Vajon kinek jó, kinek éri meg, hogy a központban bezárt BKV-pénztár mellé, két, alvállalkozó által működtetett pénztárat helyez ki? A BKV több része, már így is alvállalkozók kezében van, amik nem csak silányabb szolgáltatást nyújtanak, valószínűleg a beszervezések drágább is volt, mint ha a BKV maga végezné el a kiszervezett munkát. Hiába a több pénztár, több olyan feladatot nem látnak el, amiért mégis a BKV pénztárat kell felkeresnünk, amikből sajnos egyre kevesebb van…

Tisztelt BKV Zrt!

 

Budapesten egyre több helyen tűnnek fel az alvállalkozók által üzemeltetett, a köznyelv által csak „kutyaólnak” hívott bérlet, és jegypénztárak. Ez egyfelől jó, mert a jegy és bérletárusítást kiterjesztik, másfelől rossz, mert olyan helyen is nyílik alvállalkozói pénztár, ahol BKV pénztárat zártak be, valószínűleg azért, hogy az alvállalkozónak adjanak teret.

 

Sajnos társaságuknál egyre több az alvállalkozó. Alvállalkozó cég biztosítja a biztonsági őröket, tartja karban az automatákat, üzemeltetnek autóbuszjáratokat, és már a jegyet is alvállalkozótól vesszük. Sajnos az ilyen cégek messze nem nyújtanak olyan szolgáltatást, mint önök régen. Bár a társaságuknál lévő ellenőrökre, buszvezetőkre és pénztárosokra is érkezik panasz, ez messze nem éri el azt a szintet, amit a különböző alvállalkozók által biztosított szolgáltatások miatt kapok.

 

Épp néhány napja, hogy blogomon megjelent egy észrevétel, melyben az olvasó az alvállalkozó pénztárosra tett panaszt, mert hamis, lézernyomtatóval készített bérletet akart eladni neki. Nem elég, hogy a pénztáros okirathamisítást követ el, társaságukat károsítja meg. Úgy hiszem ilyet még a BKV-nál dolgozó pénztárosok sem engedtek meg maguknak.

 

Az alvállalkozó emberei véleményem szerint azért engedik el ennyire magukat, mert tisztában vannak vele, hogy sokkal nehezebb őket megtalálni, és felelősségre vonni, mint egy BKV-s dolgozót, és az őket alkalmazó cégek is védik őket.

 

Nem tudom milyen megfontolásból, de a Boráros téren az önök által működtetett jegy, és bérletpénztárat, bezárták. Központi helyen volt, mert a téren lévő összes járathoz közel volt. E pénztár helyett, önök a HÉV megállóban, és a 23-as busz megállójában kutyaól pénztárakat nyitottak, mely nem csak felesleges (hisz ott a pénztár az aluljáróban, amit bezártak), Budapest képét is rombolja. Ilyen csodálatos pénztárat nyitottak még a Bocskai úton, és a Móricz Zs. körtéren is, ahol szintén van jegypénztár.

 

Kérem önöket, adjanak tájékoztatást arról, hogy miért döntöttek a jegy és bérletértékes alvállalkozóknak kiadása mellett, és mennyire takarékos, bezárt BKV jegypénztár mellé, két, alvállalkozói bódét nyitni. 

 

Levelemről másolatot küldök Hagyó Miklósnak, és a héten  Beleznay Évát, Budapest főépítészét is megkeresem, hogy a fent említett, városképromboló pénztárakkal kapcsolatosan, foglaljon állást, és mondja el véleményét azokról. Levelem mellé fényképet csatoltam a bezárt, és a két nyitott pénztárról.

 

Üdvözlettel: G. Mihály, BKV-figyelő blog.

Ha BKV utasokat most két részre osztom. Vannak azok, akik a lenti történet után anyáztak volna egyet, hogy a vezető miért nem tájékoztatott, és vannak azok, akik örülnének egy hasonló garázslátogatásnak. Még nem baj, ha nem érted, hogy miről van szó. Itt a levél:

 

Kedves BKV-Figyelő!

 

A sofőröket ért sok kritika miatt gondoltam érdekes lehet egy ellenpélda. A 9:20-as 150E járattal tartottam a Fehérvári út felé, hogy ott a 4-es villamosra szálljak. Megjegyzem, nagyon értékeltem a BKV járatnyújtását, épp jól jött. Utazás közben elmélyülten olvastam, a megállókra nem figyelve, úgyis a végállomásig megyek. Nos, a Fehérvári úton a figyelmes sofőr nem próbált megzavarni a műélvezetben azzal, hogy a végállomásra felhívja a figyelmemet a hangosbemondójával, vagy a motor leállításával. Az olvasásból akkor néztem fel, mikor a busz már fordult át a másik oldalra, ahol a visszafelé irány első megállója van, de nagy meglepetésemre nem álltunk be a megállóba. Érdeklődésemre közölte, hogy már le kellett volna szállnom, és hogy legközelebb a garázsban állunk meg. Ez nagy jótét egy olyasvalakivel, aki még sosem járt a buszgarázsban, csak a régi 41-es vonalán láthatta számtalanszor a sok buszt benn, és hiába vágyódott közelebbről is megismerni a helyet, a határozott "idegeneknek belépni tilos" elriasztotta.

