Az alábbi abszurd történetet Marcsi osztotta meg velünk. Nem igényel kommentárt, legalábbis részemről.

Kedden reggel történt velem valami nagyon fura. Minden nap a 7:21-kor induló 26-os busszal utazom. Ma, amikor a busz az Árpád hídról lekanyarodott a Margitszigetre, a sziget végében a sorompónál vesztegelt az előző busz (ami 20 perccel korábban indult).

Először azt hittük, műszaki hiba miatt vesztegel, és ezt a gyanúnkat igazolni látszott az, hogy többen leszálltak és elindultak a mi buszunk felé. Amikor felszálltak, mindannyian nagyon idegesek voltak és a mi sofőrünkkel kezdtek el kiabálni.

Kiderült ugyanis, hogy a sofőrük immáron 20 perce nem volt hajlandó átmenni a piros lámpán, annak ellenére, hogy a sorompó fent volt, és mindannyian tudjuk, hogy semmilyen autóforgalom nincs a szigeten. Ott vesztegeltek, annak ellenére, hogy az áthaladásukat semmi nem akadályozta.

Nyilvánvaló, hogy a lámpa nem jó (nem is tudom miért van ott), állítólag folyamatosan piros. A felszálló (mellesleg totál ideges és felbőszült) utasok azt is elmondták, hogy a sofőr ezt már tegnap is előadta.

Mi végül úgy haladtunk tovább, hogy a mi buszunk sofőrje megkérte a parkoló őrét, nyissa fel a szemben lévő sáv sorompóját (az csak menetirány felől nyílik, ugyebár) és így kikerülve a feleslegesen veszteglő buszt, a szembejövő sávon át mentünk be a Margitszigetre.

Szerinted ez vajon mi? A sofőr polgári ellenállása (talán fel akarja hívni a figyelmet a piros lámpa értelmetlenségére) vagy szimpla elmebaj? A felbőszült utasokat, akik ma reggel tuti elkéstek, nyilván egyik verzió sem vigasztalja meg.

A címben szereplő kérdés vetődik fel akkor, amikor az ellenőr tehetetlen a bliccelővel szemben, noha egy biztonsági őr is dolgozik vele. Mégis egy "civilnek" kell közbelépnie, hogy tovább mehessen a HÉV.

Hétfőn este 9 óra előtt pár perccel a Kerepesi HÉV-megállóhoz érkezve két fiatalnál sem jegy, sem pénz nem volt. Az ellenőrnő nem engedte továbbmenni a szerelvényt Gödöllő felé, mert le akarta szállítani a fiatalokat. Ők visszabeszéltek neki, az ellenőrnő már emeltebb hangnemben utasította őket, hogy szálljanak le...

Mindeközben az őt kísérő "biztonsági őr" (vagy minek hívják?) a másik ajtónál támaszkodott és nem csinált semmit. Majd a huzavonát hallva egy utas jött oda a fiatalokhoz, a kabátjából elővett egy igazolványt, és csendes, nyugodt hangon megkérte a fiatalokat, hogy azonnal hagyják el a szerelvényt.

Nem láttam az igazolványt, csak gondolom, hogy szolgálaton kívüli rendőr lehetett, mert a fiatalok a fülüket-farkukat behúzva, további szóváltás nélkül leszálltak. Kérdezem, mert ezek után nem hagy békén a kíváncsiságom: az ellenőrt kísérő minek van ott? Komolyan választ szeretnék kapni!

A frusztrációnak számos fajtája van, ahogyan a világra is rengeteg okból lehet haragudni. Ugyanakkor mindezt sokféleképpen le lehet vezetni. Megoldás lehet a sport, az olvasás, egy jó baráti beszélgetés, stb. A buszvezetővel való üvöltözés viszont biztosan nem az. Tibor tudja.

Szerdán a 08:22-es/08:37-es (pontosan nem is emlékszem, de valamelyik a kettő közül) 114-es járattal utaztam. A Tétényi úti megállónál, vagyis az első megállónál arra lettem figyelmes, hogy valaki ordibál. Mivel hallgattam a zenét, nem hallottam nagyon jól, ezért kivettem a fülemből a fülhallgatót és tényleg ordított valaki.

Egy, a busz elején ülő öregember volt az, aki azt kifogásolta heves káromkodás közepette nagy hangerővel, hogy miért megy olyan lassan a busz. Mindőnk tudjuk, hogy a reggeli forgalmat a tumultus jellemzi, ezért még sohasem tapasztaltam, hogy egy busz százhússzal repesztett volna az utcákon, természetesen ez sem tette.

A Szent Imre Kórház megállónál a nyugdíjas utas tovább tajtékzott, ezúttal nem értette, miért állt meg a busz, ha üres a megálló. Nos, nem volt üres, egy hölgy szállt fel a hátsó ajtón, csak éppen ezt ő nem vette észre.

Ekkor a buszvezetőnek már elege lett a dologból és félreindexelt, leállította a buszt és vitába keveredett az öregemberrel, aki tovább forrt a dühtől. A buszsofőr viszonylag higgadtan kezelte őt, az öregember pedig el is hallgatott utána, ahogy több és több ember szállt fel a buszra.

Felháborítónak tartom egyes nyugdíjasok viselkedését a tömegközlekedési eszközökön. Ha legközelebb belefutok egy ilyen szituációba, csak annyit fogok mondani az elégedetlenkedőnek, hogy "Asszonyom/uram, maga ingyen utazik, ezért maradjon csendben és élvezze az utazást!"

Az odafigyelés és az együttműködés fontosságára, valamint a közöny veszélyére akarja felhívni a figyelmet az a BKV-buszvezető, aki a múlt héten a járművén elkapott egy szatírt. A levelet író BKV-dolgozó felelősségteljesen, példamutatóan végezte munkáját.

