Tisztelt Szerkesztő!
 

Budapest kiszolgáltatott utasai figyelmébe ajánlom az alábbi történetet, mely tegnap délután történt velem.

Tegnap (2007.08.22-én) a 86-os busszal utaztam. A Margit-híd lábánál szálltam fel és a Tímár utcai megállónál szerettem volna leszállni.

Néhány megálló után ellenőrök szálltak fel, akik nagyon udvariasan és barátságosan végezték a munkájukat.
Mivel nem vagyok ismerős azon a környéken, 1 megállóval előbb - de időben - jeleztem, hogy szeretnék leszállni. A busz beállt a megállóba, de nem nyitotta ki az ajtót. Mérges voltam és nem értettem, hogy miért nem szállhatok le.
Egy fiatalember előrerohant a vezetőhöz, jelezte, hogy ő is le akar szállni, mire a soför kinyitotta számára az első ajtót, de a többi utas bentrekedt, mivel azonnal indultunk is tovább. Előrébb mentem, - de nehéz volt, a munkájukat végző ellenőrök miatt - hogy egy másik ajtónál mindenképp le tudjak szállni a következő megállóban. Beálltunk a Tímár utcai megállóba, de a buszvezető, most sem engedett leszállni minket. Ekkor már sokan nagyon dühösek voltunk, a soför már ki is állt a megállóból és indult, néhányan előre rohantak hozzá és reklamáltak, de a soför egy dolgot tett: vonogatta a vállát. Ő ugyan nem tehet semmiről. Valóban így lenne?

Az egész történet sokkolta az utasokat, nem értettük, hogy milyen alapon akadályoz meg bennünket a buszvezető abban, hogy az időben megtett jelzésünk ellenére leszállhassunk. A Flórián téri megállóban kegyelmet kaptunk és kitörhettünk. Gondolom, jót mulatott a buszvezető. Mi pedig bosszankodtunk.

A feljelentésemet megtettem a BKV ügyfélpanaszokkal foglalkozó felelőse felé, akinek megadtam a jármű adatait.


Üdvözlettel,
Szappanos Zsuzsa