Írnék néhány gondolatot ezekkel a BKV-s tapasztalatokkal, véleményékkel és kritikákkal  kapcsolatosan.  Én jó néhány éve a BKV kötelékében dolgozom, mint buszvezető de mind a mai napig nem tudok napirendre térni sok dolog fölött.

Sok a panasz. Panaszkodnak az ellenőrökre, a buszvezetőkre, jegyeladókra, troli, metró, villamos, HÉV… Jut itt mindenkire „áldás”. Ott ülünk a kirakatban. Ha bunkó az ember, ha nem, megkapja a magáét minden nap.

Fáradt, keserű, frusztrált emberek tömegeit szállítani, nehéz és hálátlan feladat. „Ha már mindenki rúgott rajtam, főnök, gyerek, asszony (vagy férj), szomszéd, a kutyája, macskája, aranyhala…na akkor most nem hagyom magam és ezt a senkit, itt a fülkében, rendesen elküldöm az anyjába.”

Ilyenkor ordít vörös fejjel és a nyakán kidagadó erekkel egy jól szituált öltönyös, hogy nem működik a jegykezelő, vagy 3 percet késett a jármű. Ilyenkor anyázik eltorzult fejjel és a legmegdöbbentőbb vulgáris szókinccsel egy ötvenes, jólöltözött nő, mikor megállón kívül nem nyit neki a busz ajtót, vagy mikor a budai hegyekhez hasonló domborzattal rendelkező szétgyalázott megállóba hatalmasakat döccenve áll be a szerencsétlen kocsi és a fent említett hölgy „tökéletesen koordinált mozgással” a kapaszkodó mellőzésével, mivel rá semmilyen fizikai erő nem hat, fejjel tompít az ajtón, vagy valamelyik kapaszkodón.
Persze ezekről és még ezer más dologról a jármű vezetője tehet. Adjunk neki, hisz tűrnie kell. „ Ő nem szólhat vissza, mikor az anyját szidjuk, vagy leköpjük, mert SZOLGÁLTATÓ!
És itt tisztázni kell valamit. Sok kommentben olvastam, hogy a BKV dolgozói az utasokból élnek.

Ez nagy tévedés. Tagoltam mondom, hogy mindenki fogja: MI…A…MUNKÁNKBÓL…ÉLÜNK.
Lehet, hogy vannak egyes vezetők, akik a heréjük vakargatásával és a titkárnő szexuális zaklatásával töltik ki a munkaidejüket, de aki forgalomban vezet és napi szinten emberek százait, ezreit biztonságosan eljuttatja oda ahova indultak azok minden forintot megérdemelnek amit kapnak. Sőt többet is.

Csak a laikusoknak.

Mikor elindulok dolgozni, és tudom, hogy ezzel a kollegáim is így vannak, nem attól félek, hogy elronthatok valamit és kirúgnak. Ugyanmár. Én attól félek, és minden energiám és figyelmem ennek megakadályozására használom, hogy ne sérüljön, vagy haljon meg senki. Még ha nem én vagyok a hibás, akkor sem! Ezért kiabál és anyázik egy sofőr, mikor a felelőtlen utas a kerekek, ajtók és egyéb az élet gyors kioltására alkalmas műszaki berendezések elé, közé, alá veti magát, hogy 6 perccel hamarabb jusson el a céljához. Égre néz, és azt sóhajtja: miért Uram? Mi végre teremtetted ezt a sok birkát? Gyűlölsz tán? Nem elég nekem a paraszt autós, aki úgy vág be a 10 tonnányi vas elé, mintha az egy puha bodros kis kék felhő lenne, ami barátságosan körbeöleli őt, vagy a buszsávban kerekező szuicid hajlamú futárgyerek, csontos, aszott testével és rohadt nagy pofával. A napi 50 próbálkozás, hogy legyen egy emberszabású, aki kienged, abból a tetves megállóból, nem elég ez?

Persze nem. Millió az eset. Szívás, feszkó, para. Csakhogy trendi legyek:)
Aztán mikor van egy műszaki pihenőd és kornyadozol a buszba, mert még arra sincs erőd vagy kedved, hogy lemássz egy kis fecsejre a kollégákkal, mit látsz? Hónap eleje lévén 30 méteres sorocska a jegy és bérletpénztárnál. Az emberek várják a sorukat. 20 óra 00 perc. Külső fények kikapcs. ablak bezár és vége a napnak. 30 méternyi döbbent tömeg. Egy darab döbbent buszvezető a fülkében.

Miért? Uram! Egy ilyen érzéketlen ember, hogy létezhet?? Hazamegy, és kedvesen mosolyogva megvacsoráztatja a családját, ágyba dugja gyermekét, tán még mesél is neki? Majd megcsókolja kedvesét, és szorosan hozzábújva elalszik? Egy boldog világról álmodik, ahol csak ő létezik egy fülkében és millió bérletszelvény, de vásárló egy sem? Utálnak minket? Csodálja valaki? Én nem. Számos példa van a bunkóságra, tahóságra és főleg az ésszerűtlenségre a BKV-nál.

Kedvelem a kollegáim többségét. Buszvezetők. Az átlagéletkor magas. Valószínűleg vagy a volánnál vagy valahol a közelében fognak meghalni, egy gyors szívrohamban, embóliában, vagy agyvérzésben. A lazítás? Pia. Örök gond. Hiába tagadnánk.

Egy éjszaka hazafelé tartva a 996-os viszonylaton, zajos kissé részeg társaság szállt fel. A busz hátsó traktusából kiabáltak a sofőrnek, hogy merre is halad ez a járat. Az, erős eszmecserébe bonyolódott a velem együtt, szintén hazafelé tartó kollégával. Nem válaszolt.

Persze a társaság nem hagyta annyiban és még jobban érdeklődött, úgymond ordítottak, mint a sakál. Erre a kollegám megfordul, és azt mondja, hozzáteszem elég halkan: kussoljatok a kurva anyátokat.

Nem is gondoltam, hogy meghallják, de úgy látszik a boroskóla jó hatással van a fülre.
Azonnal kivált egy 3 tagú rögtönítélő bizottság a bandából, és elégtétel venni indultak.
Én azt mondtam magamban, hogy ezt nem.

Majdnem 10 órás számot nyomtam le egy nehéz viszonylaton és semmi kedvem nem volt hajnali 1-kor vért látni, BKV helyszínelőt, rendőrt, mentőt…

Közéjük álltam. Muszáj volt. Csendesen beszéltem, hogy figyeljenek. Latba vetettem szegényes szókincsem minden rejtett tartalékát, hogy lecsitítsam őket. Megkérdeztem hová mennek, vagy mennének. Útba igazítottam őket. Még egy kört is fizettem volna nekik, csak ne legyen balhé.

Csak, mert ilyenek vagyunk. Teljesen mindegy, hogy BKV, vagy nem. Senki nem tűr és tolerál a végtelenségig. Senki nem dolgozik hibátlan. Senki nem földre szállt angyal.
Csak jó lenne nyugalomban élni és dolgozni. Keveset fizetni de jól keresni.

De persze előfordul, hogy legszívesebben elharapná az ember a hülye ellenőr torkát, vagy kiugrana a fülkéből kezében az ékkel és hangos csatadalt énekelve agyonverne egy busznyi UTE szurkolót, akik az Újpest Központig alapos módszerességgel bontják a buszt és tréfás versecskékben közlik a sofőrrel, hogy mit is gondolnak a szexuális orientációjáról.
Úgy hiszem ez mind emberi reakció. A probléma nem itt van. Régóta tudjuk, hogy a fejétől büdös a hal.

Tisztességtelenség, korrupció, hozzánemértés, mutyi, bratyi, sundám bundám…
Én örömmel olvasok, hallok, vagy saját szememmel látok, olyan kollégát, aki profi módon, segítőkészen, udvariasan, kultúráltan dolgozik és viselkedik, ezzel egy kicsit ellensúlyozva a sok rosszat, amit kapunk, és sk. vagyis sl. :)  rúgnám picsán aki dilettáns, paraszt, sötét tahó.

De nem ringatom magam hagymázas álmokba. Engem is neveztek, bunkónak, vagy köcsögnek és talán néhány esetben joggal is.

De nem csüggedek. Legalábbis nem sokáig. Dolgozni muszáj, kell a pénz. Tekergetjük a kormányt, nyomkodjuk a gombokat, recsegünk a mikrofonnal, válogatunk a pedálok közt…így csinálja mindenki:)