A moszkva téri pénztárak közül mindössze egy volt nyitva, előtte igencsak hosszú sor állt előtte. A téren mínusz kilenc fok, és negyven perc sorban állás következett. Végigvártam a sort, már csak egy ember állt előttem, amikor a biztonsági őr szólt, hogy a pénztár be fog zárni, nyit a másik. Ebben a pillanatban a másik pénztárnál a függöny fellebbent, és minden ember odarohant az újonnan nyitó ablakhoz. Mondjátok azt, hogy címeres ökör vagy balfék vagyok, de nem fúrtam be magam harminc-ötven, tülekedő, egymást lökdöső ember elé, akik majdnem hajba kaptak azon, hogy egyesek mások elé álltak. A pénztárt becsukni szándékozó hölgy nem volt hajlandó kiszolgálni, pedig csak két ember kérte, hogy had ne álljon már megint sorba ugyanennyit. Cseppnyi jó szándékkal, türelemmel, két emberrel jót lehetett volna tenni. De nem, Ő bezárt, nincs kiszolgálás. Amitől hangosan felnevettem, az volt, hogy a bezárni szándékozó hölgy, amikor látta, hogy a vásárolni szándékozó embereket nem tölti el határtalan boldogsággal a pénztár bezárásának ténye, és módszere, kiszólt - az üveg mögül - hogy mindenki álljon vissza az eredeti sorrend szerint a másik pénztár elé. Ezzel megtette, amit szerinte meg kellett, és behúzta a függönyt. Én pedig voltam hajlandó még negyven-ötven percet (a sor időközben csak hosszabb lett) sorban állni, mínusz kilenc fokban.
Negyedóra sorbanállás után még ekkora volt a sor
Gondoltam, az információnál megkérdezem, hogy miként lehetne megoldani az előállt helyzetet. Ecseteltem, hogy utazni szeretnék, bérletet szerettem volna vásárolni, de bezárták az orrom előtt a pénztárat, és nem szeretnék ebben a hidegben még egyszer ennyit sorba állni. A szőke, hölgy kioktatott, hogy nem rá tartozik a dolog, olyan igazán “beleszarok a közepébe” stílusban. Elmondtam neki még egyszer, mert ki volt írva az ”Információ” felirat az ablakhoz, hogy én megoldást szeretnék a problémámra - szeretnék bérletet venni, de nem sikerült, mert az orrom előtt behúzták a függönyt. Elordította, hogy nem az ő dolga ezt megoldani. Azt sem tudta megmondani, ki az állomás felelős vezetője, kivel tudnék beszélni a helyzetről. Azt mondta, menjek fel az emeletre… Felmentünk a nejemmel az emeletre, ott a legutolsó irodában egy teljesen normális, segítőkész fiatalemberrel beszéltünk - aki nem az állomás vezetője volt, csak egyszerűen Ő vette a fáradtságot, hogy szóba álljon velünk. Elmondta, hogy fogalma sincs, hogy ki tudna nekünk segíteni, az információnál talán, meg a BKV honlapon tudnak felvilágosítást adni. Kösz, az információtól küldtek ide.
Panaszkodik a BKV, hogy nincs pénz, az emberek nem vesznek jegyet, bérletet. De könyörgöm, ha a cégnél nincs annyi sütnivaló, hogy ha a jegyet vásárolni szándékozó, utazni szándékozó embereket nem szolgálják ki, akkor nem jön bevétel - igazából nem tudom, mire föl panaszkodnak. Ha nem nyit ki a zöldséges, akkor ott sem termelődik bevétel - de annak van annyi esze, hogy tudja a megoldást.
Olyan helyen, ahol nem hülyék szervezik a dolgokat, több pénztárat is nyitva tartanak ilyenkor, mert sejteni lehet, hogy ilyenkor nagy valószínűséggel a szokottnál is többen szeretnének bérletet, jegyet vásárolni. De ha már a munkát szervezők magasról beleszartak abba, hogy január másodikán kielégítsék a felmerülő keresletet, akkor lehetett volna ezt a pénztár-bezárást úgy szervezni, hogy a vásárolni szándékozó, szétfagyott embereket nem köpik szembe.
Alvállalkozói jegybódé. Zárva ez is.
Ezt a sort kellett volna másodjára végigállni.
Szerintem úgy kellett volna intézni - és más helyeken ez működik - hogy az első, bezárni szándékozó pénztár mellett kinyitják a másodikat is. Nem kell diszkrét matematikából doktorálni ahhoz, hogy rájöjjön az ember arra, hogy az emberek fele átáll az újonnan nyíló ablak elé. Ez után lehetett volna szólni a biztonsági őrnek - aki ott állt végig a pénztár mellett - hogy a régi sorba ne álljon senki, mert be fog zárni, és akkor kellett volna bezárni az első pénztárat, amikor a sor előtte elfogy. Szerintem így lett volna helyes, pl. az élelmiszer-boltokban, vagy mozi pénztáraknál is így csinálják - igaz, ők a vásárolni szándékozók pénzéből élnek.
Nem álltam még egyszer sorba, elkértem a panaszkönyvet, írtam bele egy szerelmes levelet. Nem akartam sok dolgot a mai napon: felmenni a Normafához, fotózni pár kisvonatot a havas tájban, enni egy jó rétest a kedvenc rétesesemnél, és utána írni egy posztot a tegnap este koszolt BN vagonról. Előbbi meghiúsult, a legutolsóhoz nincs kedvem. A dolog utolsó momentuma, hogy a post írásakor bejelentkezett MSN-en egy barátom, aki székhelyét Írországba tette át. Írtam neki, hogy épp a BKV-s élményeimről írok post-ot, mire ezt válaszolta: “Minek? Mindenki azzal utazik, és mindenki tudja, mekkora szar“.
(A beszámolót köszönjük crash-nak!)
.jpg)