 

Nagy várakozással tekintettem hát az ingyenes garázslátogatás elé, és az érintett buszmegállóknál szorongva gondoltam arra, hogy talán kitessékel a sofőr, de nem tette, állhatatosan eljuttatott a garázsba. Sajnos meglehetősen sietős volt a dolgom aznap, nem maradhattam, és a sofőrnek (akinek e gesztusa talán a blogban való szereplés szándékának jele) ezúton üzenem, hogy szerencsére így sem késtem el.

 

flugi

Pontos dátum, járatszám és a beküldő neve kérésre nem szerepel a levélben, így elkerülhetjük, hogy a rendes buszvezetőt utas orientált magatartása miatt megbüntessék.

Tisztelt BKV-figyelő!

 

Az alábbi bosszantó dolog történt velem tegnap (péntek, okt.3.) este pontban hatkor. Kétéves gyermekemmel, babakocsival, 8 hónapos terhesen (tehát látható hassal) vártunk a 75-ös troli Dráva utcai megállójában. A troli jött is, csak éppen pont a 133-as busz után pár másodperccel.

 

A busz beállt a megállóba (egy M-es), a troli meg lazán két méterre a járdától mögé kanyarodott, hátsó fele kilógott az ott parkoló autók mellé, és kinyitotta ajtaját. Mint azt gondolom mások is tudják, a régi típusú trolira terhesen/lábfájósan/idősen/babakocsival amúgy sem egyszerű felszállni, ha nem közvetlenül a járda mellé áll be (szinte soha). De ha a hátsó ajtó előtt, mely az egyetlen, ahol legalább a középső kapaszkodót kiszedték - ettől babakocsi-kompatibilis, muhaha! -, egy Opel suv parkol szabályosan, akkor teljesen lehetetlen.

 

Mindezt pár másodperc alatt felmértem, majd előre "loholtam" a babakocsival és mondtam, valamint mutogattam, hogy így nem tudok felszállni. A trolibusz vezetője végigmért, majd akkurátusan becsukta az ajtót és elhajtott. Én egy döbbent bazmeggel, a kislányom egy kedves "Deje vissza, busz!"-szal konstatálta a jófej sofőr taktikáját. Megjegyzem, a 65 000 forintos GYEDemből 8250 forintot minden hónapban erre a magas színvonalú (babakocsival amúgy is csak üggyel-bajjal használható) szolgáltatásra költök.

 

Üdvözlettel, Hanna

A minap egy nagyon jellemző BKV-s dolog történt velem.

 

Vasárnap délután négy óra körül a 105-ös busz Deák téri megállójában vártunk a buszra ami a Gyöngyösi utca felé megy. Aki nem ismeri a környéket annak elmondom, hogy itt két 105-ös buszmegálló van egymás mögött, az egyik Budára a másik a fentebb említett Gyöngyösi utcához visz. Hozzáteszem, hogy elég jelentős „csapat” voltunk két babakocsival benne egy-egy fiúgyermek és a pici lányommal.

 

A busz budai megállójában egy 16-os busz és egy turistabusz parkolt így nem tudhattuk, hogy az elénk begördülő 105-ös hova vinne minket. A babakocsikat a középső ajtóhoz toltuk, én pedig előre szaladtam a buszvezetőhöz, hogy megkérdezzem ez most ugyan hova megy - ugyanis a múlt héten jártam már úgy, hogy itt szálltam fel zuhogó esőben egyedül a két gyerekkel és átvitt majdnem Budára ahova nem akartam menni.

 

A járművezető udvarias érdeklődésemre válaszképpen valamit integetett, valamit odakiabált és közben hangos berregéssel becsukódtak az ajtók. Mivel természetesen a jármű olyan messze állt meg a járdaszegélytől, hogy emelni kellett (volna) a kocsikat, hátranézve annyit láttam, hogy a nővérem a megemelt babakocsival ugrik hátra egyet, hogy ne csukja be őket az ajtó.

