BKV-Figyelő

Hajléktalanok a tömegközlekedésben

Király Dávid

2014.06.07
13:44

Érzékeny téma. A BKV-Figyelő postafiókjába érkező panaszlevelek közül sok foglalkozik a hajléktalanokkal, ezeket a leveleket azonban többnyire nem közlöm le, mert az a tapasztalatom, hogy felesleges indulatokat szítanak. Most kivételt teszek, és mindjárt azt is megmondom, miért.

A probléma összetett és nem jár jó úton az, aki a hajléktalanságot mindössze rendészeti kérdésként kezeli vagy kriminalizálja; tudjuk, hogy a hajléktalanság eredendően szociális kérdés. A jelenség azonban évtizedek óta létezik, és mindeddig senki sem talált rá megnyugtató megoldást. 

Kinga esete tipikus, a jelenséggel mindannyian naponta találkozunk a tömegközlekedés járművein. Levelével azért teszek kivételt, mert kulturáltan, indulat nélkül és a problémára alapvetően érzékenyen, bizonyos fokig megértően számolt be a vele történtekről. A hozzászólóktól azt kérem, hogy ők se adják lejjebb. 

Nincs helye az indulatoknak, mert azok nem visznek közelebb a megoldáshoz, ugyanakkor az sem helyes, ha homokba dugjuk a fejünket. Ha tudunk kulturáltan, odafigyelő módon beszélni a témáról, az előbbre vihet minket. Íme, Kinga levele. 

A történetemet szeretném megosztani veletek, mely 2014. június 4-én reggel, a 107-es busz Bosnyák téri megállója előtt történt. A Tisza István téri megállónál felszállt az első ajtónál egy igen hanyag kinézetű, enyhén ittas, feltehetőleg hajléktalan férfi. Meg is állt kapaszkodni rögtön az első ajtó mellett.

buszok_astoria_460adp.jpg

Fotó: Andrew Davidson Photography

Pár másodperccel később a busz elején utazók egymás után szépen lassan elkezdtek a busz hátsó végébe átvonulni. Nem értettem miért, aztán mikor a helyet cserélők miatt kicsit előrébb kellett jönnöm, akkor engem is megcsapott az az orrfacsaró bűz, ami miatt vélhetően az elöl utazók hátravonultak. Nem vagyok általában kényes a szagokra, ráadásul az allergiám miatt eléggé be is volt dugulva az orrom, mégis nagyon intenzív volt a szag.

Egy perccel később öklendezést hallottunk elölről, azt hittük, hogy fuldoklik a sofőr, előre is rohantak páran, de abban a pillanatban a busz hirtelen leparkolt, az első ajtó kinyílt, a buszsofőr pedig kirohant, ugyanis nem fuldoklott, "csupán" hányingere lett, és ki kellett szaladnia a levegőre hányni. Az ajtóban akkor már ketten álltak, és próbáltak segíteni neki.

A sofőr elmondta, hogy nagyon irritálja a szag, és így egyszerűen nem tud továbbvezetni, mert folyamatosan hányingere van. Látszott rajta hogy rendkívül ideges (megjegyzem teljesen érthető módon), mégis minden türelmét összeszedve udvariasan megkérte a "szag forrását", hogy legyen szíves elhagyni a járművet, mert ez az állapot nem megfelelő a közösségi utazáshoz, és ilyen körülmények között nem tud buszt vezetni.

Erre az enyhén ittas úriember hangosan hőbörögni kezdett, hogy ő márpedig "nem büdös, csak öreg" (ezt így szó szerint), és nem fog leszállni, menjen tovább a busz. A sofőr még egyszer megkérte, sőt már egy-két utas is, de így sem volt hajlandó leszállni (a busz ekkor már 4 perce egy helyben állt, a sofőr pedig még mindig kint, térde támaszkodva kapkodta a levegőt).

Az "illatozó" férfi csak azután szállt le, miután az egyik utas megkérdezte, hogy amúgy jeggyel, vagy bérlettel utazik-e? Ezután, kinyitottuk az összes ablakot, a sofőr visszaült a volán mögé, és haladtunk tovább. Minden tiszteletem az övé, ugyanis kevés ember tudta volna egy ilyen incidens után megőrizni a hidegvérét, remélem azóta jobban van!

Rengeteget hallja, és látja az ember azt, hogy hajléktalanok egyfajta átmeneti szállásként használják a tömegközlekedés járműveit, utazásra alkalmatlan állapotban (ittasan, bűzösen, koszosan) szállnak fel, rosszabb esetben pedig hallani olyat is, hogy összepiszkítják az utasteret és persze mindezt többnyire úgy, hogy bliccelnek.

Gyakran az ellenőrök/sofőrök sem tudnak/akarnak mit kezdeni a helyzettel, ami valljuk be, egy fizető utas számára felháborító. Jó volt látni, hogy ez ellen a jelenség ellen együtt fel tudtak lépni az utasok és a tömegközlekedés dolgozói együtt.

Szörnyű dolog, amikor valaki otthontalanná válik, és az utcán kell élnie, és nem a hajléktalanok ellen szeretnék uszítani, de akárhogy nézzük a tömegközlekedés (leszámítva a 65 év felettieket) nem egy ingyenesen hozzáférhető szolgáltatás, annak ára van, illetve szabályai azokra nézve, akik igénybe veszik. Fizető igénybe vevőként pedig igenis felháborító a potyautazás, felháborító a kosz, a szag.

Remélem a jövőben hatékonyabban fel tud lépni a BKK/BKV ez ellen a jelenség ellen, nyilván az ő érdekük is, hogy minél kevesebb bliccelő legyen, és minél tisztábbak legyenek a járművek!

komment komment Címkék: hajléktalan szociális utazási feltételek

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BKV-Figyelő

profil_kd.jpg

Az oldal szerkesztője Király Dávid Budapest-szakújságíró. A BKV-Figyelő célja, hogy a budapesti tömegközlekedést igénybe vevők véleményét a nyilvánosság elé tárja, s ezzel a közösségi közlekedés fejlődését elősegítse. A blog nem tényeket, hanem olvasói észrevételeket közöl.

A BKV-Figyelő szerkesztője nem feltétlenül ért egyet a közölt levelek tartalmával. A megjelent levelek szerkesztésének és rövidítésének jogát fenntartjuk. Amennyiben a BKV-Figyelőn sértő tartalmat, hozzászólást talál, kérjük, az alábbi linkre kattintva jelezze nekünk!

Sértő tartalom bejelentése!

Írjon nekünk!

mobilver_banner_x.gif

Facebook

BKV-figyelő RSS