Egy olvasónk hívta fel a figyelmünket egy lány blogjára, ahol az alant látható sorokat találtuk. A dolog előzménye csak annyi, hogy a történetben szereplő hölgy kerekesszékhez van kötve, így ha a BKV és a buszvezető nem dolgoztak volna együtt, nem várták volna meg, akkor sehogy nem jutott volna haza. Köszönjük nekik is a segítséget.
Húsvét hétfőn Robival (Unokabátyámmal) úgy döntöttünk mozizunk egyet. Westendben voltunk. Onnan a hazafelé út úgy nézki: 4-es 6-os Barossig, tovább 9-essel Kőbánya városközpont s onnan hazáig 17-es.Csöpp kis hiba csúszott a rendszerbe mivel az utolsó 17-es járat 23:05 –kor indult mi még akkor jócskán a 9-es buszon ültünk. Hideg is volt késő is s nem is akartunk az „utcán aludni”.De jó lenne, ha megvárna a vezető Aztán azt is egy próbát megér. Felhívtam a BKV telefonszámát, gondoltam ahol előadtam kérésemet. Meglepő módon teljes pozitív választ kaptam.”Van egy jó hírem, beszéltem a kollégával s megvárják Önt”. Ámultam bámultam, hogy most tényleg elintéztem? Robi csak annyit fűzött hozzá sanda mosollyal: ”Te kis pofátlan. Ezt bele kell írnod a könyvedbe” (mert igen elkezdtem írni).