 

Régebben egy anyukákat tömörítő mozgalom tagjaként, többször levelezgettem, tárgyaltam a BKV-val az akadálymentesítés miatt és mindig a pénzhiányról esett szó - még akkor is mikor annyit kértünk, hogy a régi trolik hátsó ajtajából szereljék ki a középső kapaszkodót, mert nem lehet babakocsit feltenni tőle -, közben pedig a legfontosabbról elfeledkeztek, mert az igazság az, hogyha meglenne az alapvető ember jószándék máris kényelmesebb, és jobb lenne babakocsival közlekedni. Nem lehetne tartani a járművezetőknek képzéseket arról, hogy figyeljenek oda az idősekre, babakocsisokra? Ne vágják ránk az ajtót míg szállunk föl, ne induljanak el addig míg az idős ember, vagy anyuka a pici gyerekkel le nem ült?

 

Szomorú, hogy ezek a dolgok alig változnak… A hetvenes troli útvonalán volt egy fantasztikus vezető aki mindig bemondta, ha felszállt valaki aki rászorult arra, hogy üljön – kismama, anyuka pici babával, idős ember – és addig nem indult el míg át nem adták a helyet. 

Jó volt így utazni.

 

Hogy pozitívumot is írjak: az utastársak egyre figyelmesebbek, így ezúton is szeretném megköszönni, hogy segítenek. 

Kedeves BKV-figyelő!

 

Pénteken 6 óra körül utaztam a 6-os villamoson az utolsó előtti ajtónál, a csuklóban. Zenét hallgattam és bambultam, majd arra figyeltem, hogy mindenki az én irányomba néz, undorodó fejjel. Rögtön végignéztem magamon, hogy mit néznek, de nem találtam semmi különöset. Ezután végignéztem a villamoson, és elfogott a hányinger.

 

Az ajtó mellett egy hajléktalan férfi ült rövidnadrágban, akinek a két lába szinte teljesen fehér volt. Gomba, vagy valamilyen betegség lehetett, pontosan nem tudom, de az biztos, hogy egész úton vakargatta. Nem volt szép látvány, hogy azzal a kezével fogta meg a kapaszkodókat, amivel előtte a beteg lábát vakarta.

 

 

Aki a következő megállóban felszáll erre a villamosra, leül az úr helyére, majd leszállásnál megfogja azokat a kapaszkodókat, amiket ő, akkor nagy esélye van arra, hogy a fehér gombái közül párat megkap. Már csak abban bízok, hogy hazaérkezéskor, és a munkahelyre beéréskor az embereknek az első dolga az, mint nekem: A kézmosás. Percekig szoktam súrolni a kezem szappanos vízzel, hogy a csúszós, ragadós kapaszkodók nyomait lemossam magamról.

 

A blogon egyébként olvastam már olyan esetet a hozzászólások között, hogy egy fiatalúr kapaszkodás után az arcát megvakarta, és másnapra nagy sebek keletkeztek az arcán. Akkor nem akartam elhinni a történetet, de a fentiek fényében ezt már el tudok képzelni…

Tisztelt Figyelő!

 

Szerda délután indultunk a Baross utcából két barátommal, és barátnőmmel a Déli pályudvar felé. Hogy mivel? Hát riksával. A riksa három kerekű bicikli szerű alkotmány, amelyen elöl ül a vezető, aki teker (jelen esetben én) és hátul az utas, vagy utasok (jelen esetben a barátnőm) aki(k) nem teker(nek). Másik két barátom egy-egy riksát vitt üresen. Az útvonalunk: Baross utca-József krt.-Kőfaragó u.-Gyulai P. u.-Rákóczi út-Erzsébet híd-Attila út-stb.

 

 

A körúton kisebb dugó fogadott minket, ezért nagy örömmel fordultunk le róla, ám ezután következett a Rákóczi út. A riksa aránylag alacsony sebességéből adódóan biztonságosabb vele a busz-sávon közlekedni, mint attól jobbra, ezért a már előbb említett jobb szélső sávot választottuk. Tudom, hogy szabálytalan, de biztonságosabb.

 

Igyekeztünk úgy közlekedni, hogy ahol csak lehet lehúzódtunk (pl a Károly körútnál) és elengedtük a buszokat. Ennek ellenére volt, hogy csak araszolásra kényszerítettünk egy-két buszt, még az Erzsébet hídon is.

 

Meglepődve tapasztaltam a buszvezetők előzékenységét, egy rossz szó, egy dudálás, de még egy mogorva arckifejezés sem történt, aminek nagyon örültem. Amikor behúzódtunk egy-egy utcába, hogy elengedjük a mögöttünk araszoló buszt, többen mosolyogva bólintottak, vagy intettek köszönés képpen.

Ez úton szeretném megköszönni a szerda késő délután Rákóczi út-Erzsébet híd útvonalon közlekedő számos buszsofőrnek, hogy egyenrangú közlekedési partnernek tekintettek, és nyugalmukkal, előzékeny közlekedési stílusukkal biztosították mindannyiunk biztonságos közlekedését. Köszönöm!

Remélem annak ellenére, hogy nem egy véres sztorit írtam le egy renitens sofőrről, vagy egy széteső elképesztően koszos buszról felkerül a blogra, mert gondolom a jó példát is meg kell mutatni, ami követhető, és irányadó.

Kedves BKV-Figyelő!

 

A balhé első jelére menekülő BKV-s biztonsági emberekről szeretnék beszámolni.

 

Október 5-én 0 óra után pár perccel az Astroriánál, ha jól emlékszem a csepeli éjszakai buszon, verekedés tört ki. Már felszálltak az utasok, köztük egy csomó kukásmellényes biztonsági ember is, amikor egy nagydarab ember összeakadt egy párral. A párt a BKV-s biztonságiak le akarták szállítani, de azok nem mozdultak, erre néhány utas úgy gondolta: majd ők rendet tesznek.

 

A verekedés pillanatok alatt kitört, több felvonásban zajlott, egy nagydarab és a társa többször lelökte a párt megállóba. A balhé első jelére az egyik biztonsági ember azonnal leszállt a buszról és eltűnt. A többiek egy darabig nézték a verekedést, majd ahogy az egyre hevesebbé vált, újabb biztonsági ember oldalgott el. Végül egy "biztonsági szolgálat" feliratú  mellényt viselő nő maradt egyedül közvetlenül a verekedők mellett, miközben a verekedésbe újabb utasok avatkoztak be.

 

A sofőr, látva egy kínálkozó alkalmat, zárta az ajtót, és indult volna. Az éppen becsukódó ajtó azonban a dulakodás közben betört. A szóváltás, a verekedés a megállóban folytatódott:ütésváltás, szitkozódás, fenyegetőzés, fojtogatás. A betört üvegű busz a megállóban maradt, rendőrök jöttek, a folytatást már nem vártam meg.

 

A lényeg: az utasok között kialakult verekdésbe csak további utasok avatkoztak be, a biztonsági szolgálat a balhé első jelére menekült. Pedig az Astoriánál kb. egy tucat BKV-s biztonsági őr volt aznap este, mégis komolyabb, hosszabb verekedés alakulhatott ki egy BKV járaton. Ráadásul, ha nincs biztonsági szolgálat, nincs az egész eset, mert a konfliktus abból alakult ki, hogy leszáll-e a pár vagy nem.

 

Persze megértem az őröket, hiszen valójában nem tehettek volna sokat. A verekedők össztömege körülbelül kétszerese volt az övékének. Senkinek sem álma, hogy biztonsági őr legyen a BKV éjszakai buszon, és mindenki épen akar hazatérni a műszak végén. De akkor minek ez az egész? Miért kell a "biztonság" szót használni? Akkor valljuk be őszintén: csak a jóhiszeműekkel, gyengékkel, piás kamaszokkal, hajléktalanokkal szemben tudnak eljárni, valódi biztonságot teremteni nem tudnak, nem is akarnak.

 

Üdvözlettel: XY

Kedves BKV-Figyelő!

 

A balhé első jelére menekülő BKV-s biztonsági emberekről szeretnék beszámolni.

 

Október 5-én 0 óra után pár perccel az Astroriánál, ha jól emlékszem a csepeli éjszakai buszon, verekedés tört ki. Már felszálltak az utasok, köztük egy csomó kukásmellényes biztonsági ember is, amikor egy nagydarab ember összeakadt egy párral. A párt a BKV-s biztonságiak le akarták szállítani, de azok nem mozdultak, erre néhány utas úgy gondolta: majd ők rendet tesznek.

 

A verekedés pillanatok alatt kitört, több felvonásban zajlott, egy nagydarab és a társa többször lelökte a párt megállóba. A balhé első jelére az egyik biztonsági ember azonnal leszállt a buszról és eltűnt. A többiek egy darabig nézték a verekedést, majd ahogy az egyre hevesebbé vált, újabb biztonsági ember oldalgott el. Végül egy "biztonsági szolgálat" feliratú  mellényt viselő nő maradt egyedül közvetlenül a verekedők mellett, miközben a verekedésbe újabb utasok avatkoztak be.

 

A sofőr, látva egy kínálkozó alkalmat, zárta az ajtót, és indult volna. Az éppen becsukódó ajtó azonban a dulakodás közben betört. A szóváltás, a verekedés a megállóban folytatódott:ütésváltás, szitkozódás, fenyegetőzés, fojtogatás. A betört üvegű busz a megállóban maradt, rendőrök jöttek, a folytatást már nem vártam meg.

 

A lényeg: az utasok között kialakult verekdésbe csak további utasok avatkoztak be, a biztonsági szolgálat a balhé első jelére menekült. Pedig az Astoriánál kb. egy tucat BKV-s biztonsági őr volt aznap este, mégis komolyabb, hosszabb verekedés alakulhatott ki egy BKV járaton. Ráadásul, ha nincs biztonsági szolgálat, nincs az egész eset, mert a konfliktus abból alakult ki, hogy leszáll-e a pár vagy nem.

