Egy magas padlós busz első ajtaján kellett feltuszkolni a babakocsit Márk feleségének, noha a BKK tájékoztatóján az szerepel: "babakocsival vagy kerekesszékkel közlekedők használhatják a hátsó ajtókat". A 198-as busz vezetője azonban ezt vélhetően nem tudta.

Egy rövid kis történetet szeretnék most megosztani a blog olvasóival, ami - igaz - nem velem történt, hanem feleségemmel, a kislányommal és édesanyámmal. Történt a mai napon (2013. július 4.), a délelőtti órákban, hogy a fent említett trió elindult a lőrinci piacra, mintegy családi programként. Természetesen nem a reggeli csúcsidőben, bár az iskolaidő végével reggel sincs már forgalom a vonalon.

Forrás: BKK

Szóval vidáman, türelmesen várták a buszt, ami meg is érkezett a Gyömrői úti megállóba. Régi, magas padlós, 3 ajtós jármű jött. A feleségem látta, hogy csakis a hátsó ajtón tudja felküzdeni a babakocsit másfél éves lányunkkal.

Az érvényben lévő új szabályozás miatt ezen a járaton is csak elől lehet felszállni, de hát valahogy nem merült fel páromban, hogy ez a babakocsira is vonatkozik, türelmesen várta, hogy a sofőr kinyissa a leghátsó ajtót, ahol fel tudnak szállni. Eközben a többi utas felszállt, köztük édesanyám is, aki látta, hogy a sofőr nem nyit ajtót. Megkérte szépen, nyissa ki a hátsó ajtót.

Erre a sofőr se szó, se beszéd leszállt, és utasította a feleségemet, hogy elöl szálljon fel, mert "ott is elfér a babakocsi, mit álldogál ott". Erre párom megmutatta a sofőrnek a bérletét, és mondta neki, hogy eddig is hátul nyitotta ki minden buszvezető az ajtót. Nem bliccelni akart, csupán kényelmi szempontból szerette volna a busz hátuljába tenni a babakocsit, mert ugyebár ismerjük a régi Ikarusokat, elöl még álló utasoknak is alig van hely.

De "kedves" sofőrünk hajthatatlan maradt, azt mondta: elöl ugyanannyi hely van. Ekkor feleségemben két lehetőség merült fel: vagy fizikális vagy verbális erőszakot alkalmaz. Sajnos az utóbbit választotta, sűrű káromkodás és szidalmak közepette feltette az első ajtón a kocsit egyedül. "Kedves, empatikus, segítőkész" sofőr barátunk ezt persze már a fülkéjéből nézte végig, mert ugyan kiszállt, de rögtön vissza is ment a kis kuckójába, anélkül, hogy segített volna!

Ezt a többi utas se bírta már szó nélkül, kórusban szidták a sofőrt és a BKV-t. Nagyjából ennyi lenne ez a kis történet, aminek abszurd mivolta késztetett megírására.