Ez az esemény a múlt héten csütörtökön történt, és szeretném megosztani veletek eme tanulságos történetet. 2013. március 14-én a 17:52 perckor induló 123A járatot vezettem amely a Határ útról indult és a Szentlőrinci úti lakótelep felé tartott.

A Pacsirta utcai megállóhoz érkezvén az utasok leszálltak, majd az ajtó becsukása után mikor indultam volna el (index kirakva balra, és a busz már ki is indult a megállóból), kopogott egy utas a bal oldali ablakomon.

Ekkor azonnal megálltam, elhúztam az ablakomat, és egy fiatal hölgy szólt, hogy hátul az autóbuszban van egy "úriember" aki zaklatja az utasokat. Ekkor én felálltam az ülésből, elhúztam az ajtómat, és hátranéztem, de nem láttam semmi rendelleneset, így folytattam az utamat (az ajtómat résnyire nyitva hagytam).

Majd a végállomás előtti megállónál már két hölgy jött szólni, hogy a busz hátuljában van egy ember, aki mutogatja a nemi szervét az utasoknak. Hónapokkal ezelőtt kísértetiesen hasonló eset fordult elő, igaz akkor a végállomásra érkezve az utasok megfenyegették és elkergették, így akkor már intézkedést nem tudtam kérni.

Most viszont másként alakítottam a helyzetet, és a végállomásra érkezve (mivel felismertem a szatírt) azonnal hívtam a rendőrséget! Amíg a rendőrök a helyszínre érkeztek, szóval tartottam az emberünket. A rendőrök gyorsan a helyszínre érkeztek, és elvitték a gyanúsítottat. Reméljük, hogy egy darabig nem látjuk majd erre ezt az embert!

És hogy miért is írtam meg ezt a levelet? Mert a minap összefutottam az egyik hölggyel, aki látta az esetet, és érdeklődött, hogy sikerült-e lekapcsolni a szatírunkat, mert nem hallott a médiából róla, pedig ez egy nagyon veszélyes bűncselekmény. Mikor megkérdeztem, hogy tanúskodna-e, azt mondta örül, hogy nem tanúskodott, mert ebből az ügyből sem lett semmi. :(

Ezt a fórumot szeretném kérni, hogy e történet bemutatásával erősítsük azt a tudatot, hogy az utasok mindenképpen szóljanak időben a rendellenes eseményekről (műszaki, személyi, stb.), mert csak közösen tudunk segíteni, megoldani ezeket a szituációkat.

(A kép illusztráció)

Élénk vitát generált keddi bejegyzésünk az ülőhelyek átadásáról. A poszthoz rengeteg hozzászólás érkezett, sokféle vélemény "hangzott el". TheElf becenevű olvasónk a diákok szemszögéből írja le a helyzetet. Megér még egy misét. Levelét szerkesztve, némileg rövidítve közöljük.

Látom a nagy vitát a kommentekben a helyek átadásáról, de úgy gondolom, a véleményem terjedelme okán inkább válasz posztként, mint kommentként férne bele. A kérdés ugyanis viszonylag összetettebb. Annak, hogy átadjuk a helyünket ugyanis több oka lehet.

- Érdek: nem akarjuk, hogy a másik elessen, a balesete miatt a jármű mentőre várjon, mi meg elkéssünk.

- Empátia: a másik jobban rászorul arra a bizonyos ülőhelyre mint mi.

- Kölcsönös tisztelet: ezért igyekszünk illendően viselkedni.

Három piszok jó ok. És nem kérdés, hogy egy várandós nő jobban rá is szorul, könnyen lehet baleset abból, ha ő áll. Nem kérdés az sem, hogy ebben a helyzetben az állapota miatt is illendő átadni a számára a helyet, így mindhárom okból indokolt ez.

Csakhogy a levél nem ezzel nyit. Azt sérelmezi, hogy nő áll, míg bármilyen fiú/férfi ül, és miért pont egy nőnek kellett átadnia a helyét, miért nem az adott fiúnak. Ennek kapcsán viszont máris van egy érdekes válasz. Mert könnyen lehet, hogy az a nő kevésbé volt rászorulva az ülőhelyre. Ugyanis a rászorultság nem látszik.

Aki diák volt, tudja, hogy mindig volt olyan ember, akit minden ünnepségről ki kellett vinni. Alacsony a vérnyomása, terhelésre lejjebb megy, elájulhat. (Az ájulást én megúsztam, de diagnosztizáltak ezzel). Lehet szívbeteg (ezt megúsztam). Ha valakinek ilyen egészségügyi problémája van, az elé hiába áll oda akár egy nyugdíjas, akár más, a hely bizony a fiatalt illeti meg. Részben mert ebben az összehasonlításban ő a rászoruló, részben pedig azért, mert ha felállna, de összeesne mindenki rosszul járna.

Aki ilyenkor lökdös, követelőzik, stb. az meg nem érdemi meg a helyet. Van más a buszon, aki fel tud állni. Van, akinek csak a gerince a beteg, nem emelhet. Van, aki megsérült (bordák, stb.) és kímélő életmód az előírás, de ebből kívülről semmit sem lehet látni. Sajnos ezek jelentős része népbetegség. Azaz elég gyakori ahhoz, hogy a fiatalok tömegesen üljenek.

A fiatalok jelentős része eleve nem ül le, mert nagyobb társaságban beszélget, ezt csak állva tudja megtenni. Aki leült, annak minimum a fáradtsága, az út hossza, de sokszor más oka is van arra, hogy miért érzi úgy, a közös dumálás, szórakozás helyett ülve utazik.