 

Persze megértem az őröket, hiszen valójában nem tehettek volna sokat. A verekedők össztömege körülbelül kétszerese volt az övékének. Senkinek sem álma, hogy biztonsági őr legyen a BKV éjszakai buszon, és mindenki épen akar hazatérni a műszak végén. De akkor minek ez az egész? Miért kell a "biztonság" szót használni? Akkor valljuk be őszintén: csak a jóhiszeműekkel, gyengékkel, piás kamaszokkal, hajléktalanokkal szemben tudnak eljárni, valódi biztonságot teremteni nem tudnak, nem is akarnak.

 

Üdvözlettel: XY

Tisztelt BKV!

 

2008. október 1-én,  20 óra 30 perckor a 41/19-es villamost pótló buszra nem szállhattam fel szájkosár nélkül 23 cm marmagasságú igen fegyelmezett kutyámmal. (Történetesen autóm elromlott és éppen nem volt nálam szájkosár (nem is tudom honna szereztem volna este fél kilneckor a Batthyány téren), viszont szerettem volna ennek ellenére hazajutni valahogyan.)

 

Biztos vagyok benne, hogy a buszvezető már látta maga előtt, amint olyan tömött lesz a villamospótló az uszkve 2 megállóra, hogy egy gombostűt sem lehet leejteni, és ilyen állapotok között fogja kutyám végigharapni valamennyi utas bokáját.

 

Ilyen vasfegyelem mellett, ugyanakkor egyik villamosvezető kollégájuk éppen a héten kérte meg az utasokat, hogy legyenek szívesem megtolni a villamost (!!!), mert az benn rekedt ki tudja milyen okból a Lánc-híd alatti alagútban. 

 

Ha a két esemény utasbiztonsági szempontjait vesszük figyelembe, az üres buszon nem utazhat kistestű kutya szájkosár nélkül, de az alagútban téblábolhatnak az utasok a 270,-ft-os viteldíjért!? 

 

Úgy tűnik az említett villamosvezetőnek kevesebb felelősségérzete volt mint a vasszigorú buszvezetőnek, ugyanis ha valamelyik utas elesik és a villamos alá kerül, vagy netán a több száz kilós villamoskocsi megmozdítása közben esetleg sérvet kap, annak következményét fogja-e viselni? 

 

A kérdés már csak az, hogy ezentúl a viteldíjért kötelező lesz részt venni a jármű mozgatásában is, cserébe a BKV is részt vesz az utasok megfelelő testedzésében? Kutyával is gyalogolni kell és kutya nélkül is kutyagolni kell...

 

Tisztelettel: dr. Seres Márta

Balesetveszélyes álmennyezet, szétrepedt falak, omlásveszélyes balkon, kritikus állapot. A Budapesti Műszaki Egyetem épülete több mint öt centit süllyedt, az egyetem vezetői szerint mindez egyértelműen a 4-es metró építése miatt történik. A DBR metró előzetes statikai elemzése betontámasztékot javasolt az egyetem alá, de az nem épült meg. Ha az épület tovább süllyed, egyes részeit le is zárhatják. A kivitelező egyelőre nem nyilatkozik.

 

A műszaki egyetem vegyi karának egyik álmennyezete életveszélyessé vált. A dékán megmutatta, milyen károkat okozott eddig a 4-es metró építése az épületben. A vegyifülke sorban például pár nap alatt elrepedt az összes csempe. Szinte nincs olyan része az épületnek, ahol ne lennének repedések. Egy erkély pedig már annyira elmozdult, hogy valószínűleg le kell bontani.

 

Az épület most több mint 5 és fél centivel van lejjebb, mint amikor kezdték a metró állomását építeni. A szakemberek szerint nem lenne ez az 5-6 centis kritikus süllyedés, ha megépült volna a betontámasz az épület alá. Igaz ez egymilliárd forint lett volna.

 

A Gellért téri állomás éppen a vegyi kar alá épül. A DBR metró előzetes statikai jelentése 30 centis betontámaszt javasolt. Ez nem készült el. Ahogy az épület tartópilléreit sem erősítették meg. Hogy miért nem, arra nem kaptunk választ, mert a DBR Metro jövő hétre ígért tájékoztatást.

 

A vegyi kar dékánjának állítása szerint baj lehet abból is, ha elkészül az állomás és járnak a szerelvények.

 

„Nagyon érzékeny mérőműszerink is vannak. Mint például a mágneses rezonancia spektométer. Ezek nagyon érzékenyek az elektromágneses terekre és a rezonanciára is” – mondta Pokol György, a BME Vegyész- és Biomérnöki Karának dékánja.

