A 81-es troli egyik utasa jegyet szeretett volna venni az utazáshoz. A megállóban nem volt se pénztár, se automata, ezért a buszvezetőhöz ment oda, aki adott neki jegyet, de csak 500 forintért. A buszvezető el is vette a papírpénzt, átadta a jegyet, majd maga részéről elintézettnek tekintette az ügyet. Szerencsére egy másik utas tudott pénzt váltani, így később megkapta a visszajárót. Ha a megállóban nincs jegyvásárlási lehetőség, legalább az elvárható lenne, hogy a járművezetőnél legyen néhány darab 100-as, hogy ilyen esetben vissza tudjon adni:

Kedves BKV-figyelő!

Csütörtökön, október 22-én este 9 óra tájban, bár már nem nagyon emlékszem pontosan az órára, utaztam a 236-os számú 81-as trolibuszon. Felszállt egy fiatal, diák kinézetű szőke hajú hölgy egy nagy csomaggal és vonaljegyet kért a sofőrtől. A hölgynél nem volt aprópénz, csak egy ötszázas. A kérdésére, hogy vissza tud-e adni az összegből, a sofőr igen goromba elutasításban részesítette. Való igaz, hogy a vonaljegy a buszvezetőtől vásárolva 400 FT. és ki van írva, hogy aprópénzt kell előkészíteni, de van az úgy, hogy az embernél nincs pontosan kiszámítható aprópénz, és feltételezhető, hogy már adott el jegyet előtte ugyanígy a sofőr, és lett volna egy százasa visszaadni.

A környéken sehol sem volt egyéb jegyvásárlási lehetőség. A történet vége, hogy a sofőr elvette az 500 forintot a hölgytől és a visszajáró pénz nélkül adott neki egy darab jegyet. Lehet, hogy szabályosan járt el a sofőr, de az emberséget mégis csak számon kérem rajta. Mellesleg ezzel az elvvel a buszsofőröket némi plusz jövedelemhez juttatják akarva-akaratlan. Végül egy nyugdíjas bácsi megszánta a fiatal hölgyet, felváltotta a pénzt, és a hölgy visszakérte az ötszázasát. Nálam, sajnos, nem volt apró, s még egy kósza jegyet sem tudtam a hölgynek felajánlani. A trolibuszvezető eljárását nem tartom helyesnek, annak ellenére sem, hogy elviekben a szabályok szerint járt el.

Üdvözlettel: egy utas