Az egyik legjellemzőbb ok, amivel számolni kell: a diáknak nem 8 órás egy munkanapja. Az iskolai tevékenység után jön házi feladat, különórák, felkészülés, edzés, stb., ez pedig nem csak fáradtsággal jár, de időhiánnyal is. Azaz bőven rá lehet szorulva arra, hogy az utazással töltött időben valami más hasznos tevékenységet is tudjon folytatni. Ehhez pedig szintén kell az ülőhely. Egyszerűen minden más esetben lemaradna dolgokkal időhiány miatt.

Köszönjük meg a tantervek folytonos variálásának. Nem vagyok már diák (jó ideje) de pontosan látom a problémát, és ezzel nem lehet mit kezdeni. Ugyanis a rászorultságnak nem csak egészségügyi oka lehet. Ezek után már cseppet sem lehet általános társadalmi norma az, hogy a diák szinte mindenkinek adja át a helyét. Nem lehet, hiszen ő nem a "csak pár órát tanul, friss, energikus, egészséges" ember archetípusa akinél a melós is jobban rászorul, hanem más. Ezzel sajnos nem lehet mit csinálni. Nekik aznap még teljesíteniük kell.

Tegyük hozzá: sokan nem azt várnák el, hogy adják át nekik a helyet. Hanem azt, hogy ezt kérés nélkül, automatikusan tegyék meg. Kérésre a legtöbben megteszik. Vagy ha nem teszik meg, elmondják, miért nem tudják megtenni. Ebből nincs gond. De amíg nem kérik meg őket, bizony mással vannak elfoglalva, rá vannak szorulva arra, hogy az utazási időt másra is használják.

Ha neked nem ér meg annyit az ülőhely, hogy udvariasan kérd, de ezért elvárnád azt, hogy más ne tudjon készülni, pihenni, akkor rossz hírem van: nem érdemelsz sem tiszteletet, sem udvariasságot, sem átadott ülőhelyet.

A női egyenjogúság egyenlő bánásmódot jelent, valamint a megkülönböztetés teljes hiányát jelenti. Ahol ebben komolyan hisznek a nők, ott meg is sértődnének, ha azért adnád át a helyet, azért engednéd előre, mert ők nők. Itt is felnő az a generáció, akinek ez így természetes. Ugyanis átadva a helyet azt mondod, lehet, hogy én sérülés, betegség, egyéb okok miatt rászorulok, de te még jobban rászorulsz, még hátrányosabb helyzetű vagy, csak azért mert nőnek születtél. Ez masszív diszkrimináció és általánosítás.

Ahol természetes, hogy nem akarnak diszkriminációt, ott természetes az is, hogy ez sem fér bele. Aki ebben hisz, az egyformán lesz udvarias, figyelmes nemtől, kortól függetlenül másokkal, de nem fogja csak azért átadni a helyet, mert a másik nő. Így cseppet sem meglepő az, ha egy diák szemében természetes, hogy egy nő adja át a helyét, ha az a nő nála kevésbé szorul rá.

A tanulás, a több munka, stb. pedig innen már el is döntötte a kérdést. Nem tetszik? Nem baj. Sajnos a helyzet akkor is arról fog szólni, hogy a középkorú nő aznap jóval korábban pihenhet, jóval kevesebb feladata van. Ez pedig inkább rászorultság, és fontosabb mint a nemi alapú diszkrimináció.

És nem csak a fiatalok, de az idősebbek is mások mint régen, mások mint külföldön. Ugyanis egy háborús veterán, akinek eszébe se jutna elvárni az ülőhelyet, de sokszorosan kiérdemelte azt, és láthatóan valóban rászorul, de tartja magát, nem tart igényt rá, más mint egy nyugdíjba vonult volt "párttitkár elvtársnő", aki banyatankkal lökdösődik de amint odaér mindjárt rászorul mindenre.

A nők is mások. Egy részük meg is sértődne, ha átadnák szó nélkül a helyet (és igaza lenne). A BKV, a tömeg, az elvárások is mások. Ehhez kell alkalmazkodni.

A BKK a közelmúltban variálta át a trolibuszok menetrendjét, ennek eredményeképpen egyes járatok ritkábban közlekednek. Olvasónk, Melinda számára a 74A troli megritkítása okoz nehézséget. Erről levelet is írt a BKK-nak, amely válaszolt ugyan, de megoldást nem kínált. Mindkét levelet közöljük.

BKV-val közlekedek, amióta Budapesten élek (18 éve). Vannak bajok persze, de megszoktam, sőt, szeretem is. Viszont a közelmúltban egy általam rendszeresen, napi szinten használt vonalat egyre ritkítottak majd a legújabb fejlemények szerint a hétvégén meg is szüntetik az alacsony kihasználtságra (kb. 30%) való hivatkozással május elsejétől.

A 74A troliról van szó, ami való igaz, hogy egy kb. 10 perces szakaszon közlekedik a Mexikói út és a Csáktornya park között, és részben átfedéssel a 74-es trolival, azonban a kihasználtság a tapasztalataim szerint azóta ilyen alacsony, mióta olyan szintre ritkították a járatokat a hétvégén, hogy egy szent is megunná a várakozást és kényelmetlen vagy sem, muszáj átgyalogolnia a 74-es troli megállójához a Mexikói úton. (10 perces útért 20 percet várni kicsit luxus).

A 74-es troli vonala persze fordítva működik, mert mióta sűrítették a járatokat, az meg állandóan teli van. A probléma, hogy a 74-es troli a Károly körútig közlekedik, és gyakran késik a dugók miatt (Dohány-Wesselényi), a 74A viszont egyenesen a Mexikói útra visz, ahonnan probléma nélkül meg lehet közelíteni az egész belvárost.

Persze amióta ritkították, az eddigi 20-25 perc helyett például a Vörösmarty térhez bejutás és visszaérkezés minimum 40 perc. Arról nem is beszélve, hogy ezzel megszűnik a Mexikói útra az akadálymentesített közlekedés: a 74-es troli BVSC előtti megállóján leszállva csak egy hosszú lépcsős aluljárón lehetne megközelíteni a Mexikói utat. Babakocsival egy "álom", kerekesszékkel lehetetlen.

