellenőrök a turistákat „mocskos csalóknak” nevezték, és még a tolmácsnak is beszóltak, hogy nem is tud angolul. Olvasónk végül fogta magát, bement az irodába, jelentést írt és otthagyta a BKV-t, mert elege lett az undorító ellenőrökből. Részletesen és szókimondóan leírta észrevételét:

Kedves BKV-figyelő!

Az egyik diákszövetkezetnél jelentkeztem tolmácsnak BKV ellenőrök mellé, persze aggódtam, hogy mi lesz, ha übersötéteket kapok, de egy darabig megúsztam. Az első héten végig rendes ellenőröket fogtam ki: külföldit nem érvényesített jeggyel nem büntettek, hanem elmagyarázták, mit kell a jeggyel csinálni, és útjára eresztették, szóval jó fejek voltak. Nem így csütörtökön.

Három seggfej mellé osztottak be, akik mindenkiről azt feltételezték, hogy ha van jegye, de azt nem kezelte, akkor biztosan már beutazta vele a várost, vagy ha nem, akkor ez volt a szándéka. Probléma volt velük, hogy nem lehetett rájuk hatni semmilyen érveléssel, vitatkozni képtelenség volt. Bár a BKV felső vezetése utasításba adta, hogy kezeletlen jeggyel rendelkező turistát el kell engedni, ők magasról tettek erre.

Újpest központ, két fekete férfi, egyiküknek volt jegye, nem így a másiknak. Állítása szerint mivel befelé megmutatta, útközben már eldobta, hiszen ha nem lehet lejutni jegy nélkül, miért ellenőriznék az utazás végén is? Iratai mindössze egy menekülti papírból álltak, bő fél órát ácsorogtunk vele, magyar rokonnal beszéltünk telefonon, egyik kedves nő ellenőrrel már mindenre rákérdeztünk: nincsen senki ismerőse, akinek van havibérlete, és bemutatná azt sajátjaként az irodában utólag? Ez az ellenőr (a kedves) már elengedte volna a fickót, de Pöcsfej 1. volt a főnök. Végül könnyes szemmel a kétségbeesés határán kifizette a helyszínit.

Deák tér, francia pár bőröndökkel, akkor jöttek Ferihegyről. A buszon kezeltek jegyet, de metrón már nem. Mutatták a kezeletlen jegyüket: vettek ők, de nem találták az automatát, keresték a kapukat (Párizsban az van), de nem jöttek rá, mit hogyan. A kőbányai felüljárós bejáratot ismerve nem csoda. Pöcsfej 2. és 3. lecsapott rájuk, nincs kezelve, hah, hatezer fejenként. Rendőrhívással fenyegetőztek, Pöcsfej 3. a mobilját nyomogatva félrevonul, de kampót martak: a franciákat ez nem rémítette meg, sőt, támogatták az ötletet. Megmondták: ők ezeknek a pasiknak pénzt nem adnak, rendőrt akarnak. Múlik az idő, kellemesen elcseverésztünk. Mikor jönnek már a rendőrök? (Igen, illedelmesen félreállva várakoztak, nem lógtak meg, pedig az ellenőrök már rég nem foglalkoztak velük.) Kérdezem Pöcsfejéket, hogy he?

Miért mi hívjunk rendőrt, mikor ők akarnak rendőrrel beszélni? Hívjanak ők! -Azt mondtátok, hogy hívtok... -Mi aztán nem! -Tolmácsolom, franciák összenéznek: Hazudik...

Csak a vállamat vonogatom: Tudom, egy seggfej. Csak azt remélem, nem utáljátok meg ezért Magyarországot...

Szóval tárcsázták a rendőrséget, kézről kézre járt a mobil, a diszpécser próbálta valahogy tisztázni a helyzetet, nem akart rendőrt küldeni ilyen hülyeségre. Eközben felbukkant két magyar lány, egyiküknek nincsen jegye. 10 perc után az ellenőr inkább elengedi. Az egyik francia megkopogtatja a vállam.

Kérdezd már meg, őt miért engedték el, minket meg miért nem.

Tolmácsoltam.

