„Idepisálhatok?” Kérdezte utastársától egy hajléktalan, aki annak ellenére is elvégezte kisdolgát a 173E buszon, hogy társa megkérte, ne tegye. Olvasónk először azt hitte, rosszul lát/hall, de leszálláskor látta, hogy a hajléktalan nő nem viccelt. A magyar valóság alant:
Kedves BKV-figyelő!
Azon csodás események egyike, melyek után az ember átértékeli az életét, nem történik meg nap mint nap. Tulajdonképpen csak moziba akartunk menni. Két fiatal este nyolc körül letelepedik a Mammut mozi dupla foteljébe leghátul, majd hascsikarósan röhögnek bele az éjszakába az Igenember bambulása közben. Nem is sejtik, hogy a hazaút váratlan meglepetéssel kecsegtet.
Mindig is tudtam, hogy a 7-173-as járat kész vidámpark, egy igazi hatkerekű szociológiai tanulmány. Helyszín: Zugló vasútállomás. Egy meglehetősen „jókedvű” kissebségi nőnemű állampolgár tébolyodik fel a buszra. Ketten követik hímek, miközben azon morfondíroznak, hogy miért nem lökték le mielőtt a busz ajtaja bezárul. Közben csillagvonatunk a piros 173-as szinte hangtalanul nagyot szisszenve becsukja ajtaját és az utazóközönség sorsára hagyva figyelte a három jómagyarállapolgár ténykedését.
Srác No.1: „Baszod le kellett volna löknöd amíg még lehet…”
Srác No.2: „Most már mindegy.”
Nőstény állat: „Hollári hollári hó….lálálá (satöbbi)”
A busz hátuljában utazva feltűnt, hogy a kedves honfitársak, kik biztos rendes adófizetők és a szemetet is szelektíven gyűjtik, hiszen lerí róluk, hogy széjjel vannak művelve mint egy rohadt szántóföld, szóval hogy mintha a köztünk lévő távolság valahogy csökkenne. Hontalan barátunk, aki két székkel előttünk utazott, megpróbálta felhívni a nő figyelmét arra, hogy nem egészen kulturált amit csinál. „Te vagy itt a biztonsági szolgálat vagy mi?” hangzott a könyörtelen földbe döngölő válasz, majd nyomatékot adva neki, majdnem leokádta szerencsétlent.
És akkor mint ahogy a mennyekben az Isten szól nyájához, mikor úgy gondolja eljött az ideje, hogy valami maradandót alkossunk, kiömlöttek a szavak nőstény egyedünk bűzös ajkai között: „Idepisálhatok?” - Ugye érzitek a kérdés jelentőségét?
Srác No.1: „Nem, azt talán nem kéne.”
Nőstény állat: „De, én most idepisálok”
Srác No. 1: „Ne, de most komolyan.”
Nőstény állat: „Takarjá má, nem tom lehúzni a nadrágom”
És a harmadik napon, Isten megteremté a vizet. És a víz folyik. A húgy büdös. Engedve a kémia szorításának két ajtóval előrébb helyeztük pozíciónkat, és Isten látá hogy ez jó. Már nem volt büdös. A Bosnyák téren kinyílt az ajtó utat engedve a testnedvek özönének. Visszatekintve csak pár csöpögő cseppentyű emlékeztetett a történtekre az ajtó alatt. És mi a tanulság? Nincs tanulság b@zdmeg, mert az élet kegyetlen és a részeg picsákkal nem lehet semmit kezdeni ha a buszra akarnak hugyozni. Lehet nem ez a tanulság, de nem is érdekel.
Üdv, Kóc
