Tisztelt BKV-figyelő!

 

Az alábbi bosszantó dolog történt velem tegnap (péntek, okt.3.) este pontban hatkor. Kétéves gyermekemmel, babakocsival, 8 hónapos terhesen (tehát látható hassal) vártunk a 75-ös troli Dráva utcai megállójában. A troli jött is, csak éppen pont a 133-as busz után pár másodperccel.

 

A busz beállt a megállóba (egy M-es), a troli meg lazán két méterre a járdától mögé kanyarodott, hátsó fele kilógott az ott parkoló autók mellé, és kinyitotta ajtaját. Mint azt gondolom mások is tudják, a régi típusú trolira terhesen/lábfájósan/idősen/babakocsival amúgy sem egyszerű felszállni, ha nem közvetlenül a járda mellé áll be (szinte soha). De ha a hátsó ajtó előtt, mely az egyetlen, ahol legalább a középső kapaszkodót kiszedték - ettől babakocsi-kompatibilis, muhaha! -, egy Opel suv parkol szabályosan, akkor teljesen lehetetlen.

 

Mindezt pár másodperc alatt felmértem, majd előre "loholtam" a babakocsival és mondtam, valamint mutogattam, hogy így nem tudok felszállni. A trolibusz vezetője végigmért, majd akkurátusan becsukta az ajtót és elhajtott. Én egy döbbent bazmeggel, a kislányom egy kedves "Deje vissza, busz!"-szal konstatálta a jófej sofőr taktikáját. Megjegyzem, a 65 000 forintos GYEDemből 8250 forintot minden hónapban erre a magas színvonalú (babakocsival amúgy is csak üggyel-bajjal használható) szolgáltatásra költök.

 

Üdvözlettel, Hanna

A minap egy nagyon jellemző BKV-s dolog történt velem.

 

Vasárnap délután négy óra körül a 105-ös busz Deák téri megállójában vártunk a buszra ami a Gyöngyösi utca felé megy. Aki nem ismeri a környéket annak elmondom, hogy itt két 105-ös buszmegálló van egymás mögött, az egyik Budára a másik a fentebb említett Gyöngyösi utcához visz. Hozzáteszem, hogy elég jelentős „csapat” voltunk két babakocsival benne egy-egy fiúgyermek és a pici lányommal.

 

A busz budai megállójában egy 16-os busz és egy turistabusz parkolt így nem tudhattuk, hogy az elénk begördülő 105-ös hova vinne minket. A babakocsikat a középső ajtóhoz toltuk, én pedig előre szaladtam a buszvezetőhöz, hogy megkérdezzem ez most ugyan hova megy - ugyanis a múlt héten jártam már úgy, hogy itt szálltam fel zuhogó esőben egyedül a két gyerekkel és átvitt majdnem Budára ahova nem akartam menni.

 

A járművezető udvarias érdeklődésemre válaszképpen valamit integetett, valamit odakiabált és közben hangos berregéssel becsukódtak az ajtók. Mivel természetesen a jármű olyan messze állt meg a járdaszegélytől, hogy emelni kellett (volna) a kocsikat, hátranézve annyit láttam, hogy a nővérem a megemelt babakocsival ugrik hátra egyet, hogy ne csukja be őket az ajtó.

 

Régebben egy anyukákat tömörítő mozgalom tagjaként, többször levelezgettem, tárgyaltam a BKV-val az akadálymentesítés miatt és mindig a pénzhiányról esett szó - még akkor is mikor annyit kértünk, hogy a régi trolik hátsó ajtajából szereljék ki a középső kapaszkodót, mert nem lehet babakocsit feltenni tőle -, közben pedig a legfontosabbról elfeledkeztek, mert az igazság az, hogyha meglenne az alapvető ember jószándék máris kényelmesebb, és jobb lenne babakocsival közlekedni. Nem lehetne tartani a járművezetőknek képzéseket arról, hogy figyeljenek oda az idősekre, babakocsisokra? Ne vágják ránk az ajtót míg szállunk föl, ne induljanak el addig míg az idős ember, vagy anyuka a pici gyerekkel le nem ült?

 

Szomorú, hogy ezek a dolgok alig változnak… A hetvenes troli útvonalán volt egy fantasztikus vezető aki mindig bemondta, ha felszállt valaki aki rászorult arra, hogy üljön – kismama, anyuka pici babával, idős ember – és addig nem indult el míg át nem adták a helyet. 

Jó volt így utazni.

 

Hogy pozitívumot is írjak: az utastársak egyre figyelmesebbek, így ezúton is szeretném megköszönni, hogy segítenek.