Gyakran landolnak a BKV-Figyelő postaládájában felháborodott bliccelők által írt levelek. A magyarázatok a legváltozatosabbak szoktak lenni. A tolerálhatóbb típus, aki venne jegyet, de nem talál nyitvatartó pénztárat, vagy az, akinek egyszerűen nincs pénze. A másik halmaz már neccesebb, ők azok, akik csak pár megállót utaznak, arra meg - ugye - minek jegyet venni. A harmadik kategóriába azok tartoznak, akik dacból bliccelnek, "én ugyan ezért, ezeknek nem fizetek".
Az ilyen levelek többsége a postaládában végzi, igen ritkán közlök ilyesmit. Blicceltél? Megbüntettek? Ez van. A szabályokat mindenki ismeri, meglepetés nincs.
Amiért most mégis kivételt teszek, az az, hogy mai levelünk írója nem magyarázkodott. Elismerte, hogy bliccelt, hibázott, hogy a pótdíjazása jogos volt. Azt azonban nem ismerte el, hogy a verbális és a fizikai erőszak is jogszerű a pótdíjazási eljárás során. Ez utóbbiban teljesen igaza van; ezen az sem változtat, hogy a bliccelők milliárdos kárt okoznak a BKK-nak és a BKV-nak, kiszűrésük pedig kiemelt feladat.
Egy számomra megrázó és tanulságos incidenst szeretnék megosztani. A helyenként vulgáris nyelvezetért elnézést kérek a vájtabb fülű olvasóktól, de törekedtem valósághűen rekonstruálni a történteket. Ma (2013. szeptember 22-én, vasárnap) a 14:39-kor Kelenföldről induló 19-es villamosra szálltam fel. Jegyet sajnos elfelejtettem váltani, amelynek kellemetlen következményeit pár perccel később tapasztalhattam meg.
Illusztráció: Wikipedia - "Gyurika"