Az utóbbi években már megszokhattátok, hogy a BKV-figyelőn (illetve annak idején a MÁV-figyelőn) olvasónk, TheElf egyszerűnek tűnő kérdésekkel és témákkal foglalkozik terjedelmesen és részletesen. Ma a ?Szükség van ellenőrökre?? ?kérdést dobja fel nektek, és alább több oldalon kifejti a saját véleményét:

Mi is az a pótdíj?

A pótdíj egy díj, nem kötbér, nem kártérítés, hanem egy speciális díjtétel, amit a BKV a szolgáltatásért elkér. Ha az ellenőrnél fizeted a díjat akkor drágább az utazás. Bírság, büntetés, kártérítés vagy kötbér ugyanis sok okból nem lehet. A BKV ugyanis nem hatóság. Ennek megfelelően a pótdíj a BKV számára bevételt jelent, érdekelt abban, hogy a lehető legtöbb pótdíjat szedje be. Az ellenőrrel szemben az első és legfontosabb szempont a pótdíjazás. Méghozzá elsősorban a behajtható pótdíj az értékes, az ami bevételt hoz. A BKV célja egyszerű: legalább annyi pénzt keressen a pótdíjakon amennyit elveszít a bliccelésen és az ellenőrök fizetésén. Ugye milyen egyszerű? Logikus is a magas díj.

Csakhogy, ha ez egy szerződésben meghatározott díj, egy módja az utazásért való fizetésnek, akkor bizony nem lehet erkölcsi kifogás a bliccelés ellen. Hiszen ezt a fizetési módot is felkínálja a szerződés. A ha elkapnak fizetek című népi játék innen pedig működik. És nehogy arra gondoljunk, mindenki sorra kerül, vagy a szerencsén múlik. Van aki jól játssza, van aki nem.

Miért nem jó a pótdíj?

Felmerül, hogy helyes-e hogy egy demokráciában egy monopolhelyzetű cég ilyen büntetési célú díjtételeket megállapíthat. Ha ugyanis a jó erkölcsbe ütközik egy ilyen szerződési szerződés, a BKV visszaél a monopolhelyzetével, akkor teljesen mindegy, hogy az önkormányzat, az állam utasította ilyen szerződésre a BKVt, a szerződés törvényessége, az önkormányzat rendeletének alkotmányos volta megkérdőjelezhető. Egy gyakorlatilag betarthatatlan szerződés ráadásul nem is tart vissza senkit a blicceléstől.

A BKV, tekintve hogy az ellenőrei sokszor jogszerűtlen magatartást tanúsítanak, nehezen tudja egy polgári perben az igazát bizonyítani, nem mindig könnyű a pótdíjakat behajtani. A többségét nem tudják, nem is akarják behajtani. Innentől pedig a bliccelők jelentős részért nem érdekli, ha az ellenőr megtudja az adatait. Az ellenőrök pár balhéja, a zsebre pótdíjazás, stb. kapcsán viszont az ország megítélése romolhat, nem is ok nélkül. Ugyanis a behajtható pótdíj nem a notórius bliccelőtől várható. Sőt, nem is attól a mélyszegénységben élő embertől aki 15.ként költözik egy lerobbant lakásba bejelentés nélkül. Hanem a legalább a felszólítást tisztelő balektól.

A behajthatatlan pótdíjért dolgozni ugyanis felesleges kiadás, és nem bevételt hoz, ezt pedig az ellenőr is jól tudja, a preferenciák innen adottak. Nem a csöves, nem a nincstelen roma, nem az utasokat zavaró ittas csapat lesz a célpont, hanem a sebezhető utas. Sok esetben a BKV nem érdekelt abban, hogy megvehesd a jegyet, ha neki a pótdíj a jobb bevétel. Mindazok a problémák amiket ismerünk a pótdíj jellegéből, a BKV és az ellenőrök érdekeiből következnek. ÉS igen: Ez sokszor szül konfliktust. Igen, sokszor van ebből a helyzetből vita. Igen, ezek a viták vezetnek sokszor a bunyókhoz.

