Írtam a FigyelőNetre egy cikket még a hét elején arról, hogy a BKV visszaállítaná a kalauzos rendszert, a járműveken külön ellenőrök és biztonsági őrök lennének, akik megakadályoznák a bliccelést és felügyelnék a rendet. Ilyen rendszer már működik a metrón, de ahogy tapasztalom a hatásfoka nem az igazi. Ezért arra gondoltunk, hogy ezt is belevesszük a cikkbe.

Múlthéten az egyik délelőttöt metrózásra szántam. 16 alkalommal utaztam a 2-es és a 3-as metrón, bérlettel a zsebemben. Arra voltam kíváncsi, ha 2007-ben lejárt bérletemet felmutatom a biztonsági őröknek, vagy csak elsétálok mellettük, mit lépnek. 15 alkalommal semmit sem tettek. Lobogtattam a 2007-es bérletem, feltűnően elsétáltam mellettük, de semmi. Nem tudtam magamra vonni a figyelmük. Egyedül az Astoriánál állítottak meg, de lehet, hogy ott is csak véletlenül. Elküldtem az eredményeket a BKV-nak, gondoltam reakciójukat beleteszem a cikkbe, hogy ne utólag kelljen ezzel foglalkozni. A cég az eredményekre nem reagált, helyszíni bejárásra hívtak, amit előre leegyeztettünk.

Kár volt, mert a BKV készült. Már a Délinél gyanús volt, hogy elkérték a bérletemet ellenőrzésre, mert nem szokták. A Blahán vártam a szóvivőt, addig figyeltem az őröket. Minden utasnak elvették a bérletét, a fény felé tartották, kézről-kézre járt, vajon hamis-e, majd visszaadták az utasnak. Valljuk be, ez nem mindennapi.

Gondolták megmutatják, hogy tudnak a biztonsági őrök is dolgozni, így 8 állomásra (ennyit láttunk, lehet több helyen is volt) a biztonsági őrök mellé instruktorokat állítottak (ők az őrök közvetlen főnökeik) akik minket vártak. Fehér ruhában ingben álltak a kékruhások mellett, feltűnőek voltak.  Nem kell mondanom, ezen rekdkívüli intézkedés miatt változtak a cikkben leírt eredmények. 10 állomáson próbáltam meg bliccelni, összesen 1 helyen sikerült. Az Astoriánál még egy vicces jelenetnek is a szemtanúi lehettünk: Zsebre tett kézzel haladok a mozgólépcső felé, rámnéz az instruktor, majd szól az őröknek: „Gyerekek, most kell nagyon figyelni!”. Lehet, hogy Károlyt is meglátták, lehet, hogy engem ismertek fel a blogon lévő kép (és a sapkám) alapján, de az biztos, számítottak az érkezésünkre.

Végülis abban maradtunk, hogy elhiszem, hogy nem miattam volt minden állomáson főnök, és bízok benne, hogy ez a rend megmarad. Persze néhány órával később visszanéztem egyedül, akkor már nem érdekeltek senkit az utasok és a bérletek, zsebre tett kézzel le tudtam sétálni megint. Nem állunk itt meg, legközelebb kamerával megyünk.