Ritka szerencsés helyzetben vagyunk, hiszem rengetegen ismernek minket. Cikkeink, leveleink pillanatok alatt eljutnak az illetékesekhez. Alig néhány órája, hogy megjelent mai első postunk, az érintett máris reagált rá.
Kedves Cseh Dorottya!
Szeretném veled közölni ,hogy a kutyám hátsó lába sérült nem a mellső, ahogy te mondtad, de a cikkben nem ez az egyetlen hiba. Először is nem szidtam a kutyámat próbáltam nyugtatni és szerintem ha annyira érdekelt volna az állat sorsa segítettél volna nem pedig szidalmazol,mert csak, hogy tudd volt ember, aki segített és nekik köszönöm. A második hiba:nem volt semmilyen vértócsa és nem rángattam ahogy te írod. Nem mondom, hogy nem vagyok hibás mert nagyon sajnálom amit csináltam de szerintem neked nincs jogod emberileg ahhoz, hogy engem szidalmazz mikor te semmit se segítettél és az én dolgom a kutya sorsa is. De vegyük a tényeket amikkel nem menteni próbálom magam a tettem alól hanem csak megérthetőbbé tenni mert nem szeretném ha bárki azt hinné, hogy nem szeretem a kutyámat. Tehát: 15 éves vagyok egy 28 kilós kutyát ha akarok sem tudok felemelni és nem volt nem működő mozgólépcső amin veszély nélkül lejutottam volna így nem adatott más lehetőség.
Mikor megtörtént a baj nagyon megijedtem sírva próbáltam valamit tenni a kutyámért, akit nagyon szeretek és soha nem bántanám. Elvittem az első állat orvoshoz és a segítségét kértem. Jelen helyzetben csak ennyit tudtam tenni érte. Ezt csak azért írtam, hogy az emberek akik szeme elé fátylat húztál tisztán láthassanak, ami téged illett nagyon rosszul esett amit írtál,ahogy szidtál és főként, hogy egy állatkínzó kutyatulajdonosnak állítasz be. Amennyiben van még valami amit hozzáfűznél azt kérlek ne ide írd ki hanemküld el nekem e-mailban a larucc@citromail.hu-ra, (észrevételeket inkább komment formájában várjuk. szerk.) ha másnak is van más meglátása, amit közölni szeretne velem írjon nyugodtan. Köszönöm.
