Nem utasként, hanem közlekedési partnerként szeretnék néhány keresetlen szót szólni a BKV-ról.

Én nemigen járok a szóban forgó céggel, az elavult jegyrendszer borzalmasan drágává teszi az amúgy is lassú és kényelmetlen utazást, így csúcsidőben kerékpárral, azon kívül autóval járok a városban. Az utóbbi időben egyre ritkábban fordul elő, hogy kerékpáron ülve egy autós szándékosan az életemre törne, ellenben egyre gyakrabbá válik ez a jelenség a buszokkal, főleg a csuklósokkal.

A legutolsó alkalom már végleg kiakasztotta a tűrőképességemet, de mivel tanút nehéz szerezni, a feljelentésnek nem lenne sok foganatja. Mit érez az a buszsofőr, aki a csuklós Volvójával 10 centivel mellettem előz (nem buszsávban!), majd módszeresen elkezd az út szélére húzódni úgy, hogy ha nem állok meg időben, egyszerűen odanyom az útpadkához, vagy becsűr a kerekei alá. Mennyi megaláztatást kellett valakinek elszenvedni ahhoz, hogy ilyen piti, ám halálos veszélyt magában rejtő módon próbáljon elégtételt venni pillanatnyi erőfölényének kihasználásával?

Mit gondol egy ilyen alak olyankor, amikor 20 méterrel később a pirosnál bekopogok az ablakán magyarázatot kérve, ő pedig pökhendi arckifejezéssel mereven bámul ki az ablakán, tökéletesen tisztában lévén azzal, amit csinált, és amit felvállalni már nem tud. Nem hiszem, hogy bonyolult lenne egy olyan pszichológiai teszt elvégeztetése a sofőrjelöltekkel, amely kiszűri ezeket a sérült és közveszélyes alakokat. Különben előbb-utóbb valaki meghal. Én annyit megígérhetek, hogy a kamerám ezentúl élesítve lesz útközben, és minden újabb hasonló esetben feljelentést teszek.

Ádám