Az alábbi levelet olvasva azon gondolkodtam, elvárható-e valakitől a segítségnyújtás, ha azzal bizonyos szabályokat át kell hágni, illetve fordítva: megtagadható-e a segítségnyújtás, ha azzal csak egy picit kell eltérni az előírtakról.

Lászlóval semmi komoly nem történt, nem volt életveszélyben, csak egy kis szívességet kért, amelyet - mint az leveléből kiderül - korábban nem egyszer teljesítettek is. Ezúttal nem. Ti mit gondoltok?

Hangsúlyozzuk: a buszvezető nem járt el szabálytalanul azzal, hogy leszállította az utast, más kérdés, hogy ezt milyen hangnemben tette. Íme, olvasónk levele.

2012. november 11-én az 5-ös busszal érkeztem a Rákospalotára, a Kossuth utcai végállomáshoz, kb. 16 óra 55 perckor. Sok csomagom volt, s megkértem szépen a vezetőt a végállomáshoz érve, hogy vigyen el az ún. Műszaki Tárolóig, mivel abban az irányban lakom, s a buszok ott vesztegelnek, amíg az újbóli indulásig ismét rájuk kerül a sor.

A válasz: "Szálljon már le azonnal, mert már nagyon kell hugyoznom, s ha nem száll le, mindjárt idehugyozok". Hivatkozni merészeltem, hogy a kollégái kérésemre már többször elvittek odáig (ez kb. 100 méter könnyebbséget jelentett volna számomra a kb. 6-8 kg-os csomagjaim cipelésben).

Végül rossz szájízzel leszálltam, s elgondolkodtam, hogy egy közfeladatokat ellátó cég gépkocsivezetőjének így kell-e viselkednie, s ilyen hangnemben kell-e az utassal bánnia...