A BKK reagálása

Hivatkozva a Társaságunkhoz 2012. december 31-én érkezett elektronikus levelére, szíves tájékoztatásul közöljük, hogy a 74A jelzésű trolibusz vonalán az alacsony kihasználtság miatt került némileg ritkább menetrend bevezetésre, ami azt jelenti, hogy munkanapokon 8-9 perc helyett reggel 9-10 percenként, délután 10 percenként járnak a trolibuszok, hétvégén (amikor az utasforgalom még kisebb) 15 perc helyett 20 perces a járatkövetés.

Korlátozott anyagi lehetőségeink miatt a fővárosban csak úgy lehetséges fejlesztéseket bevezetni, hogy a meglévő kapacitások úgy kerülnek elosztásra, hogy az alacsony utasforgalmú járatokról átcsoportosításra kerülnek a legzsúfoltabb vonalakra, vonalszakaszokra.

Sajnos a 74A trolibusz korábbi szolgáltatását a jelenlegi pénzügyi, gazdasági keretek között nem tudjuk fenntartani, de a kihasználatlan kapacitás átcsoportosításával a város egy másik pontján javítani tudjuk a közlekedést, csökkenteni tudjuk a kritikus kihasználtságokat.

(Fotó: Banovec Zoltán)

Egyik olvasónk napi szinten tapasztalja, hogy a tizenéves diákok nem adják át ülőhelyüket a kismamáknak, nőknek, időseknek. Erre mondják: sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom, látni bőven ilyet is, olyat is. Nektek milyenek a tapasztalataitok? (Olvasónk levelét szerkesztve közöljük.)

Pesthidegkút, 61-es villamos. Láthatóan drága ruhákban járatott, drága elektronikával felszerelt, ránézésre szimpatikus diákok foglalják el az ülőhelyek nagy részét. A megállókban felszálló, középkorú, munkába menő nőknek nem adják át a helyet.

Nekem ez furcsa. Egy nő mellettem áll a zötykölődő járművön, én meg ülök? Le se szoktam ülni, mert úgyis lesz olyan akinek átadnám.

Ma reggeli történet. A villamos első ajtójánál, ahol hármas ülés van, ül befelé fordulva egy tizenéves fiú. Megy iskolába. Drága cipő, drága kabát. Költenek rá a szülei, szeretik. A hármasban ül még két középkorú nő. Telik a villamos, gyűjti össze a munkába, iskolába menő embereket. A fiú továbbra is ül. Már tömve a villamos, történetesen nők állják körbe a srácot. Ez rendben van így. Nem gáz.

Felszáll egy olyan öthónapos-forma kismama; kabátja kigombolva, látszik hogy várandós. Éppen a fiú előtt tud megállni. A baba pont a srác fejével egymagasságban. Tiszta helyzet. Lehetetlen, hogy megfordult volna a fejében hogy esetleg felállhatna, mert akkor biztos megmozdult volna. Annyira egyértelmű helyzet, mintha megrendezték volna.

Az egyik középkorú nő áll fel, megjegyzi hangosan, hogy a fiatalok nem adják át a helyüket. A srác csak ül. Kismama is ül, most a középkorú nő áll. A fiú győz. Lehet hogy sokkal egyszerűbb a dolog. Például a szüleivel csak autóval járt kiskorában.

Ez a fiú még nem tudja, milyen jó udvariasnak lenni a nőkkel. Csak úgy, önmagáért. Mindenhol. Amúgy ha valami, hát a nőkkel szembeni figyelmesség nagyon visszajön, sokszorosan. :)

Beérve a munkahelyemre gyorsan elmeséltem pár munkatársamnak, mit láttam, mondták, hogy ez mindenhol így van.

Jó, ez csak részben igaz. Ádám bérletét rosszul pecsételték le, ez nem jó. Az viszont igen, hogy a BKK elismerte a tévedést és megoldotta a problémát. Olvasónk írásával ellentétben a bérletek értékesítését a BKK végzi, nem a BKV, ennek tudatában olvassátok az alábbi levelet!

Történt az eset, hogy havi bérletet vettem a BKV-től. Kitől mástól? (A BKK-tól tehát - a szerk.) Ebben egyébként is már egész nagy rutinom van, hiszen három éve élek Budapesten, és öt éve járok ide egyetemre/főiskolára.

Teljesen gyanútlan voltam, mivel előttem mindenki havi bérletet vett, mint azt a hónap elején elég sokan teszik, így feltételeztem, hogy nem fog a pénztárosnak problémát jelenteni a helyes dátum felpecsételése. Gondolom, most már mindenkinek nyilvánvaló: tévedtem.

Ezzel ma reggel kellett szembesülnöm, amikor közölték velem a Keletinél, a metróból feljőve, ellenőrzésen, hogy a 6 napja vásárolt havi bérletem már nem érvényes. Két közelben álló rendőr figyelmét keltettem fel, ahogy első körben simán sétáltam tovább a felszólítások ellenére. Visszapillantva láttam csak, hogy a legtöbb ellenőr engem néz.

Sóhajtva visszatrappoltam, megadva magam állandó bandzsaságuk tényének, aztán pillanatokkal később már tátogtam, mint a hal, amikor konstatáltam, hogy a dátum szerint a bérletem tényleg lejárt.

- De egy havit vettem. Hat napja! Nézze az árát! - magyaráztam a csajnak, aki sokkal többet nézte az arcomat, mint a bérletet.

- És hivatalos helyen vásárolta? - jött a válasz. Eh! Itt jön a fordulat: a nő csekkolta, hogy tényleg havit vettem, kikereste az adatait, hogy tényleg havit vettem, megállapította, hogy akkor tényleg ők cseszték el, megmondta, hogy mit tudok csinálni, hogyan kell megoldani a problémát, és a végén még elnézést is kért, amiért ilyen "tortúrának" lettem a részese.

