Orsi kismama. A napokban a metrón átadták neki a helyet, ezen teljesen meglepődött. Olvasónk korábbi bejegyzéseinkre reagált.

Pár hete olvastam önöknél egy cikket arról, hogy valamelyik villamoson egy fiatal srác nem adta át a helyét egy terhes nőnek, viszont egy idősebb nő megtette ezt. Igazából nem emlékszem már arra, hogy konkrétan mi is volt ott a tényállás. Akkor olvastam a kommenteket, és a legtöbb hozzászóló azt mondta, hogy ők bezzeg mindig átadják, vagy hogy amúgy sem ülnek le soha.

Manapság, a jó idővel eltűntek a vastag télikabátok, így aztán nyilvánvalóvá válnak olyan dolgok, amik eddig jórészt télikabátok takarásában voltak: a gömbölyödő pocakok, így az enyém is.

Ma történt meg velem, hogy a Kálvin téren felszálltam a metróra, és egy hölgy rögtön felugrott, hogy üljek le. Mellette két oldalt férfiak ültek, illetve szemben is, de nem figyeltem különösebben a metrókocsi utasainak nemenkénti megoszlását. Igazság szerint annyira meglepő ez számomra (hogy engednek leülni), hogy hirtelen nem is eszméltem, mondtam is a hölgynek, hogy mennyire meglepődtem. Erre ő nagyon kedvesen mosolyogva csak ennyit mondott: de hiszen ez természetes!

Azt hiszem, hogy ha természetes lenne, akkor nem állok a metró kellős közepén leesett állal. Mondtam is neki, hogy ez egyáltalán nem általános, és ha át is adják a helyet akkor mindig nők teszik ezt meg. Erre sejtelmes, mindenttudó mosollyal csak ennyit mondott: mert mi tudjuk, hogy miről is van szó. Ennyiben maradtunk. Ezúton szeretném megköszönni neki.

Félreértés ne essék, nem várom el, hogy amikor megjelenek valami tömegközlekedési eszközön, akkor rögtön tömeges felugrálás legyen, egyszerűen csak érdekelne, hogy hol vannak azok a férfiak (és nők), akik sosem ülnek le, illetve akik azonnal átadják a helyüket? Nem kételkedem én a létezésükben, hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy csupán arról van szó, hogy nem egy járaton utazunk!

Nem szeretném megsérteni az itt és a Facebook oldalon ilyen hozzászólásokat írókat, csak egyszerűen nem tudom elhinni (vagy talán inkább nem akarom elhinni), hogy ők annyira ritkák lennének, mint a fehér holló, és a nagy többség tényleg ennyire tesz a körülötte lévő világra!