Olvasónk gyermekével és babakocsival közlekedik. Mindig tapasztalja, hogy a BKV egyes buszvezetői milyen türelmetlenek. Még fel sem tette a kocsit a buszra, máris nyomják a csengőt, és csukják az ajtót. Pár napja a babakocsi és apukája is az ajtók között maradt.

Imádom egyébként, amikor a busz beáll a megállóba, kinyílnak az ajtajai, majd egyből megszólal az utas sürgető indulásjelző, így esélyt sem adnak a biztonságos és a szabályos felszállásra. Ilyenkor lehet büntetlenül odacsukni a lassan felszálló időseket és a babakocsival közlekedő anyukákat, mert lehet hivatkozni az „Indulásjelzős szabályra”. De vajon hová siet ennyire a buszvezető?

Kedves Mihály!

A következő panasszal fordulok hozzád:  6 hónapos kismama vagyok 2 éves fiúgyermekkel. Sokszor van az, hogy BKV járatokon vagyok kénytelen utazni. Ami nem lenne probléma, ha napi szinten nem találkoznék segítőkészségükben hiányos utasokkal és rosszindulatban gazdag, feszült sofőrökkel.

Az esetek nagy százalékában egyedül teszem fel a járatokra a gyerkőcöt, majd pedig a babakocsit, mert egyszerre már fizikai képtelenség megtennem. A türelmetlen sofőrök, leginkább a buszsofőrökre értem, egyáltalán nem belátóak. Alig lépek fel a járdáról az alsó lépcsőfokra, már zárja is az ajtót és indulnak. Abban a pár másodpercben, amíg összeszedem magam, nem tudom, hogy a gyerek után, a kapaszkodó után vagy a csomagjaim után kapjak. Félek, hogy egyszer ez nagyon rosszul fog elsülni.

Például 2009. április 28-án kora délutáni órákban a VII. Damjanich utcai megállónál olyan sietős volt a sofőrnek, hogy alig nyitotta ki az ajtót, már csengetett is. Így történt, hogy babakocsistól, gyerekestől odacsukta az ajtóhoz az édesapámat. Számtalan olyan eset szemtanúja voltam, hogy a nyugdíjasok váltak ilyenképp áldozatul.

A BKV-nál már meg sem próbálok panaszt tenni, mert egy elnézést hölgyem, ejnye-bejnyéztük az illetőt levélkével elintézik. Azt gondolom, hogy a BKV alkalmazottak szabályzatába bele kellene iktatni az erre vonatkozó pozitív és belátó hozzáállást. Amíg ezt nem nevelik beléjük, addig sajnos ez a morál marad.

Várom szíves visszajelzésed.

Üdvözlettel, M. Dóra