Bakker! A BKV szerzett nálam egy pirospontot! Mondjuk rájuk fért már.

Talán a márciusi tél, talán csak az általános rosszkedv teszi, hogy bármilyen nehézség esetén megtaláljuk a bűnbakot, akit szidni lehet. Okkal vagy ok nélkül. Gyuri egy ilyen esetet látott; a felesleges verbális agressziónak ezúttal egy trolivezető esett áldozatául.

Azt persze ezúttal is fontos hangsúlyozni, hogy általánosítani nem szabad, vonatkozzon ez trolivezetőre vagy nyugdíjasra egyaránt. 

Egy furcsa jelenet szemtanúja voltam ma reggel, melynek kapcsán tényleg szeretnék elnézést kérni utastársaim nevében... Megpróbálok tárgyilagos lenni, de nem könnyű visszafogni magam az idősebb korosztállyal kapcsolatban.

Történt, hogy munkába jövet szokás szerint a 81-es trolival közeledtünk az Örs Vezér téri végállomás felé, amikor bekanyarodáskor az egyik áramszedő valamiért önálló életre kelt és leakadt a vezetékről.

Hozzáteszem, nem vagyok trolibusz vezető, de utasként azt tapasztaltam hogy a vezető teljesen normális sebességgel és kanyaríven fordult volna a végállomásra, így az ő felelősségét kizárnám az esettel, kapcsolatban. Számomra teljesen természetes volt hogy ez bizony a jármű hibája volt. Nem kell tovább gondolni, előfordul az ilyen.

Legalábbis ha az ember egy kicsit gondolkozik akkor erre a következtetésre jut. Igen, HA (!) gondolkozik. Sajnos a járművön tartózkodó többnyire idős utas egy pillanat alatt váltott át minősíthetetlenül bunkó stílusra a vezetővel szemben. Pár gyöngyszemet idéznék is: "Ez hülye!", "Nem normális!", "Az ilyet hogy engedhetik buszt vezetni!". Még sorolhatnám de nem teszem.

Az embernek egy pillanatra olyan érzése van hogy a vezető pillanatokon belül botokkal és kerekes szatyrokkal meg csirkefarháttal történő lincselés áldozata lesz. Ez így talán viccesen hangzik, de mégis, ott a helyszínen én szégyelltem magam utastársaim nevében is. Ezúton szeretnék elnézést kérni a járművezetőtől utastársaim nevében.

Egyúttal szeretném üzenni az ingyen utazó nyugdíjasoknak, hogy pont ők azok, akiknek semmi alapjuk arra hogy elégedetlenkedjenek a kapott szolgáltatással kapcsolatban! Talán ha egy jelképes összeggel, mondjuk 3000 forinttal hozzájárulnának havonta a közösségi közlekedéshez, akkor talán (legyünk optimisták) ennyivel több jutna a járművek karbantartására és nem pottyanna le az áramszedő a kanyarban.

Remélhetőleg eljut a sofőrhöz, aki nem érdemelte meg ezt a bánásmódot, hiszen csak a munkáját végezte!

Egy olvasónk a közelmúltban az alábbi kérdést vetette fel.

Vajon lehet kérni olyat a buszsofőröktől, hogy ha látnak a buszon aludni egy gyermeket, aki láthatóan egyedül van és valószínű iskolából megy haza hulla fáradtan, és még a buszvégállomáson is alszik, ahol a busz áll 10 percet vagy többet, hogy ébresszék már föl? Esetleg kérdezzék meg, hogy biztos nem kell-e leszállnia, vagy valami hasonló?!

Tudom, hogy egy alvó gyerek felébresztése nincs a munkaköri leírásukban, de talán az emberségi leírásukban ott lehetne...

Például a 169E busz sofőrjeitől lehet-e ilyet kérni? A másik végállomás 50 perc. Ha elalszik a gyerek, akkor már a második 50 perc környékén ébred fel, és így megint meg kell tennie az 50 perces utat. Ez a végállomásokon való várakozásokkal már három óra.

A gyerek felül a buszra mondjuk délután 2-kor és még 5-kor is a buszon van. Csak halkan kérdem, esetleg fel lehetne ébreszteni egy látszólag egyedül levő, alvó gyermeket a buszon vagy a végállomáson?

(...)

Magamból indultam ki, amikor ezt a kérést fel merészeltem tenni... Nekem nem lenne probléma. Ezt a bizonyos kisgyereket egy rakás orvos kivizsgálta, épp azért mert oly mértékben el tud aludni a járműveken, hogy állíthatod a telóját bármire, nem ébred fel rá. Állva is elalszik. Ez most komoly.

Sajnos (szerencsére) semmi problémát nem találtak. Azt mondták, hogy kinövi. Na most én dolgozom. Mert muszáj. Egyébként éhen halnánk. (Mondjuk így sem sokkal jobb...) Már nem alszik el oly mértékben mint 1-2 évvel ezelőtt, de még mindig előfordul. (1-2 évvel ezelőtt meg tudtam oldani, hogy együtt menjünk haza.)

Egyszerűen csak az a kérdés, hogy lehet-e figyelni a másikra, főleg, ha az gyerek??? A buszvezetőnek, amikor leparkolja a buszt a végállomáson, látnia kell, hogy ott maradt valaki a buszon. Vajon megnézi-e, hogy az a valaki miért maradt a tök üres buszon?

Hétfőn megjelent, "Az agglomerációban is gondot okoz a kaotikus menetrend" című bejegyzésünkkel kapcsolatban a Budapesti Közlekedési Központ az alábbi tájékoztatást küldte.

2013. március 8-án, pénteken a Törökbálint, Munkácsy Mihály út végállomásról a 272-es autóbusz járművezetője 6:43-kor jelentette a menetirányító diszpécsernek, hogy nem tud műszaki pihenőről beállni a 6:50-es indulására, mert a busz defektet kapott.

A végállomásról menetrend szerint 6:40-kor indult az előző autóbusz, így a műszaki hibás jármű után induló busz 7:00-ás menetrendi indulását 6:55-re módosította a menetirányító diszpécser, majd az azt követő busz 7:10-es indulásán pedig nem változtatott.

A Kosztolányi Dezső tértől az indulások már menetrend szerint történtek, mivel a műszaki hibás autóbuszt a Kelenföldi garázsból egy cserekocsi helyettesítette. Azonnal rendelkezésre álló tartalék jármű hiányában csak az indulási idők módosításával lehetett a zavart kezelni.

A 272-es viszonylaton 2013. március 1-jétől valóban volt menetrendváltozás, ahogyan erről korábban hírt is adtunk. Ez a változás érintett több olyan indulást is, amelyet az utas kifogásol: a korábban 7:13-kor induló autóbusz indulása 7:10-re módosult, valamint a korábbi 5:24-es végállomási indulás helyett most 5:22-kor indul a 272-es autóbusz.

Aznap ez utóbbi indulás nem lett módosítva, az utas férje erről maradhatott le: valóban korábban indult az 5:24-hez képest, de menetrend szerint és nem utasításra. A végállomási laptábla a jelenleg érvényben lévő menetrend szerint van kihelyezve, ahogy a panaszban szerepel, ezt egy járművezető jelezte is az utasnak.

A kellemetlenségek miatt ezúton elnézést kérünk.

Naponta jár Törökbálintról Budapestre Marietta, aki sokáig elégedett volt a két város közötti tömegközlekedéssel, ám a közelmúltban meggyűlt a baja a menetrenddel. A helyzetet lerobbanó buszok és tanácstalannak tűnő járművezetők súlyosbították.

Az agglomerációs közlekedés mostanában kedvelt téma, lehet, hogy átveszi a Volán, sokan ódzkodnak ettől, sokan reménykednek a javulásban, optimalizálásban. Meglátjuk. Mindenesetre hadd osszam meg "élményemet" a nagyérdeművel a törökbálinti agglomerációs lét egyik sarokköve, a 272-es járattal kapcsolatban.

A járat alapvetően egy kifogásolhatatlan járat lehetne a BKV életében. Hisz ahhoz képest, hogy körülbelül 23 kilométert közlekedik, viszonylag gyakori a járatsűrűség, értelmes időn belül ér a város egyik jó közlekedésű csomópontjára, a Kosztolányi Dezső térre.

Mégis, az elmúlt egy-másfél évben tapasztalom, hogy a hétköznap reggeli járatok esetében nemegyszer előbb indítanak járatot vagy lerobban indulás előtt a busz. (A busz problémájáról természetesen már a garázsban is tudnak!) De mentesítő járatot nem, vagy lehetetlen időben küldenek. De inkább nem küldenek.

Legutóbbi "élményem" hatására ragadtam tollat, azt hiszem, nálam ekkor telt be a pohár. A menetrend szerint Törökbálintról Budapestre 6 óra 40-kor, és 50-kor, illetve 7 órakor indulnak járatok. (Persze előtte, utána is, de most ezek a relevánsak.) Ezen járatok a legkihasználtabbak a reggeli órákban, ezzel közlekednek a munkába igyekvők és a diákok.

Én a 7:00-s járattal szerettem volna menni, 6:56-kor értem le a végállomásra. Ekkor látom, hogy áll bent egy busz (szinte üresen), mely egyszer csak becsukja az ajtaját, és elmegy. Az utazóközönség meg csak áll a megállóban, értetlenül. Egy úr is nézegette a menetrendet, hogy akkor ez most melyik volt... A 6:50-es vagy a 7 órás?

Közben láttam, hogy hátrébb áll egy busz, kiírva rá: "szerelőre várva". Konstatáltam, hogy van egy lerobbant busz (már megint), oké. 7:01-kor beállt a következő busz, mely menetrend szerint Budapestről jött. Felszállunk. A sofőr meg kiszáll a vezetőülésből és bezárja a fülke ajtaját. A következő párbeszédet folytattuk le ekkor a sofőrrel:

Én: Ez nem a 7:00-ás?

Sofőr: Nos, 7:02 van, tehát ez semmiképpen nem lehet a 7 órás, ez a 7:10-es.

Én: Akkor hol a 7:00-ás? Merthogy 6:56-kor elment egy busz, ami nem lehetséges.

Sofőr (sztoikus, flegma válasz): Hát, megváltozott a menterend március 1-től.

Én: De ilyen járat nincs kiírva. Nincs kirakva a megváltozott menetrend? (WTF???)

Sofőr (már türelmetlen, rohan a pihenőbe): Fogalmam sincs, kérdezze a központot!

Ekkor már szerintem torzult a fejem, így bekopogtam a pihenőszobába (vagy irodába, pontos funkcióját nem tudom). Sofőr2 kijön. Párbeszéd:

Én: Jó napot kívánok. Nincs kint az új menetrend? 6:56-kor elment egy busz, ez most melyik volt?

Sofőr2: Ami kint van, az az új menetrend, és azért ment el előbb a 7:00-ás, mert előbb elindították. (WTF???!!!) Lerobbant egy kocsi, én beszóltam 6:41-kor, hogy rossz. Küldtek mentesítőt, és előbb elindították.

Én: De ne haragudjon, ez milyen eljárás? Akkor most szeretnék beírni a panaszkönyvbe, mert nem ez az első eset!

Sofőr2: Nincs panaszkönyv.

Én: Akkor mégis hol lehet reklamálni? Vagy egyáltalán szólni?

