Milyen lelkivilága lehet egy olyan járművezetőnek, aki azt hiszi, hogy a háta mögött 100 ember helyett 100 zsák krumpli van? Egy ilyen embernek egyáltalán minek adnak jogosítványt?

Szia Figyelő!

 

Egy drámai sztorit szeretnék veled megosztani. A szenvedő alany egy 6-7 éves korú kislány volt, a negatív szereplők pedig egy sietős sofőr, egy leharcolt 25-ös busz és közvetve a BKV-tól az a személy, aki kiengedte a forgalomba ezt a buszt.

 

Újpesten akartam fölszállni a 25-ös buszra a Beller Imre út közelében. A várakozó utastársaim között volt egy nagymama a fent említett, ekkor még álmos kislánnyal a kezében. Busz megjön, mi felszállunk. A sofőrnek nagyon sietős lehetett, mert a lábam még a lépcsőn volt, ő már csöngetett, sőt ajtó be és indult padlógázzal. A lány persze fürge volt, gyorsan beállt a leghátsó, hátrafelé néző páros üléseknél lévő ficakba még a repülőstart előtt. A busz leharcolt volt, ami abban is megnyilvánult, hogy hiányzott az a funérlemez, amely ezeket az üléseket elválasztja az ajtóktól. A nagymama még készült leülni az induláskor és szólt a lánynak, hogy kapaszkodjon.

 

A lány persz nem kapaszkodott, tán elfelejtette az álmossága miatt. Alacsonyabb volt, mint a felső keresztrúd - és háttal állt a hiányzó lap felé... Hátraesett a repülőstartkor!

 

De mert a lába beakadt az alsó keresztrúdba, gyakorlatilag a térde körül fordulva hátradőlt - vitte a lendület. A fejét pedig beverte jó alaposan. Szerencsére nem a lépcsőfok szélébe, mert azt nem élte volna túl. És csak egyszer, mert hátranéztem felszállás után. Az esést ugyan nem tudtam megakadályozni, de azt igen, hogy másodszor is beverje a fejét, mert nem tudott megkapaszkodni. A sofőr nem törődött az esettel, csak hajtott tovább. A lány végigsírta az útjuk hátralévő részét a nagymama ölében...

 

Üdv: mig8