Olvasónk, Balázs az alább olvasható levelében egy higgadtnak egyáltalán nem nevezhető buszvezetőt szeretne bemutatni nektek. A sofőrrel először 6-7 évvel ezelőtt találkozott a 9-es busz vonalán, ahol egy műszaki hibás buszt vezetett. Sofőrünk annyira kiakadt azon, hogy a busza nem akar indulni, hogy az ülésben ugrált, csapkodta a kormányt és a műszerfalat. Hasonló jelenetet adott elő pár nappal ezelőtt is:
Tisztelt BKV-figyelő!
A BKV honlapján számomra nehézkes volt megtalálni, milyen e-mail címre küldhetek panaszt, úgyhogy nagy örömömre szolgálna, ha valamilyen formában ezt a levelemet továbbítaná feléjük. Leszögezem, hogy a történet túlzásoktól és csúsztatásoktól mentes, kiválóan emlékszem minden részletre, amelyeket a saját szememmel láttam és fülemmel hallottam.
A történet úgy 6-7 éve kezdődött. A 9-es busszal utaztam kora délután Kőbánya, városközpont irányába, és az utolsó megálló előtt, a Szent László téren egy akkor újonnan, de maximum 1 éve beszerzett Volvóval a balra kanyarodó sávban álltunk a piros lámpánál (jobbra mellettünk két másik, egyenesen haladó sáv, zöld jelzéssel, dinamikus forgalommal). Amikor zöldre váltott a lámpánk, a busz nem akart elindulni.
A sofőr (ő játssza a történetben a főszerepet) jó magyar módjára elkezdett káromkodni, és csapkodni a kormányt, kezelőszerveket, mindent, meg ugrált az ülésében idegességében. Kisvártatva lenyugodott, ekkor kivágta az elakadásjelzőt, leállította a motort, újraindította, ellenőrizte, hogy sebességben van, kéziféket oldotta, és elvileg semmi akadálya nem lett volna, hogy induljunk, de a busz valamiért nem mozdult. Sofőrünk elkezdte szidni a svédeket, Demszky-t, tarkítva hangos káromkodásokkal, és rángatta a kormánykereket, ütötte, majdnem szétverte a fülkét. Végső elkeseredésében a mellettünk épp akkor újrainduló forgalom dacára kinyitotta az ajtókat. A buszon nem volt akkora tömeg, hogy ne tudtunk volna vigyázni, ne essünk a fél méterre elsuhanó autók elé/közé, de véleményem szerint ez így akkor sem megengedhető.
Tetézte a helyzetet, hogy mikor végre valamilyen csoda folytán el tudtunk indulni, a következő zebránál (amely nem lámpás, egyértelműen a gyalogosé az elsőbbség) egy kislány a sofőrünk szerint nem elég gyorsan szedte a lábait átkelés közben, és mikor elhaladt előttünk rádudált és ráhúzta a buszt (!), mint egyes idióták a biciklisekre szokták ráhúzni.
Mindezek után én leszálltam, nem várva meg az utolsó megálló és a végállomás közti történéseket. Arra gondoltam, talán fáradt, valami családi problémája van, esetleg olyan esemény történt vele, ami után nem kapott megfelelő pszichológiai stb. kezelést. Az évek múltával nem felejtettem el ezt a napot, és mivel eddig nem találkoztam a sofőrünkkel, azt hittem, rég otthagyta ezt a munkát, hiszen szemmel láthatóan idegroham kerülgette minden második percben.
Ami tegnapelőtt történt, az viszont már megdöbbentő, több szempontból is. Azért írok, mert megjegyeztem a busz adatait. Szóval fentebb részletezett sofőrünk tegnapelőtt, aug 23-án a 68-as viszonylaton teljesített kifogástalannak messziről sem nevezhető szolgálatot a BPI-767-es buszt vezetve, 9:15 és 9:30 között haladt a Sibrik Miklós úton, a Vas Gereben utca irányába. Én az ő busza előtt közvetlenül haladó 85-ös leghátsó ajtajánál állva a hátsó ablakon át egy egészen más szemszögből nézhettem ismét végig, ahogy ez az idegileg meggyötört, bár fiatal férfi újból eljátssza ugyanazon elemekre épülő megdöbbentő cselekvéssorozatát, mint 6-7 éve.
Egyből beugrott, hogyha ő ezt azóta, sőt még talán régebb óta így csinálja, azzal sok ember életét keseríti meg, a kislány példájából látva pedig még akár veszélyezteti is. A Gőzmozdony utcai megállónál ugyanis a mi buszunkról is sok idős hölgy tartott a mögénk beérkező 68-asra, mivel az megáll a kispesti piacnál. Ez a sofőrnél kiütötte a biztosítékot, látszólag türelmesen megvárta, amíg mindenki felszáll, azonban amikor első lehetősége nyílt becsukni az ajtókat, újból elkezdett ugrálni az ülésében, izomból csapott az ajtózáró gombokra és gyilkos pillantásokat vetett az utasközönsége irányába. A kormányt is rángatta racionális ok nélkül, de ez már csak hab a tortán. Természetesen sietsége nem vezetett sehová, mert ott állt 20 centire előtte a mi 85-ösünk. Hasonló mozzanatok zajlottak le a Gergely utcai megállónál, ahol még mindig közvetlenül előtte haladtunk. Utána leszakadt.
Azt hiszem, talán túl részletesre is sikerült a beszámoló, amelynek valóban minden mozzanata fényképként él még bennem. A tanulságot mindenki, de főleg a BKV vonja le magának. Köszönöm, ha helyet kap ez a blogon és eljut a illetékesekhez.