Ellenőrök szó szerint elküldték a picsába őket, összeszedve minden angol nyelvtudásukat pocskondiázták a két turistát.

Ez alatt a 40-50 perc alatt többször elmondtam Pöcsfejéknek, hogy mi lehetett a probléma. Vázolok egy párbeszédet. -Hogy képzelik, hogy jegy nélkül utaznak! -Van jegyük, csak nem tudták, hol kell kezelni... -Dehogynem tudták, ha mi nem kapjuk el őket, ezzel a két jeggyel átutazzák a várost! -Ha így akartak volna tenni, nem kezelik már a 200-as buszon sem. -Ezek a mocskos franciák, ide jönnek lopni, ismerem a fajtájukat! -Nem, egyszerűen csak máshogy működik a rendszer Párizsban. -Ez marhaság, nem működik máshogy! -Voltam kinn, láttam, más a rendszer... -Igen? Tehát ott engedik az ingyen utazást, mi? Hogy csak úgy jegy nélkül használd a tömegközlekedést, mi? -Nem, én arról beszélek, hogy ott kapuk vannak, és ők ezeket a kapukat keresték, és áh...

És ezt sokszor. Egymás után.

Ferenciek tere, angol házaspár, kezeletlen szakaszjeggyel. Azt gondolták, azzal, hogy megveszik a jegyet, rákerül az állomás pecsétje, meg az időpont, felháborodva mondták, hogy sehol nem látták a kiírást, hogy érvényesíteni kell ezt valahol. Aki járt már Londonban, tudja, hogy itt pont negyedannyiba kerül egy metrójegy, mint ott, szóval nem ezen fognak spórolni.

Pöcsfej 1. akcióba lendül, magyarázza, hogy sziksztáuzend, házaspár meg néz, hogy nane, most utaztak életükben először ezen a metrón, nem tudták, hogy így kell, különben is: hova van leírva a jegyre, hogy géppel kell érvényesíteni? Az van rajta, hogy "az érvényesítéstől számított...", de ők azt hitték, hogy a vételnél megtörténik az értékesítés. Ellenőr erősködik, hogy bizony rajta van, végül már én kiabálok vele, hogy angolul nincsen ráírva, csak jobban értem a feliratot basszameg, engem vettek fel tolmácsnak őmellé.

Az angolok hatalmas hibát követtek el azzal, hogy elárulták (és én is, hogy tolmácsoltam): eltévedtek egy picit, eggyel tovább mentek, mint kellett volna, és az állomásról (tehát még a föld alattiról) visszafordultak, és visszafele is jöttek egy megállót. Erre aztán eldurrant Pöcsfej 1. agya, hogy ezek a rohadékok, lopnak, egy jeggyel már beutazták az egész várost, fel s alá utaznak, mikor ezt aztán kurvára tilos. Ekkor már én is kellőképpen felidegesítettem magam, és elkezdtem osztani, hogy egy seggfej, a házaspárt meg kiverte a víz, hogy most miattuk fognak engem kirúgni? Megnyugtattam őket, hogy amúgy is a péntek lett volna az utolsó napom, de többet itt nem dolgozom, főleg, hogy az ellenőr ekkor kijelentette: velem többet nem lesz együtt, mert én lebeszélem a turistákat a fizetésről (sosem mondtam egy turistának, hogy ne fizessen, az ellenőrökre próbáltam hatni, hogy legyenek megértőbbek), és különben is, ne beszélgessek velük többet, mit beszélek én még, hagyjam már abba.

Szóval fogtam magam, és leléptem, bementem az irodába, és elmeséltem az ottaniaknak, hogy mi történt, és én megértem, ha nem fizetik ki a napomat, de én nem jövök be többet. Tök rendesek voltak, kérték, hogy írjak erről jelentést, és természetesen kifizetnek, és köszönik az együttműködést, és gondoljam még meg a munkát, meg tudják oldani, hogy Pöcsfejék mellé ne osszanak be többet. De hálaisten nem voltam erre rászorulva.

Hát így ért véget dicstelen BKV-s karrierem.

Idézet a BKV ellenőröknek szóló szabályzatából: