Olvasónk nem érti, hogy a mozgólépcsőnél álló biztonsági őrök miért nem segítettek annak az idős nőnek, aki le akart jutni a metróhoz, de nem mert rálépni a lépcsőre. Hiába kért az utas segítséget, egyikőjük sem ment oda, így hát az idős utas elesett:

Tisztelt BKV-figyelő!
 
Mai nap 2001. aug. 2-án Újpest felé szerettünk volna utazni férjemmel a Corvin negyedtől. A mozgólépcsőnél feltorlódtak az utasok, mert egy idős néni szeretett volna a lépcsőn lemenni, de nem tudott, félt rálépni.

Mikor láttam mi a gond, a tömegben szóltam a biztonsági őröknek, hogy segítsenek, de nem reagáltak. Újra oda szóltam, miért nem jönnek, ?csak? volt a válasz. Majd az egyik mégis elindult, addig a néni rálépett a lépcsőre és elesett. Az idős hölgy már jajgatott, akkor ért oda végre a biztonsági őr és állította le a lépcsőt. A néni felállt, nehezen visszalépett a lépcsőről, erre az ellenőrnek mondtam, hogy mondtam talán nem ártott volna lekísérni a hölgyet, erre visszaszólt. Ahogy haladtam le a lépcsőn még sokáig hallottam keresetlen szavát, szavukat a kollegájával.

Az egyik női biztonsági őr oldalról figyelte végig az esetet, hát komolyan mintha azt várta volna, hogy, mikor esik az idős hölgy. Véleményem szerint a mozgólépcsőt nem lett volna szabad újraindítani, hanem a nénihez orvost kellett volna hívni. Lent nagyon nehezen lépett le a lépcsőről, emiatt a sor ismét feltorlódott, hátrafele kellett lépegetnünk, nehogy lelökjék.

El nem tudom mondani, hogy mennyire felháborított az esett, gondolkodtam visszamegyek, felírom a nevüket, de megmondom őszintén jobb, hogy nem mentem, nem tudom hova fajult volna szóváltás.

Nem értem, hogy miért kellett megvárni, hogy a néni elessen, lehet, hogy nincs a munkaköri leírásukba a segítség, de figyelmességet, az emberséget gondolom nem kéne előírni annak benne kéne lenni az emberbe. Ha mégis előírás kell, akkor tegyék meg.