Az alábbi eset jól bemutatja, hogy néha milyen helyzet uralkodik a tömegközlekedésen. Ha az iskolásokat sem a szülők, sem a tanárok nem tanítják meg arra, hogy rászorulóknak átadják át a helyüket, honnan fogják megtanulni? Elszomorító, hogy nagyon ritkán látok olyan embert, aki rajtam kívül felajánlja a helyét az idősebbnek, terhes anyukának vagy más rászorulónak.
Szia BKV figyelő!
Az alábbi történet annyiban kapcsolódik a BKV-hoz, hogy a kisföldalattin történt pünkösd vasárnap, és jól példázza az általános morált, amit a kedves utazók képviselnek.
A feleségemmel és két éves múlt fiammal mentünk a városligetbe, így a Deák téren átszálltunk az M3-ról a kisföldalattira délelőtt 10 óra körül. Előttünk egy iskolás csoport (kb. 10-12 éves gyerekek) szállt a szerelvény középső részébe, elfoglalva az összes ülést. Gondoltam, ha látják, hogy karonülő gyerekkel száll fel valaki, akkor kapok egy helyet. Hát nem kaptam, de nem ez döbbentett meg. Hanem az, hogy a gyerekekkel utazó három tanárnő közül egyik sem kapott észbe, és állított fel egy gyereket. Maga a dolog nem azért háborított fel, hogy a Deáktól a Hősök teréig kellett állnom karomban tartva a gyereket, mert szerencsére ez nem okoz gondot. Meg ugye, hogy egy ötödikes gyerek nem tudja, hogy át KELL adnia a helyét a rászorulóknak, azt már megszoktuk. Itt tartunk. De hogy három értelmiségi nő, akik voltak vagy lesznek hasonló helyzetben (van vagy lesz gyerekük), ennyire tuskó módon tud viselkedni, azt nem tudom megemészteni.
Gondolkoztam, hogy leszálláskor megköszönöm annak a hölgynek a kedvességét, aki legközelebb állt hozzám (fél méter), de lemondtam róla. Lehet, hogy nem is értené, hogy mi a bajom.
Feleségem terhessége alatt 8 hónapos korig járt dolgozni metróval. Rengeteget panaszkodott, hogy milyen tuskók az emberek. Ezek után ne csodálkozzunk.
Üdv,
Csonti