És igen: A gyenge, joggal felháborodott balek lesz az áldozat, nem pedig az a nagy darab notórius bliccelő akit megszólítani sem mernek. És pont az, hogy a konfliktus ilyen helyzetben, ilyen célponttal jelenik meg teszi egyértelművé: Nem a megvert utasban kell elsősorban megkeresni a hibát. Nem ő volt a problémás. Nem ő az akihez hozzá szólni sem mer az ellenőr. Ő a kihasználható, megverhető szerencsétlen balek. Ő az akire az ellenőrcsapat rátámadhat.

A pótdíj jellege miatt van szükség ellenőrre és mellé hatóságra is. Dupla költség.

Bírság + kártérítés, mint alternatíva

Ha az ellenőrzés célja nem a pótdíjbevétel lenne, hanem a bliccelés visszaszorítása akkor hamar felmerülne: Miért ne legyen szabálysértés a bliccelés? Innen ugyanis nem kell ellenőr: A hatóság képes lenne BKVs ember nélkül is kezdeni valamit a bliccelővel. A bliccelő egyértelműen törvényen kívülre kerülne. A ?sorozatos visszaeső? kapcsán mivel az összes ?elkövetési érték? magasabb, lehet akár vétségként (bűncselekményként) kezelni a bliccelést a büntetőjog eszközeivel. Ez esetben ugyanis a közérdekű munka nevű büntetés alkalmazhatósága is érdekes. Lássuk be, egy akár 300 órás közérdekű munka igen komoly visszatartó erővel bír. Lehetősségként felmerül: grafiti mentesítés, járművek, megállók takarítása.

Természetesen a bliccelés pár ?minősített esete? akár kapásból lehet vétség, ne adj isten bűntett is.

Innentől kezdve a BKV abban lenne érdekelt, hogy a lehető legtöbben vegyenek, vehessenek jegyet. Az ellenőrzést végző hatóság pedig elsősorban a társadalomra veszélyes elemek kiszűrésében, az érzékelhető ?közbiztonság? megteremtésében érdekelt, mert a ?politika a megrendelő?. Hamar normalizálódhat a helyzet. Az SMS jegy, az akár bankkártyával, online megrendelhető napijegy, stb. pedig a BKV érdeke lenne. Az ország sem járatná le magát ennyire.

A bírság mellett pedig ugye a nyomozati munka költségeit is meg kellhet térítenie az érintetteknek, így az ellenőrzés akár nyereséges is lehet az államnak.

Ha az ellenőrzést hatóság végzi, akkor vajon pl. a rendőr is kerülne olyan helyzetbe mint az ellenőrök? Ebből is lenne bunyó? Nem hiszem.

Van más alternatíva is?

Jelenleg a BKV bevétel 3 forrásból származik:

-Utasok
-Állam
-Önkormányzat

Ideális esetben azonban 1 azaz 1 forrásból kellene, hogy származzon: Az Önkormányzat a megrendelő, illetve az önkormányzatok lennének a megrendelők. Az utas is az önkormányzatnak fizet a közszolgáltatásért, az állam is őt támogatja, az egyes üzletek is ide fizetnek a megálló közelebb helyezéséért. Innentől kezdve viszont az egyes vonalakra más-más szolgáltató is szerződtethető, lenne verseny. Tervezhető, összehasonlítható költségek jelennének meg. Így akár a jegyeladás is kivehető az ellenőr kezéből. Ha a helyi adók, a helyi cégek hozzájárulásai fedezik a tömegközlekedés költségeit, akkor akár lehet ?ingyenes közösségi közlekedés?. Bár egy Budapest méretű városban erre nincs példa, de a környék kisebb településein (ahol a BKV jelenleg jelen van) biztosan megvalósítható.

Miért kell a jegy?

