Néhány éve hír volt, hogy egy metrópótló busz eltévedt a városban. Minden felé ment, csak a kiadott útvonalon nem. Lehülyézték a buszvezetőt, és volt aki panaszt is tett, mert emiatt elkésett valahonnan. Az utasok közül kevesen tudják, hogy a járműhiány miatt sokszor tesznek át kisebb vonalról buszokat (vezetővel együtt) egy másikra, ami számára teljesen ismeretlen. Ilyennel találkozott olvasónk is:

Kedves BKVfigyelő!

Nemrég rászoktam a 150-es járatra a munkábajutáshoz. Persze nem egyszer van, hogy a 173E az 10, 30, 50-re pont nem ér be a Kosztolányira, de hát ha már 6-8 percenként jár, akkor nem szólok egy szót se.

A 150-esen rendszeresen utaznak turisták, a Szoborparkhoz, szóval napi  rendszerességgel látok kellőképpen összezavart külföldieket, főleg miután a  Vincellér útnál fordul egyet a busz és elindul visszafelé. Azért rendszerint figyelek és elmondom nekik, hogy mikor is kéne leszállni.

Ment is volna minden a szokásos módon, csak a mai sofőr (14:10-kor egy kis  töpszli busszal, nem a megszokott MAN-nal vagy B7R-rel... az IK435 szóló  testvére, a háromajtós) látszólag nem volt teljesen magánál. Eleve kicsit  félve állt be mindenhova, ezt betudtam annak, hogy valószínűleg csak  helyettesít és ez max. a második köre a járaton.

Aztán a Menyecske utcánál rázárta a hátsó ajtót egy középkorú nőre, akinek a  kisfia őelőtte sikeresen leszállt.  Majd a Tormánál majdnem a hátsó megállóba (az a Kelenföld irányú buszoké) állt be. Ekkor már titkon reméltem, hogy a Hittérítőn meg fog állni olyan megállóban, ahol nem kéne:) Cserébe a Vincelléren megálltunk, ő bámult kifele a fejéből, majd ajtót zárt, majd még mindig álltunk egy picit. Mármint tényleg nem sokat, de többet mint szoktunk. Forgalmi ok az nem volt.

Na és ezt még betetőzte valamivel. Mielőtt kikanyarodtunk a Balatoni útra,  jeleztem a középső ajtónál, majd felvilágosítottam a turistákat, hogy nem  most, hanem a következő. Mindig értékelik, ez feldobja a napomat:) Erre  majdnem elsuhantunk a Benzinkút mellett, előre kellett kiabálnom ennek a szerencsétlennek, hogy álljon meg.

Hazafele meg a 173E háromszor nekivágta a padkának a buszt az Erzsébet hídra felhajtáskor.  Szóval eseménydús napom volt, az szent:) (És ha már 173E – árulja el valaki, hogy amikor este 20 percenként járnak már  és látják, hogy bejön a 141-es az Etelére, miért nem tudnak fél (!) percet  várni?  Vagy legalább balra tekinteni a parkolón átrohanó emberek felé. Van nem egyszer, hogy nem csak én akarnék átszállni.)