Sofőr2: Ott a telefonszám, fel lehet hívni. Vagy a központban.

Én: De önök vannak itt, önök koordinálnak, akkor most mi van?

Sofőr2: Én nem tehetek semmiről, ez van.

Nos. Nem feltétlenül baj tíz perc, ha az ember mondjuk

- nem Budapestre, annak huszonöt másik szegletébe jár dolgozni,

- nem reggel van,

- nem dugóidőszak.

De reggel volt, ráadásul péntek, amikor különösen magas a dugófaktor az M7-esen, és szerintem jó pár utas nem a Kosztolányira jár dolgozni vagy intézni a napi ügyeit. Hanem mondjuk Kőbányára. Vagy Óbudára. Tökmindegy.

Ehhez hozzáfűzném, hogy a férjem a Törökbálintról 5:24-kor induló busszal ment volna (leért a végállomásra 5:20-ra), és szintén közölték vele, hogy az említett buszt ELŐBB ELINDÍTOTTÁK!

Szeretném megkérni a BKV-t, hogy legalább olyan időszakban tartsák a menetrendet, amikor tényleg fontos, hogy mennyi idő alatt ér be a busz. (Megjegyzés: a menetrendek összeállításáért és a forgalomirányításért nem a BKV, hanem a BKK felel - a szerk.) Mondjuk 6-tól 9-ig. Sok ember életét könnyítenék meg.

Egy környéki 10 kilométeres bérlet 9800 forint, a Budapest-bérlet 10 500. A 10 kilométeres jegy 250 forint, a vonaljegy 350 forint. Kutya drága. Ezért már szolgáltatást és panaszlehetőséget várunk el. Ezzel csak azt érik el, hogy az utazóközönség is ugyanolyan ad hoc jelleggel álljon a jegyvásárlásra, mint amilyennel ők a menetrendet illetően.

Lábjegyzet, mielőtt bárki belém kötne, hogy túl sokat parázok: igen, van egy másik járat Törökbálintról, 172E néven fut. Ez más útvonalon közlekedik, a városka más részéből szedi össze az utasokat, amerre a 272 nem jár. A 172E is betér a végállomásra (Munkácsy Mihály utca néven fut). Reggelente nagyjából egyazon időben indul mindkettő a végállomásról. Sokan azért nem szeretik, mert csak rövid buszt indítanak, és már a végállomás előtti megállókban megtelik utassal, így zsúfolt, kényelmetlen, hering-busz.

Amennyiben levelem felkeltette a BKV-figyelő figyelmét, kérem, közöljék az oldalon, hátha normalizálni lehetne a szitut.

(Fotó: Wikipedia)

Várhatóan 2014 második felében, illetve 2015-ben valósul meg az észak- és dél-budai villamosvonalak összekötése, azaz a budai fonódó villamos – hangzott el a projektről szóló lakossági fórumon csütörtökön. A két fejlesztésből álló projekt összértéke csaknem 13 milliárd forint.

A 2-es metró elkészültével a kötöttpályás összeköttetés megszűnt Buda északi és déli része között, átszállás nélkül ma csak a 86-os busszal járható végig az útvonal – idézte fel csütörtökön Vitézy Dávid, a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) vezérigazgatója. A ma még széttagolt villamoshálózat összekapcsolása 1999-ben vetődött fel ismét.

A vonalak összekötésére korábban három elképzelés volt. Ezek egyike a Bem rakparti összeköttetés, amely várhatóan a közeljövőben megvalósul. A Frankel Leó úti kapcsolódást, illetve a villamosoknak a HÉV-alagútba való levezetését elvetették.

A tervek szerint a jelenlegi 17-es villamos vonalát a Bem rakparton új vágányok építésével összekötik a ma még Batthyány téri végállomású 19-es és 41-es villamosokéval, továbbá a Török utcán keresztül kapcsolatot hoznak létre a 4-es és 6-os villamosokkal, így a 61-es villamos is Észak-Budáig közlekedhet majd. Ezzel párhuzamosan a 17-es villamos megszűnik.

A 19-es, a 41-es és a 61-es villamosok a jövőben a mostaninál jóval sűrűbben, átlagosan 4 percenként követik majd egymást. A BKK számítása szerint a 17-es villamost ma naponta 7-8 ezren használják a Frankel Leó úton, az Árpád fejedelem útján 14-15 ezren utaznak busszal, a HÉV forgalma ugyanitt körülbelül 68-70 ezer fő naponta. Budapest vezetése azt várja, hogy a vonalak összekötésével a villamosok napi forgalma 33-35 ezer főre emelkedik.

A 86-os busz kapacitása ezzel párhuzamosan visszaesik, így a Fő utcán megszűnik majd a buszsáv, a helyén parkolóhelyeket alakítanak ki; a BKK egyebek mellett így tudta garantálni a II. kerületnek, hogy nem lesz kevesebb parkolási lehetőség. Vitézy Dávid szerint a közúti kapacitás sem csökken majd a fonódó villamos megvalósulásával.

A tervek szerint a 19-es vonalon minden, a 61-esen pedig minden második villamos lesz alacsony padlós. (A főváros a közelmúltban írt ki közbeszerzést 37 alacsonypadlós villamos beszerzésére, a beruházást döntően az Európai Unió finanszírozza.).

Mint ismert, a főváros, illetve a BKK vitába keveredett a II. kerület vezetésével, így a terveket átdolgozták. A kerület több feltételt is szabott a hozzájáruláshoz, ezeket beemelték a projektbe. Ezek legfontosabbika a 17-es villamosok belső szakaszának teljes felújítása, amelyre a BKK – a teljes beruházáshoz hasonlóan – uniós támogatást nyert.