Ha felmerül, hogy adóból finanszírozható a közlekedés (a bérlet árát beszedeti az állam is), akkor ugye nincs szükség ellenőrre, jegyárusra, stb. lehet, hogy mindenkinek olcsóbb és jobb lenne ez a közszolgáltatás? Hiszen nem kéne jegyet nyomtatni, nem ebből élne a jegyet eladó alvállalkozó, stb. nagyon kis része jut a jegy árának érdemben a közlekedésre. A gondot csak az jelenti: Ha ingyenes lenne a közösségi közlekedés, akkor sokan használnák melegedőnek a buszt. Azért is kellhet díjat szedni, hogy rendeltetésszerűen használjuk a járatokat.

Ha a tömegközlekedést az önkormányzat finanszírozná (kapna normatív támogatást) és az ellenőrzés hatósági feladat lenne, érdekes helyzetbe kerülnénk. A jegy és az ellenőr egyaránt a forgalomszervezést a város érdekeit szolgálná, lehetne rugalmas, lehetne figyelemmel a közös érdekre.

Uram bocsáss: A jegyek értékesítését (online, offline), az ellenőrzésre szolgáló technika biztosítását lehetne tetszőleges multira bízni. Akár a díjakon osztozva, akár fix éves díjért (de a díjbevétel ilyenkor az önkormányzaté), hiszen a jegyellenőrzés, értékesítés nem egy közlekedési vállalat feladata lenne. Ha a munkáért a cég fix díjat kap, a teljes bevétel az önkormányzaté, bírságolni csak hatóság bírságol, akkor érdekes helyzet áll elő:

Ugyanaz a cég árulhat jegyet parkoláshoz és buszozáshoz, egyetlen szolgáltatónál lehetne megvenni Budapesten sok közszolgáltatást. Az egykapus ügyintézés kényelmes lenne. Miért fontos ez? Mert könnyen lehetne egy-egy csomópontnál olyan zárt parkoló, ahol a parkolásra és napi közösségi közlekedésre ugyanaz a napijegy vagy bérlet szolgál. Más a közlekedéshez, forgalomszervezéshez kapcsolódó szolgáltatás is bevonható a rendszerbe.

Akkor nem kell ellenőr?

Sokan gondolják: Milyen jó, így nem kell a közteres, rendőr mellé ellenőrt rakni: ez igaz. Ellenben nem jelenti azt, hogy a BKV spórolhatna a létszámon. Hiszen kellenek olyan őrök akik a problémás embereket a rendőr érkezéséig visszatartják. Ellenben ők nyújthatnak tájékoztatást az utasoknak, árulhatnak jegyet későbbi utakra, sokkal többféle feladatot láthatnak el. Ezzel is elérve, hogy többen vegyenek jegyet, és a bliccelők többsége ellen eljárás indulhasson. Ellenőrizhetnének is, de nem az lenne a fő feladat.

Az utasok jobb elégedettsége, a több fizető utas lenne a cél, ezt lehetne mérni. Márpedig, ha ez a cél, akkor előre lépnénk.

?Megúszhatatlan? a bliccelés?

Aki eddig azt mondta, a BKV a saját sara miatt úgysem tudja behajtani a pótdíjat hamar szembesülne azzal, hogy az állam bácsi bizony be tudja hajtani a bírságot, pénzbüntetést, közérdekű munkát, stb. És lássuk be egy 300 óra közérdekű munka, vagy egy  kis elzárás, stb. sokkal nagyobb visszatartó erővel rendelkezik mint a behajthatatlan pótdíj.

Ha a hatóság sok más ügyben is eljár, akkor van létszám, amit egyszer-egyszer nagyobb ellenőrzésekre is be lehet vetni, így viszont a bliccelés nehezen úszható meg.

Konklúzió

A bliccelés, az ellenőrök körüli rémtörténetek oka elsősorban a szabályozásra vezethető vissza, és csak akarat kérdése lenne ezen változtatni. Az akarat viszont nem az utasokból hiányzik. Az utas-ellenőr konfliktusok e visszás helyzetnek köszönhetőek, a felelőst így pedig könnyebb megtalálni. Sem az utas, sem az ellenőr nem az.