BKV-Figyelő

Részegnek nézték, nem engedték fel a metróra a 27 éve rokkant férfit

Király Dávid

2012.12.12
11:03

Harminc évesnél idősebb olvasóink számára ismerős lehet Zemlényi Zoltán neve. Ő volt az a 15 éves fiú, aki 1985. március 7-én az Oktogonnál (akkor November 7. tér) a piros lámpa ellenére lelépett a járdáról, és az úttesten elütötte egy Trabant. Egy akkori mínuszos hír szerint a fiú nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett.

Zemlényi Zoltán egy hónapig feküdt kómában; szinte orvosi csodának számított, hogy egyáltalán életben maradt. Sem járni, sem beszélni nem tudott, értelme azonban nem sérült, bár ez utóbbit sokáig a környezete felé sem tudta kommunikálni.

Akaraterejének, kitartásának köszönhető, hogy Zemlényi a következő években – amennyire lehetett – felépült. Noha az áhított sportkarrierből semmi sem lett – olimpiai bajnok kenus akart lenni – Zoltán ma újra tud járni, beszélni.

ZZ a történetéről könyveket is írt, vendége volt Friderikusz Sándor műsorának (valószínűleg innen emlékszem rá), később családot alapított, három gyereke van; legújabb könyve nemrég jelent meg. Akkor nevezték őt hétköznapi hősnek, amikor ezt a kifejezést még nem koptatta el a bulvármédia.

A több mint 27 évvel ezelőtt történt baleset nem múlt el nyomtalanul: Zemlényi-Kovács Zoltán (ahogyan ma hívják) ma is nehezen jár, nehezen beszél. Mindössze ennek ""köszönheti", hogy múlt pénteken nem engedték felszállni a metróra, mondván: részeg. Nem volt az, sosem ivott. Az esetről Zoltán saját Facebook-oldalán számolt be, az alábbiakban ezt közöljük.

Dózsa György úti metróállomás igazgatóságának!

Felháborodásomat fejezem ki a ma 18:40-kor szolgálatban lévő, metrólejáró lépcsőjénél szolgálatot teljesítő munkatársaik minősíthetetlen viselkedése miatt! Ma délután 18:40-kor anyósommal, élettársammal és 9 hónapos kislányommal indultam hazafelé egy télapó ünnepségről, ahol saját könyveimet is árultam. A lépcsőhöz közeledve nyugdíjas anyósomat és kislányomat hordozóban szállító élettársamat elengedték, engem azonban megállásra késztettek, ami különös, máskor ugyanis engem is el szoktak engedni - napjában többször is utazom metróval.

Talán a bérletemet kérik? - vetődött föl bennem, s már nyúltam is az övtáskámhoz, hogy kivegyem a tárcámat, amiben a bérletem is van. Azonban munkatársuk azt mondta (lehet, hogy nem szó szerint idézem), hogy önnek most nem kéne lemennie illuminált állapota miatt.

Szeretném megkérdezni, milyen jogon állítják rólam, hogy "illuminált" vagyok, mikor életemben egy korty alkoholt nem ittam, egyetlen slukk cigarettát nem szívtam, egyetlen korty kávét nem ittam, mert undorodom ezektől - viszont nagyon érzékeny vagyok, ha ezek bármelyikét bárki feltételezi rólam.

Illuminált embereknek tilos a BKV járművein utazni? - csak kérdezem, mert én már láttam részeget metrón, de én soha nem voltam még illuminált, viszont kollégáik, akik rólam ezt feltételezték, ezzel gyanúsítottak, már egészen biztosan voltak illumináltak, sőt - mondjuk ki - részegek is - és talán utaztak is így metrón, de mindegy, mert viselkedésük felháborító, vérlázító volt és ezért voltam ennyire kiakadva, hogy jelenetet rendeztem.

Mellékesen teljesen jogosan, mert milyen alapon zárnak ki engem a metróközlekedésből, aki minden évben megveszem a nyugdíjas bérletemet, mert 27 éve le vagyok százalékolva 100%-osan és elég atrocitás ér engem minden nap a nehezen érthető beszédem és lebénult végtagjaim okán feltűnő járásom miatt, hogy egy fárasztó, hidegben, szabad ég alatt végigdolgozott hónap után fáradtan ne mehessek haza élettársammal és három gyerekem közül a legkisebbikkel járművükön, amiért én fizetek.

Fel vagyok háborodva és nem hagyom annyiban, hogy egy egyszerű bocsánatkéréssel elintézzék a dolgot!

Zoltánt a barátai arra bíztatták a Facebookon, hogy tegyen panaszt, egyikük ajánlotta, hogy írja meg az esetet a BKV-figyelőnek is. (Nem így lett, a szöveget én kértem el.) Zoltán megköszönte barátai együttérzését, de nem akart botrányt.

Se időm, se energiám, se kedvem nincs ezzel foglalkozni, mert ha ezt az ellenőrt - teszem azt – kirúgják, vagy ha le is fejezik az összes főnökével együtt, sőt, ha emiatt az eset miatt ezentúl minden ellenőrt előzékenységre oktatnak, vagy bunkótlanítják a BKV-t, vagy bármi, attól ez még így marad. Az emberekben ez benne van. Valószínű, ennek az ellenőrnek is tele volt feszültséggel a napja, az élete mélyrepülésben, vagy egyszerűen csak rossz volt a világítás és emiatt nézett részegnek.

Zoltán a "beszélgetésünk" során hangsúlyozta, azért lepte meg az eset, mert szinte mindig segítőkész, rendes BKV-s munkatársakkal találkozik. Mint írta: ő már túllépett a történteken, viszont az eset intő példa lehet az ellenőröknek, hogy attól, hogy valaki másmilyen, nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni és főleg nem kell feltétlenül érvényesíteni azt a jogukat, hogy bizonyos személyeket kizárhatnak a közlekedésből.

(A képen Zemlényi-Kovács Zoltán látható legújabb, Tenzi naplója című könyvével. Fotó: MTI/Marjai János)

komment komment Címkék: metró részeg ellenőr rokkantnyugdíjas bkk zemlényi zoltán

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BKV-Figyelő

profil_kd.jpg

Az oldal szerkesztője Király Dávid Budapest-szakújságíró. A BKV-Figyelő célja, hogy a budapesti tömegközlekedést igénybe vevők véleményét a nyilvánosság elé tárja, s ezzel a közösségi közlekedés fejlődését elősegítse. A blog nem tényeket, hanem olvasói észrevételeket közöl.

A BKV-Figyelő szerkesztője nem feltétlenül ért egyet a közölt levelek tartalmával. A megjelent levelek szerkesztésének és rövidítésének jogát fenntartjuk. Amennyiben a BKV-Figyelőn sértő tartalmat, hozzászólást talál, kérjük, az alábbi linkre kattintva jelezze nekünk!

Sértő tartalom bejelentése!

Írjon nekünk!

mobilver_banner_x.gif

Facebook

BKV-figyelő RSS