 

A több százmillió forintos berendezések költöztetése 40-50 millió forintba kerül majd. És ebben nincs benne az új termek és a helyreállítás költsége.

 

(RTL Híradó - D. Tóth András)

Tisztelt BKV-figyelő!

 

Szeptember 29-én, hétfőn este 18 óra körül utaztam az 1-es villamoson a Lágymányosi híd és az Lehel utca között. Az Ajtósi Dürer sorig az utolsó, majd onnantól az első kocsiban, ugyanis olyan atrocitás ért, ha nem szállok át másik kocsiba, lehet, hogy élve már nem szálltam volna le a villamosról.

 

A Lágymányosi hídnál az indulás előtt felszállt egy hajléktalan férfi a villamosra, aki egy 4-es helyre lepakolt, majd még két ülést elfoglalva leült. Zavaró volt a szaga, és a jelenléte, de nem foglalkoztam vele. 

 

Az első néhány megállóban elkezdtek gyűlni az emberek. Egyre többen lettek, az ülőhely is elfogyott. Valahol a Népliget környékén felszállt egy terhes nő is, akinek rajtam kívül nem sokan szándékoztak átadni a helyet, ezért felálltam, és megkértem, hogy üljön le. Leült, majd a hajléktalan férfihez mentem, és megkérdeztem tőle, hogy nem zavarja-e véletlenül, hogy 6 adófizető, bérletes utas helyét foglalja most jelenleg. Kulturált kérdésemre, egy igen tiszteletteljes „K*rva anyád” választ kaptam, amit egy a hátam mögül érkező „Ha nem tetszik valami, le lehet szállni te g*ci” kísért. Sajnos nem vettem észre, hogy mögöttem a hasonló hajléktalan férfiből áradó szagokat már jól tűrő, roma fiatalemberek foglalták szintén a bérleteseknek fenntartott ülőhelyet.

 

Megkértem őket, hogy ne szóljanak bele, mert beszélgetni próbálok az úrral. Nem anyáztam, kulturáltan feltettem neki egy kérdést, melyre még teljesértékű választ nem kaptam. Jeleztem feléjük, hogy nem kívánok vitatkozni. Be sem tudtam fejezni a mondanivalóm, az egyik kultúrlény közbe is vágott, és fenyegetni kezdett. Én nem voltam neki elég, már a családom kiirtásával fenyegetőzött. Hogy nyomatékosítsa bennem, hogy nem beszél félre, a zsebében lévő bicskára mutogatott, aminek szerencsére csak az akasztóját láttam. Már nem akartam emelni a hangulatot, ezért úgy gondoltam, jobb ha kicsit hátrébb megyek a kocsiban, de nem hagytak békén. Jöttek utánam és fenyegettek. 

 

Amelyik kutya ugat, az nem harap, tartja a mondás, viszont abban a pillanatban úgy e voltam szarva, mint még életemben sosem. Átfutott az agyamon az összes olyan eset, amikor hasonló márkájú emberek lincseltek meg hozzám hasonlóakat. Nem akartam közéjük kerülni. Én jót akartam, segíteni az utastársaimnak, persze senki nem kelt a védelmemre, még csak szóban sem. Leszállni nem akartam, mivel már sötétedett, inkább két kocsival előrébb mentem, ott legalább a villamosvezetőnek tudok szólni, ha baj van.

 

Annyira ideges voltam, és annyira remegtem, hogy a rendőrség hívása csak akkor jutott eszembe, mikor ezek a férgek már leszálltak a villamosról, így nem tettem feljelentést. Nyári tapasztalatom egyébként az, hogy rendőrségre telefonálni vicc. Augusztusban több mint 15 perc kellett, mire kapcsoltak valakit, mindenki foglalt volt…

 

A történet tanulsága egyébként annyi, hogy a BKV járművein nem az a nagyobb ember, akinek bérlete van, hanem az, akinek kilós aranylánc lóg a nyakába, és aki TESCO-s szatyorban hordja az életét.

 

XY

 

(Név, elérhetőség kérésre nincs megjelenítve)

Amíg az utasok nem állnak ki egymás mellett, és nem védik meg egymást, addig ne várjunk komolyabb változást. Maradnak a hajléktalanok, és a marad a lincshangulat.

Kedves BKV-figyelő!

 

Már előre látom a kommenteket, hogy aki BKV-val jár, az nem lehet sikeres. De ha egyszer olcsóbb is, meg gyorsabb is...

 

No de a történet maga. Párommal a 11. kerületben lakunk, ő Budaörsön dolgzik, én a Keletinél. Ebből kifolyólag (és mert becsületesek vagyunk), havi több, mint 20.000 ft-tal járulunk hozzá a BKV bevételéhez. Pár nap múlva lejár a bérletünk, és gondoltam, hogy ma reggel úgyis be kell mennem a munkahelyemre,de a délelőttöm szabad, és megveszem a bérleteket, DE...

