Mit csinál a törvénytisztelő állampolgár, ha a nyaralásból hazatér, és nincs jegye, bérlete? Venni próbál egyet. Igen ám, de pénztár nincs, az automata pedig rossz. Megpróbál segítséget kérni egy BKV Orktól aki ad neki egy jegyet, 270 Ft-ért. Igen ám, de használt.
Kedves BKV-figyelő!
Remélem 2007-08-17-én, vasárnap este szerzett tapasztalataim segítenek árnyalni az olvasók BKV-alkalmazottakról kialakított képét. Mivel a történet ízét, a lenyúlás pitiánerségét a részletek adják, ezért tömörítés helyett a teljes, BKV panaszirodának elküldött levélnek az eseményt leíró részét adom közre. Az ékezetekért bocsánat!
Helyszín: Moszkva tér, a metrónál a mozgólépcsôk tetejénél
Idô: 2008-08-17 kb. 20:15
A történet megértéséhez elôre kell bocsátanom, hogy évek óta bérlettel közlekedem a BKV járatain, így nincs semmiféle rutinom a vasárnap esti jegyvásárlás viszontagságaiban. Mint ahogy abban sem vagyok járatos, hogy ellenôröknek szabad-e, hol, vagy a nap milyen szakában jegyet árusítaniuk.
A megadott idôpontban nyaralás elôtt-után hazatérvén nem volt érvényes bérletem és 1 db jegyre volt szükségem a 6-os villamossal történô hazajutáshoz. A Moszkva téren a pénztárakat már zárva találtam, a metróépületben a ‘Forgalmi Ügyelet’ üvegablaka elôtt nem állt sorba senki és semmi jel nem mutatott arra hogy ott jegyet is árusítanának (pedig mint késôbb kiderült, igen…). Ezért apróm nem lévén a pár méterre lévô jegykiadó-automatánál próbálkoztam papírpénzzel. Nem fogadta el, de hamar egy napbarnított, kopaszodó, testes, középkorú férfi BKV-ellenôr termett a mozgólépcsônél ellenôrzô csapatból mellettem, hogy tud-e segíteni? Mondtam, hogy egy jegyre lenne szükségem, de az automatával nincs sikerem. Az nem m?ködik – mondta -, de tôle viszont tudok venni jegyet. 500 forintomért rendben megkaptam a 230 visszajárót és 1 db, maroknyi BKV-jegy közepérôl kihúzott jegyet. Megköszöntem, elégedett voltam az ellenôr segítôkészségével, az emberarcú szolgáltatással és a 6-os villamos felé vettem az irányt.
Már a villamoson vettem észre, hogy az ellenôrtôl vásárolt jegy egy használt példány, mégpedig a pecsét tanulsága szerint egy 2008. 8. 13-án 20:53 perckor érvényesített darab! Azonnal leszálltam a Széna téren és visszatértem a vásárlás helyszínére – nem szeretek érvényes jegy nélkül utazni és bosszús is lettem a lehúzás-átverés miatt, amit ráadásul egyenruhás alkalmazott, ha úgy tetszik a rend és fegyelem, a szabályok betartásáról elvileg gondoskodó ELLENÔR követett el.
A jegyet nekem eladó ellenôrt már nem láttam a metró mozgólépcsôjénél dolgozó ellenôrök között. Ekkor a ‘Forgalmi ügyelet’ nev? ablak mögött ülô munkatársukhoz fordultam panaszommal, aki nem tudott segíteni az ellenôr hollétét illetôen, viszont kiderült, hogy az ablaka egyben jegypénztár is! Vettem is jegyet azonnal, ezúttal nem használtat, szabályosan, nyugtával. Egy hölgy munkatársuk még ki is jött a fülkébôl hitetlenkedni és megnyugtatni a panaszom után, de segíteni ô sem tudott. Amikor ô visszatért és én újra a villamos felé indultam volna, hirtelen felismertem az ellenôrök között az engem becsapó férfit. Odamentem hozzá, közöltem vele, hogy használt jegyet adott el nekem, ami helyett most egy másikat, jót kérek. Meg sem nézte, el sem kérte a rossz jegyet, hanem azonnal az egyik kollegájának intve, tôle kért egy másik jegyet, amit odaadott. (Tehát nem is volt nála érvényes jegy…) Ezután kérdôre vontam, hogy ha nem az átverés volt az eredeti szándéka, akkor miért nem a tôlünk kb. 5 méterre lévô ‘Forgalmi Ügyelet’ ablakhoz irányított, ahol árultak jegyet és nem is állt sorba senki? Erre nem válaszolt. Ekkor én az azonosító számát kértem.
- 400. – válaszolta. Ez elég hihetetlenül hangzott, ezért megkértem, hogy mutassa is meg azt az igazolványt. Erre elô is kotorta az inge alá rejtett m?anyagkártyát és felém mutatta. Nyilvánvaló volt, hogy ravasz módon úgy tartja az igazolványt felém, hogy az azonosító számból pont csak a ‘400’ legyen látható, a szám folytatását pedig bal kezének mutatóujja kitakarja! Sikerült azonban azt félretolnom, így tudtam leolvasni a teljes, hatjegy? 400 xxx azonosító számot.
- Kijönne velem beszélgetni? – ez volt a reakciója. – Nem. – válaszoltam, és sietôsen gyakorlatilag menekülôre vettem a dolgot, hiszen vele és kb. 5 kollegájával szemben egyedül voltam. Vissza sem mertem nézni még kint a téren sem, de azt hallottam, hogy utánam ered és kiáltozással próbál megállítani. Szerencsére sikertelenül."
Üdvözlettel: Kohlhaas Mihály