A projekt műszaki részleteiről szólva Takács Miklós, a Főmterv igazgatója elmondta: a Bem rakparton 1,1 kilométer hosszú új vágánypárt építenek a jelenlegi parkoló helyére. A fasor és a kerékpárút megmarad, az út két oldalán parkolósávokat alakítanak ki, de a közúti forgalmi sáv leszűkül, a kettőből csak egy marad meg. Takács szerint ez nem okoz majd dugókat. A Bem téren új villamosmegálló létesül.

A tervezők számára a legnagyobb kihívást a villamosok Margit híd alatti átvezetése jelentette. A szerelvények akkor haladnak majd át, amikor a gyalogosoknak zöldet jelez a lámpa. A szűk hely miatt azonban egyszerre csak az egyik irányban tudnak áthaladni a villamosok, de a tervezők szerint ez nem jelenti azt, hogy hosszú perceket kell majd várni.

A BKK által szervezett nyílt fórumra sokan nem jutottak be. A Bem rakparti Novotel szálló 100 fős konferenciatermébe biztonsági okokból legfeljebb 120 embert engedtek, a BKV-figyelő tudósítója is alig jutott be. Sokan tehát az utcán rekedtek, amiből kisebb, a rendőrség kihívásához vezető balhé lett.

(Látványtervek: BKK)

A XVII. kerületi Kucorgó tér átszállási nehézségeiről írt levelet nekünk olvasónk, Ágnes.

Régóta készülök, hogy valamely hivatalos szerv felé megírjam észrevételemet, de eddig mindig halogattam, mondván: az én bajom, én vagyok a peches. Illetve, hogy majdcsak feltűnik másnak is, ha más nem: a buszvezetők megunják, hogy korán reggel a komplett családfájukat emlegetik a tisztelt utasok. De nem.

Hogy mi is a probléma? Budapest, XVII. kerület, Kucorgó tér. A városba befelé átszállási csomópont, itt találkozik a 161-es, a 201E és a 97E jelzésű autóbusz, valamint a Volán jó néhány, Örs vezér teréig közlekedő, BKSZ-szolgáltatást nyújtó járata. Ezért a mezei honpolgár azt gondolná, hogy át tud szállni egyik járatról a másikra kényelmesen. Álom, álom...

Ugyanis a megálló tábláján csak egy darab "M" betű szerepel, ezért 2 busz egyszerre nem nyitja ki az ajtaját. Mármint két BKV busz. Olyan még csak-csak előfordul, hogy ha BKV-busz áll be előbb a megállóba, akkor a mögé érkező Volán is kinyitja az ajtót, biztosítva az átszállást. Fordítva azonban nem működik a dolog (vagy legalábbis sofőrfüggő).

Az Ecser felől érkező és nagyívben kanyarodó (97E, Volán) buszokat a Csaba vezér tér felől jövő és kis ívben befoduló járatok (161, 201E) mindig előre engedik a kereszteződésben, mert egyszerre kapnak zöldet. Ennek következtében "páholyból" nézhetjük, ahogyan a gyorsjáratok elhagyják a megállót.

Pedig a reggeli csúcsforgalomban nem mindegy, hogy a jászberényi úton haladó(?), minden fánál megálló buszon megy-e az ember, vagy az E(xpressz) busszal. Véleményem szerint csak néhány méteren és egy kis rugalmasságon múlna, hogy a megállót előrébb helyezzék, így biztosítva lehetőséget két csuklósbusz egyidejű ajtónyitásának.

És nem, nem elég, hogy Rákoskeresztúr városközpontban át lehet szállni, mert addigra rég lemaradnak egymástól ezek a járatok.

Nem tudom, megfelelő helyre írtam-e, de legalább kiírtam magamból. Valamint a reakciókból esetleg felmérhető lesz, csak az én problémám-e ez a dolog, vagy mást is idegesít. Gyanítom, hogy az utóbbi...

Netti kisgyerekes anyuka, Zuglóban lakik. Rendszeresen jár babakocsival az Örs vezér terére, ami a hivatalos menetrend szerint több módon is megközelíthető alacsony padlós járatokkal. A hivatalos menetrend szerint, de mint azt számtalan korábbi levél bizonyítja, a valóság gyakran mást mutat.

Újdonsült anyukaként tapasztalom igazán, hogy milyen kihívásokkal kell szembenéznie Budapesten a gyermekekkel közlekedni vágyóknak. Az eredmény sokszor elképesztő.

Mi Zuglóban lakunk, az Amerikai és a Róna utca között. Innen az egyik legközelebbi központ az Örs vezér tere, ahová babakocsival eljutni igencsak nagy nehézségekkel jár - mint kiderült.

A legközelebb a 82-es troli, vagy messzebb a 3-as villamos, illetve - mint megtudtam - a 32-es busz megállója van, amelyek abba az irányba visznek. Úgy hallottam, hogy a troli vonalán alacsonypadlós járműveket indítanak végre, és naivan nekivágtam az útnak babakocsival.

A Szugló utcai megállóban 50 percet vártam - magam sem tudom miért -, de nem jött egy sem... Ez nemcsak azért kellemetlen, mert a találkozómat lekéstem - létre sem jött -, de egy pár hónapos babával az etetési időkkel is kalkulálni kell, ha az ember útra kel.

Mindez két hete csütörtökön (2013. február 21. - a szerk.) történt, 13 és 14 óra között, amikor a menetrend szerint 2 darab alacsonypadlós troli is járt volna a nagyérdeműnek.

A villamosra egyértelműen lehetetlen felszállni a magas lépcsők és a korlátok miatt, a 32-es buszt néha szoktam látni, az többnyire alacsonypadlós, szóval feltehetőleg azt kell majd választanom a későbbiekben.

Nem tudom, lehet-e az ilyen és hasonló információkkal mit kezdeni, de úgy gondolom, ha nem beszélünk ezekről az "apróságokról", nem is fog változni semmi. 

(A kép illuszráció; forrás: BKK)