 

Elfelejtettem Kézpénzt vinni magammal. Mivel ebben a csodás városban csak 3 helyen (Nyugati tér, Moszkva tér és ÖVT) lehet bankkártyával fizetni, a Keletiből elmetróztam a Moszkva térre ( a Nyugati nem esik útba a fentebb leírtak miatt, az Örsön meg csak a HÉV-gombában lehet bankkártyával fizetni, de csak a bérletet, környékit nem, mert ők mégiscsak egy HÉV-pénztár! Ha környéki kell, akkor zarándokolj el a tér tulsó eldugott szögletébe, ott megveheted, de csakis szigorúan kp-ért. Így maradt a Moszkva tér.) 

 

11-re értem oda, az bankkártyás ablaknál fizetett egy hölgy, majd az előttem lévő diáknak tűnő lányt már elhajtotta a pénztáros, hogy már pedig itt műszaki hiba van, és 11 és 12 között nem működik a kártyás fizetés. Ha annyira kell neki a bérlet, menjen a téren levő OTP-automatához, vegyen fel pénzt és jöjjön vissza. Az az érvelés, miszerint a leányzó (sem én mellesleg) nem akar fizetni a pénzfelvételért, nem érdekelte különösebben és minősíthetetlen hangnemben elzavarta. Én már meg sem próbáltam, és távoztam. 

 

Az esettel kapcsolatban azonban felmerül bennem pár kérdés:

 

1. Miért 11:02-kor kerül ki a "Technikai zavar 11-12"-es (nyomtatott, fóliázott, nem hirtelenjében rittyentett) tábla? Ha valóban zavar, akkor az egyáltalán nem biztos. hogy 12-re megoldódik. És 11 után még vígan fizettek annál az ablaknál!

 

2. Feltételezem, hogy a pénztáros inkább ebédszünetre ment. (Ha ez az eset állna fenn, akkor miért nem ül át valaki egy egyik csak kézpénzes ablakból? 

 

3. Miért nem működik több pénztárban legalább egy kártyaolvasó terminál?! Könyörgöm, a XXI. században vagyunk, de még az olyan forgalmas helyeken, mint a Keleti vagy a Móricz (ahol egyébként a gomba kritikán aluli)?!  Manapság szinte már a sarki boltot üzemeltető Juliska néninek is van, a BKV-nak, mint egy "aprócska" vállalatnak nem telik (vagy inkább nem érdekli) erre a kényelmi szolgáltatásra.

 

Minden esetre, ha holnap nem felejtem el a pénzt, akkor kézpénzért megveszem a Keletinél, mert bérlet az kell. De legalább ma metróztam egy órát.

 

Üdv: Petra

Tisztelt  BKV! 

 

Felháborító és megalázó eset történt velem ma (2008.09.29.) délelőtt.  A Blaha L. téren kifelé tartottam a metróból, amikor kollégájuk, egy jegyellenőr elkérte a jegyemet. Tízes gyűjtőt használok, átadtam az érvényesített szelvénynél kinyitva. Tüzetesen megvizsgálta és már majdnem visszadta, amikor is azt vette észre, hogy a jegyen halványan látszik egy előző érvényesítés. Kiderült, hogy aznap reggel a 3-as villamoson utaztam és ott csak egy  dátum nyomatot kap a jegy, fizikailag nem lyukasztják ki. Számomra ez újdonság volt, csak olyan járaton utazok, amely kilyukasztja vagy kivágja a jegyet (ez a tömbben ellenőrizhető), ezért amikor érvényesítettem a metrón, akkor nem vettem észre a halvány nyomatot. A magyarázatot nem fogadták el és megbüntettek. A helyszínen nem volt nálam 6.000 Ft a büntetést kifizetni ezért csekket kaptam 12.000 Ft-ról a következő kioktató szöveggel: AZÉRT TART ITT AZ ORSZÁG, MERT MINDENKI CSAL. 

 

Az aluljáróban már a sírás fojtogatott, két gyermekes családanya vagyok, hogy jön ahhoz akárki, hogy egy nyilvánvaló tévedés miatt így megalázzon több ember előtt. A BKV amúgy is megtépázott imaget milliókkal próbálják rendbe hozni, de a leginkább kirakatban lévő munkatársait nem képes megfelelően kiválasztani és kiképezni arra, hogy meg tudják különböztetni a "csalókat a nem csalóktól". 

 

Felháborodásom nem csökkent, a büntetést teljesen jogtalannak tartom, kérem annak elengedését, mert: 

 

- Egyértelműen érvényesíteni akartam a jegyemet, nem akartam bliccelni, ezt bizonyítja a jegy 

 

- Álláspontunk szerint a BKV kötelessége oly módon megjelölni az érvényesített jegyet, hogy az az utcán, forgalomban is azonnal és egyértelműen jelezze a jegy érvénytelenségét. Ezen a jegyen ilyen nem szerepelt, csak egy halvány nyomat (az is a nyomott részen, nem a tiszta felületen) amit az ellenőr is csak másodszorra vett észre. Ezt ellenőrizni tudják, az ellenőr elvette a kérdéses jegyet. A csekken található szám: 3276447 N 998 

 

- Az BKV munkatársának sértő viselkedésért a munkáltatótól várom az elnézést kérést. 

 

Első lépésként természetesen Önökhöz fordulok, a honlapjukon ez az egy elérhetőség szerepel, remélem eljut az illetékeshez a levelem, erről értesítést kérek. Várom válaszukat. 

 

Üdvözlettel: XY

A BKV jegyellenőreinek stílusa gyakran sérti az emberek méltóságát, és visszásságok vannak a cég jegyértékesítési és pótdíjazási gyakorlatában is, derül ki Szabó Máténak, állampolgári jogok biztosának vizsgálatából.

 

Az ombudsman hivatalból, illetve állampolgári panaszok alapján indított vizsgálatot, amelyből kiderül többek között az, hogy nincs foganatja a közlekedési társaság ismétlődő ígéreteinek, és az intézkedésekkel nem sikerül véget vetni az emberi méltóságot sértő inzultusoknak. De a jelentés arra is kitér, hogy az utazók csak késve kapnak választ kérdéseikre és abban sem tükröződik vissza az elfogulatlan, korrekt vizsgálat lefolytatása, így sérül a tisztességes eljáráshoz való jog.

 

Visszásságokat tárt fel Szabó Máté a pótdíjazás gyakorlatában is, mivel a vizsgálat szerint a BKV minden esetben behajtja a pótdíjat az utasoktól, de jegyvásárlásra nem nyílik mindenhol lehetőség. Az ellenőrök pótdíjazási gyakorlata sérti a jogbiztonságot és a tisztességes eljáráshoz való jogot, áll a biztos közleményében.

 

Az ombudsman szerint elvárható a közlekedési társaságoktól, hogy pótdíjat csak akkor követeljenek, ha a jegyvásárlás lehetőségét előzetesen megteremtették. Szabó Máté úgy fogalmazott, hogy a BKV jogosult ellenőrizni, hogy az utazók érvényes jeggyel veszik igénybe a szolgáltatást, de az ellenőrök csak a szerződés betartását ellenőrzik és nincsenek az utasokkal szemben fölérendelt helyzetben.

 

Hatósági jogkört sem gyakorolhatnak, tehát például nem igazoltathatnak, hiszen a szolgáltató BKV ugyanolyan magánfél, mint a szolgáltatását igénybe vevő utasa. Az ombudsman a jogállamiság elvének érvényesülése érdekében ezért nem támogatja, hogy a jegyellenőrök jogot kapjanak az igazoltatásra.

 

Az ellenőrzés jogosultságának igazolására a megfelelő eszközének az ombudsman a karszalagot, valamint egy azonosító számot tartalmazó fényképes igazolvány viselését tartja, amennyiben az jól látható és ugyanez várható el azoktól a biztonsági őröktől is, akiket a BKV alkalmaz.

 

Felhívja továbbá a BKV figyelmét Szabó Máté arra, hogy a cég jogos követelések érvényesítésének módja is jogszerű kell, hogy legyen. A jogállamiság elvével és a tisztességes eljárás jogával nem egyeztethető össze, hogy a BKV követeléseit a jogszabályban meghatározott egyéves elévülési időn túl, saját belső döntése alapján öt évre kiterjesztve érvényesíti, az eljárási költségekkel és kamatokkal megnövelve, írta Szabó Máté.

 

Hiányosságként említette továbbá, hogy a BKV nem rendelkezik a törvényben rögzített, jóváhagyott üzletszabályzattal, ez pedig sérti a jogbiztonságot. Mint írja, az Utazási feltételek című kiadványban szerepelnek olyan információk, amely egy üzletszabályzat része lehetne, de nem tartalmazza többek között a panaszok kezelésének részletes szabályait, a kártérítési és kártalanítási kérdéseket, a viteldíj-módosítás és az előre tervezett közlekedési változások közzétételének határidejét sem.

 

(Index, MTI)

Az utas nem felejt. Nem felejti el, hogy az alvállalkozó bérletpénztárosok egy része az utasok ellen dolgozik. Rosszul ad vissza, visszaszól, és hamis bérlettel kereskedik. Éppen ezért a Puruttya blog szerkesztői egy kis grafikákat készítettek, amikkel kinyomtatás után bosszút állhatunk: