Tisztelt Cím!
 
Tegnapi (V.27) BKV-s esetem:
 
Boráros téren a csepeli HÉV-nél 17:30 körül óriási a tömeg, többen fél órája várakoznak, hogy valaki bemondja, miért nem jár a HÉV. Bemegyek a BKV irodájába, velem együtt kb. 4-5 ember nyomul még be. Ott egyetlen alkalmazott állt, aki a teljesen jogos kérdésre, hogy miért nem mond be semmit, és mikor lesz induló szerelvény, elég indulatosan elkezd kiabálni: ő eddig buszt próbált intézni, majd Csepellel beszélt a hibáról, nem volt ideje bemondani. Én panaszkönyvet kérek, hogy jelezzem nem normális, hogy ezen a vonalon szinte minden hónapban van valami hiba, eközben többen elkezdenek ordítani, hogy „sztrájkolni azt tudtok?”, „ezért kértek havonta 8000Ft-ot?”, mire jön a válasz a BKV-s alkalmazottól: „Nem kellett volna a Demszkyre szavazni (sic)!”

Közben végeztem a beírással, amiben arra várok választ, hogy miért egy ember ül bent az irodában, aki láthatólag képtelen megbirkózni a helyzettel és miért fordul elő ennyi hiba a vonalon (a Demszkys megjegyzéssel nem szándékoztam foglalkozni).

A BKV alkalmazottat megmenti a további kommunikációtól, hogy begördül egy szerelvény…
 
Üdv: A.

Tisztelt Cím!
 
Tegnapi (V.27) BKV-s esetem:
 
Boráros téren a csepeli HÉV-nél 17:30 körül óriási a tömeg, többen fél órája várakoznak, hogy valaki bemondja, miért nem jár a HÉV. Bemegyek a BKV irodájába, velem együtt kb. 4-5 ember nyomul még be. Ott egyetlen alkalmazott állt, aki a teljesen jogos kérdésre, hogy miért nem mond be semmit, és mikor lesz induló szerelvény, elég indulatosan elkezd kiabálni: ő eddig buszt próbált intézni, majd Csepellel beszélt a hibáról, nem volt ideje bemondani. Én panaszkönyvet kérek, hogy jelezzem nem normális, hogy ezen a vonalon szinte minden hónapban van valami hiba, eközben többen elkezdenek ordítani, hogy „sztrájkolni azt tudtok?”, „ezért kértek havonta 8000Ft-ot?”, mire jön a válasz a BKV-s alkalmazottól: „Nem kellett volna a Demszkyre szavazni (sic)!”

Közben végeztem a beírással, amiben arra várok választ, hogy miért egy ember ül bent az irodában, aki láthatólag képtelen megbirkózni a helyzettel és miért fordul elő ennyi hiba a vonalon (a Demszkys megjegyzéssel nem szándékoztam foglalkozni).

A BKV alkalmazottat megmenti a további kommunikációtól, hogy begördül egy szerelvény…
 
Üdv: A.

Kedves BKV-val közlekedő utastársaim!

Mindig megrökönyödve olvasom, hogy milyen embereket vesznek fel a BKV soraiba, de igazán csak akkor hittem el, mikor saját szememmel láttam. Hadd osszam meg Veletek az alábbi történetet, csak hogy szórakoztassalak, tanulság az nincs:

Ma este 6 óra előtt pár perccel volt szerencsém felszállni a 3-as villamosra az Örs vezér terén. A Gubacsi út felé utaztam. Már akkor feltűnt, hogy az egyik utas nagy hangon, nyomdafestéket nem tűrő szavakkal szídja a mellette ülő nőt. Egyértelmű volt az "elmondottakból", hogy ismerősök, esetleg rokonok. Arrébb mentem, nem akartam beleszólni a családi perpatvarba.

A jelenség a szokásos, mindenki úgy csinál, mintha nem figyelne, de igazából az egész kocsit feszélyezi a jelenet, mégse szólnak egy szót sem. Egy megállóval később elkezdte pofozgatni(!) a nőt, aki nem védekezett. Kb. 1 perc után (szégyellem, hogy csak akkor) odaléptem hozzá, és megkértem, hagyja abba. -Addig folyamatosan ütötte, nem erősen, de az arcát.-

Erre ő pedig megkért, hogy mutassam fel a jegyemet. Ekkor vettem csak észre, hogy a jól ismert, sötétkék ing, bordó nyakkendő párosítást viseli! Ezek szerint a BKV, vagy inkább a Discreet Security alkalmazottja.

Mondtam, hogy rendben, de ha már itt tartunk, ő is igazolja, hogy van erre jogosítványa. Megmutattam a bérletemet, meg is vizsgálta, majd -sajnos- nagyon gyorsan felmutatott egy gyűrött, de felismerhető azonosító igazolványt a fényképével, és sikerült is elcsípnem az azonosító számát is (vagy egy részét). Az igazolványon szerepelt a Disc. Sec. neve.

Ezek után persze engem szidalmazott, nagy hangerővel, de jóval visszafogottabb formában (érdekes módon nem trágárul de azért számos fenyegetés elhangzott).

Pl. amikor megkértem, viselkedjen végre kulturáltan, velem ne ordítson, Ak 47-est emlegetett. Sajnos a nevét többszöri kérdésre sem volt hajlandó elárulni. (Hacsak a rendkívül szellemes Che Guevarát vagy a Kovács Istvánt nem fogadjuk el.)

Velem együtt az Éles saroknál szállt le, de nem engem követett, gondolom, a környéken lakik. A járdaszigeten kifejtette, hogy széttépet a kutyáival, illetve, ha kialussza magát, "kinyír". Ne is jöjjek erre többet, mert végem, stb. Mivel látta, hogy nem igazán ijesztett meg, a négysávos út másik oldaláról még átordított, hogy rendezzük le itt és most. Úgy gondoltam, ha már kulturált viselkedésre szólítottam fel, nem megyek át pofozkodni.

Ha tanulság nem is, egy-két érdekesség azért akad:

- utastársaim nem tettek semmit [nyílván nem olvassák a blogot :-)]
- az inzultált nő végig meg se mukkant
- az "úriember" többször utalt rá, hogy volt börtönben (nem világos, hogy lett így belőle biztonsági őr?)

Írtam egy mailt a BKV-nak (leírtam a "jelenséget", a személyleírását, stb.), kíváncsi vagyok.

További balesetmentes közlekedést kívánok!

Kedves BKV Figyelő!

Tekintve, hogy nem tartozom azon szerencsések közé, akik gyalog / biciklivel / rollerrel / egyéb alternatív eszközzel közlekedve elviselhető közelségben dolgoznak otthonuktól, kénytelen vagyok naponta kétszer egy órán keresztül igénybe venni a bkv szolgáltatásait. Bár ez egy elsősorban a bkv-t kritizáló / dicsőítő blog, hadd írjak most pár szót a járműveken közlekedő közönségről is – mert ők – vagyis tkp. mi – is megérünk egy misét…

Egy csúf, esős, márciusi este történt az alábbi kis eset: Munkából hazafelé tartva a Gyöngyösi utcánál szálltam metróra. Fáradt, punnyadt nyugalmam azonban nem tarthatott sokáig, mert a Nyugatinál egy meghatározhatatlan korú apuka szállt be a kocsiba kezében egy 1-2 éves, nyomában pedig további öt (!) 6-10 év közötti gyerekkel. (Vajon mindegyiküknek volt jegye vagy bérlete hehe?) A „kis család” hozta a formáját, heten hétfelé kiabáltak, káromkodtak, hangoskodtak. Ha a tömött metrókocsi hajó lett volna, secperc alatt felborultunk volna, mert a jónép biztos, ami biztos alapon a kocsi családtól legtávolabb található részére húzódott vissza, így az új jövevények közelében csak a legelvetemültebb lelkületűek maradtak, mint például én… Amíg két kisgyerek (cipőben persze!) az üléseken állva táncikált, az apuka kezében lévő legkisebb a nála lévő chipses zacskóból szórta az áldást a metró padlójára. Nekem már ez több, volt, mint elég, de miután a 163 centimhez 52 kg tartozik, gondoltam nem állok neki népnevelni. Néhány megálló után viszont elszakadt nálam a cérna, mert az egyik kiskölyök kikapta az apuka kezéből a legkisebbet és odaállt mellém. Jó szorosan. Megpróbáltam elhúzódni (tudom, helyváltoztató mozgás is létezik, de dacos vagyok, mint a háromévesek), ám ekkor a kissrác (kislány?) elkezdte rám rázni a chipses zacskó maradék tartalmát, így önkéntelenül is kiszaladt a számon, hogy "Ezt azért nem kéne.". (Micsoda sértés, mi?) Az apuka vérben forgó szemekkel persze azonnal felmérte a helyzetet és elkezdte szidni az anyámat, micsoda egy szarházi vagyok, nincs nekem lelkem, hogy rászólok egy 14 hónapos gyerekre. (A kiskölykök persze kontráztak, röhögtek és káromkodtak, ahogy kell.) Kétségbeesetten pillogtam körbe, hátha van, aki megszán és védelmemre kel a dromedárral szemben, de nem, mindenki lesütött szemmel bámult előre a nagy semmibe, mint egy rossz filmben.. Fizikailag nem éreztem veszélyben magam, nem arról van szó (szétverek én bárkit egyetlen kisujjal), de néhány kérdés felmerült bennem az esettel kapcsolatban:

-Amíg az utazóközönség szemetel, hangoskodik, káromkodik, koszos, büdös, fúj, undorító, hogyan várjunk el európai szintű szolgáltatást a bkv-tól?

-Amíg az utazóközönség nem veti ki magából a szemetelő, hangoskodó, káromkodó, koszos, büdös, fúj undorító embereket, hogyan vágyunk normális, kulturált utazási feltételekre?

-És ha már biztonsági őröket alkalmaz a bkv, azok általában miért nem az ilyen láthatóan bliccelő és problémás egyedekre szállnak rá?

Az incidens után a család szó nélkül, a Klinikáknál leszállt, a rend lassan helyreállt. Az üres zacskó a korábban szétszórt chipssel együtt viszont ott maradt a metró linóleumán.

Konklúzióm: A bkv gáz, de amilyenek az utasok, olyanok a vállalat. Sajnos. Ne várjunk csodát.

Üdv: Pajkos

Tisztelt BKV, Tisztelt BKV-figyelő!

Vasárnap volt szerencsétlenségem látni valamit, ami igencsak szíven ütött. Nem fognak meglepődni, a világ civilizáltabb felén alkalmazott beléptető kapuk helyett alkalmazott biorobotokkal kapcsolatos a történet.

Kora este (öt-hat óra között) szálltunk át a Deák téren a MFAV-ra. A közlekedőfolyosó végén, a jegyérvényesítőknél állt négy ellenőr/biztonsági őr. Ez még alapvetően nem probléma. de körülöttük szétdobált, össze-vissza felakasztott ruhák, reklámszatyrok a padlón, félig telt kétliteres műanyagflakonok szerteszét. MINT EGY MENEKÜLTTÁBOR! Mivel közel s távol ketten voltunk utasok, nem fényképeztem (nem volt takarás és nem volt kedvem verekedni sem), de az a rész be van kamerázva! Nincs az állomáson egy ember, aki a monitorokat figyelné? Vagy van, csak nem érdekli?

Budapest legfontosabb metrómegállója, a turistalátványosságnak besorolt földalattira felszállók jelentős része használja! Ez az a kép, amit a BKV mutatni akar magáról? Felháborító, uta ellenes, nemtörődöm hozzáállás.

Horváth Attila

Sikerrel zárult a keddi tárgyalás a BKV és a szakszervezetek között. Alig egy óra alatt sikerült megállapodni a kollektív szerződés meghosszabbításának kérdésében, így nem maradt több vitás kérdés, elmarad a sztrájk.

Sikerült megegyeznie a BKV vezetőségének és a sztrájkbizottságnak a keddi tárgyaláson, így elmarad a csütörtökre és péntekre tervezett munkabeszüntetés.

Mint Nemes Gábor sztrájkbizottsági szóvivő az Indexnek elmondta, a BKV beleegyezett a kollektív szerződés 2009. december 31-ig való meghosszabbításába. A felek a szerződést nem módosították, ám fenntartják a jogot, hogy az esetleges vitás pontokról tovább tárgyaljanak.

A szakszervezetek régebbi követeléseiről már korábban megállapodás született. Így valamennyi szakszervezet elfogadta a főváros vezetőinek garanciavállalását a BKV közép- és hosszútávú finanszírozásának kidolgozásáról, valamint az új paraméterkönyvet. Az új paraméterkönyv szerinti közlekedést egyfajta kísérletnek tekintik a szakszervezetek, melynek tanulságait a paraméterkönyv 2009-es változatba majd átvezettetik.

 A BKV menedzsmentje vállalta, hogy csoportos létszámleépítés a társaságnál addig nem lesz, amíg el nem készül a társaság közép- és hosszútávú finanszírozási stratégiája. Ennek elkészítésének dátuma szeptember 30., mely határidőre a főpolgármester-helyettesek garanciát vállaltak.

A szakszervezeti sztájkfenyegetettség októberben újulhat ki, ha nem sikerül a fővárosnak, a kormánynak és a BKV-nak megállapodni a főváros közösségi közlekedésének finanszírozásáról. Noha a kollektív szerződésnek része a bérmegállapodás, a felek a 2009-es bérekről még nem állapodtak meg, erre csak jövőre kerülhet sor.

Korábban már kétszer sztrájkoltak a szakszervezetek a mára elért célok elérése érdekében. Az első sztrájkot április 7-én tartották hajnaltól délután egy óráig. Ekkor az egész város lebénult. A második sztrájkot április 18-án tartották, ekkor hajnaltól késő estig nem jártak a járművek, ám a káosz elmaradt, a város sziesztázott.

A tárgyalás szünetében a BKV Akácfa utcai székházában megjelent Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes is, de újságírói kérdésekre nem válaszolt és gyorsan távozott a székházból, de később közleményben tudatta az MTI-vel, hogy üdvözli a cég vezetősége és a szakszervezetek közötti megállapodást.

Közleményében hozzátette: mivel minden megállapodáshoz két fél együttműködése szükséges, ezért a szakszervezetek vezetőinek is megköszöni bölcs belátásukat, hogy szeptember végéig vállalva a sztrájkmoratóriumot, időt biztosítanak a BKV rövid, közép és hosszú távú programjának kidolgozására.

Demszky Gábor főpolgármester örömmel fogadta, hogy megnyugtató módon lezárultak a BKV vezetése és a szakszervezetek között hetek óta tartó sztrájktárgyalások.

"Külön köszönöm a társaság vezetésének, hogy miközben ragaszkodott a vállalat stabil működését szem előtt tartó álláspontjához, mégsem zárkózott el a kompromisszumoktól, a szakszervezetek képviselőinek pedig azt, hogy a rövid távú célok helyett végül a budapesti közösségi közlekedés hosszú távú érdekeit tartották fontosabbnak" - áll Demszky közleményében.

Index

A BKV-figyelőn 2008. május 27-én délelőtt „Szívatják a transszexuális dolgozót” címmel megjelent cikkel kapcsolatosan az alábbi közleményt adjuk:

A levelet előző este –egy a dolgozó nevéhez hasonlító- e-mail címről küldték, melyet a freemail rendszerében regisztráltak. Mivel a blog szerkesztői a történetet valóságosnak értékelték, publikálták.

A publikálást követően néhány órával jelentkezett a cikkben szereplő hölgy, és megkért minket a cikk teljes tartalmát és a hozzászólásokat távolítsuk el, ugyanis egy kollégája visszaélt a nevével és blogjában található bejegyzést módosítva, levél formájában küldte el nekünk.

Az ügy igen hamar a BKV vezetősége és a sajtóiroda elé került, így akinek az volt a célja, hogy az illetővel elbeszélgessenek és felelősségre vonják, annak jelezném, hogy sikerült!

Természetesen a bejegyzés tartalma valós volt, de a szerkesztője nem ekkora olvasótábornak szánta, ő sem gondolta, hogy valamelyik rosszakarója így próbálja megszívatni.

Ezúton kérünk elnézést az unatkozó BKV-s kolléga nevében is.

BKV-figyelő

Tisztelt BKV Figyel?!
 
A mai napon (2008.05.20 kb. 17.00) tapasztaltakat szeretném megosztani Önökkel és a nagyérdemű utazó közönséggel:
 
Ma, a Stadionok állomáson kívántam felszállni a 2-es metróra, amikor is arra lettem figyelmes, hogy egy kóbor kutya szaladgál a sínek(!) között és szemlátomást meg van zavarodva a szerencsétlen jószág. Mögötte -igaz lassan- ,de határozottan közeledett a metró szerelvény. Az okos vezető és segítője meg folyamatosan nyomta a kürtöt, hátha a kutya majd kiugrik? odébb megy? elmegy a következő megállóig? Mire gondolhatott a vezető?? Elüldözi a Déli-ig?? Egy id? után megjelent  (gondolom) az ügyeletes hölgy és a segítője egy rádióval. A rádióval terelgette a szerelvényt a nagy okos úriember és szépen ráterelte a kutya mellé. Az eb más választás híján bebújt a szerelvény mellé és el kezdett visszafele a Pillangó utca felé menni. A nagy tudású férfiú a fülem hallatára indította el a szerelvényt, úgy,  hogy a kutya alatta? mellette? volt. Mikor több utas társammal is kérdőre vontuk, hogy ezt mégis hogy? csak a vállát vonogatta. Ekkor gondoltam egyet és megkérdeztem,  a mellette álló BKV-s forma ruhát visel? hölgyet ,hogy nem lehetne-e áramtalanítani az állomást és két férfival lemennénk a kutyáért is felhoznánk (kb. 2perc), a hölgy szintén megvonta a vállát és közölte, hogy azt nem tudja hogy kell. A történet folytatását nem láttam, mert jobbanak láttam a kilátástalan küzdelem helyett egy más közlekedési eszközt igénybe venni. Kérdéseim a következ?ek lennének: Tisztában vagyok azzal, hogy nem egyszer? feladat az állomás áramtalanítása, de ha egy ember lett volna sínek között, akkor is ilyen nyeglén állt volna a BKV a szituációhoz? Tényleg nem lehet áramtalanítani azt az állomást? Az ott dolgozók tényleg nincsennek tisztában a veszélyhelyzet elhárításához szükséges ismeretekkel? Valóban ezt a "feljelentést" csak az én kutya imádatom íratta velem, de nem veszélyes az (emberekre is nézve), ha egy állat téved az alagútba?
 
Tisztelettel: Egy Utas

Szia BKV figyelő!
 
Az alábbi történet annyiban kapcsolódik a BKV-hoz, hogy a kisföldalattin történt pünkösd vasárnap, és jól példázza az általános morált, amit a kedves utazók képviselnek.
 
A feleségemmel és két éves múlt fiammal mentünk a városligetbe, így a Deák téren átszálltunk az M3-ról a kisföldalattira délelőtt 10 óra körül. Előttünk egy iskolás csoport (kb. 10-12 éves gyerekek) szállt a szerelvény középső részébe, elfoglalva az összes ülést. Gondoltam, ha látják, hogy karonülő gyerekkel száll fel valaki, akkor kapok egy helyet. Hát nem kaptam, de nem ez döbbentett meg. Hanem az, hogy a gyerekekkel utazó három tanárnő közül egyik sem kapott észbe, és állított fel egy gyereket. Maga a dolog nem azért háborított fel, hogy a Deáktól a Hősök teréig kellett állnom karomban tartva a gyereket, mert szerencsére ez nem okoz gondot. Meg ugye, hogy egy ötödikes gyerek nem tudja, hogy át KELL adnia a helyét a rászorulóknak, azt már megszoktuk. Itt tartunk. De hogy három értelmiségi nő, akik voltak vagy lesznek hasonló helyzetben (van vagy lesz gyerekük), ennyire tuskó módon tud viselkedni, azt nem tudom megemészteni.

Gondolkoztam, hogy leszálláskor megköszönöm annak a hölgynek a kedvességét, aki legközelebb állt hozzám (fél méter), de lemondtam róla. Lehet, hogy nem is értené, hogy mi a bajom.
 
Feleségem terhessége alatt 8 hónapos korig járt dolgozni metróval. Rengeteget panaszkodott, hogy milyen tuskók az emberek. Ezek után ne csodálkozzunk.
 
Üdv,
Csonti

Eddig nem tartottam különösebben ízlésesnek az amúgy is közutálatnak örvendő BKV-sokon köszörülni a nyelvet, kerültem is az ilyen témájú postokat. De tegnap délután fordult a kocka, én is beállok a tahó, állat ellenőröket szidalmazók táborába.

Eltűnt ugyanis a gyerek! Tíz éves,lány. Névnapja van. Osztálytársánál töltötte a fél délutánt, nagykislány, a HÉV-megálló mellett lakunk, haza tud menni önállóan. Elvitték hát az Árpád hídhoz, de parkolni nem lehet, hát a kocsiból útjára engedték. Még hazaszóltak mobilon, indul a lány, negyed óra, és otthon lesz. De nem. Elment egy HÉV, még egy, a hetediknél már tényleg kezdtünk aggódni. Mivel a gyereknek nincs mobilja, keresőexpedíciót indítottunk. Ekkor ért haza, zokogva. Történt ugyanis, hogy a HÉV-megállóban a derék BKV-sok (jogosan) csak azt engedték a peronra, akinek volt jegye-bérlete. Mivel a gyerek nem készült önálló közlekedésre, nem volt nála semmi. persze, nem is engedték fel a HÉV-re. Sírva vázolta a helyzetet a BKV-soknak, akik egy MENNYÉ SZÉPEN HAZA GYALOG  felszólítással oldották meg a problémát. A gyerek pánikba esett, jegye nincs, pénze nincs, telefonálni nem tud... Félórányi sírás után lett figyelmes egy néni az elveszett gyerekre, kézen fogta, és hazahozta. Természetesen a szabályokat be kell tartani, de nem ez a helyzet lett volna a kivétel?

Kedves BKV, nehogy tudomásomra hozza a kiváló munkatársa nevét, mert ő a traumatológiára, én meg súlyos testi sértésért börtönbe kerülök!

Apuka

Kedves Figyelő!

Egy kellemes élményemet szeretném megosztani Veletek, ami tegnap, május 20-án esett meg a 156-os buszon. Rendszáma BPI-060, és 3/4 6 körül indult el a Moszkva térről. A buszsofőr nagyon kedvesen üdvözölt minden utast, majd minden megállóban elbúcsúzott a leszállóktól, kellemes napot kívánva a szakadó eső ellenére, valamint mindenkit köszöntött, aki felszállt. Menet közben pedig mesélt: a naphoz kötődő történelmi eseményekről, névnapról, időjárásról. Gondolom magát is szórakoztatta ezzel, de az utasokat mindenképp. Sajnos a hangszóró nem túl jó minősége, valamint a busz zaja miatt rosszul lehetett hallani, de mindenki mosolygott, láthatóan szerzett a sofőr egy kellemes élményt. Én is letettem az újságot, és füleltem, mert nagyon feldobott.

Persze nem kell, hogy minden buszsofőr így viselkedjen, de a sok bunkó között igazán kellemes meglepetés ez. Nekem mindenesetre feldobta a napomat, és ezennel szeretném megköszönni a sofőrnek, hogy egy kellemes délutánt szerzett.

Köszönettel:

Judit

Tisztelt BKV Figyelő!

Az alábbi esetet szeretnénk megosztani Önökkel:

Május 24-én délután egy 12 éves kislány a 276 E járaton utazott (kb. 17:30 körül, az Örs vezér téren, az Árkád Bevásárlóközpont megállótól). A 644-es számú jegyellenőr megbüntette, mert szerinte a havibérlete 2 hetes,( gyengébbek kedvéért rá van írva, hogy havibérlet...) pedig 3250 Ft-os bérlet május 13-tól szólt. Aki a bérletszelvényt kiadta május 13-tól május 12-ig érvényesítette. A bérlet száma 873649. Szerintünk az ellenőrnek a feladata az lett volna, hogy figyelmeztesse, mert aki a bérletszelvényt kiállította nagyot hibázott. A kislánynak az előző bérlete május 10-én járt le. Rendszeresen érvényes bérlettel rendelkezik. Kérdéses, hogy egy 12 éves gyerekkel hogyan írathatják alá, hogy megfelelően intézkedtek.

Tisztelettel: Juhász Gyula

Sziasztok!

Megosztanám veletek, hogy mi történt velem ma a 105-ös buszon. Háromnegyed tíz körül szálltam fel a Gyöngyösi utcai végállomásnál, és leültem. Mögöttem a másik sorban egy simlis sapkás fickó ült a barátnőjével. Kezében egy doboz sör, fülében walkman, vagy mp3, nagy hangerővel hallgatta a "zenét". Elkövettem azt a hibát, hogy hátrafordultam, és ránéztem. Ekkor indult el a lavina. A fickó kedves, intelligens hanghordozással kérdezte a csajától, hogy "Láttad, hogy nézett ez rám?" Ekkor elkövettem a második hibát, mert ahelyett, hogy kussoltam volna, mint az a bizonyos a fűben, megjegyeztem, hogy talán lehalkíthatná a zenét, mert nem biztos, hogy mindenki kíváncsi rá. Ekkor elszabadult a pokol. A fickó közölte, ha nem tetszik, takarodjak, meg különben is, szájba leszek rugdosva. A harmadik hibát ott követtem el, hogy ahelyett, hogy fülemet-farkamat behúzva leszálltam volna a már kezelt jegyemmel, maradtam, és próbáltam elmagyarázni neki, hogy nem az övé a busz.

A buszon, bár végállomáson voltunk, sokan tartózkodtak, többnyire nyugdíjas nénikék és bácsikák, akik bár igazat adtak nekem, nem tudták megfékezni a végtelenül agresszív és primitív párocskát, akik válogatott jelzőkkel mocskoltak. Mondtam, hogy szólni fogok a sofőrnek, ha megérkezik, mert a 270 FT.-os jegyemért cserébe szeretnék zavartalanul utazni. Erre a csaj leszállt, hogy majd ő lerakat engem a buszról a sofőrrel. Meg is érkezett a sofőr, aki ahelyett, hogy letessékelte volna őket (ha egyedül nem akarta/merte, ott voltak a közelben a kollégái, hívhatta volna őket is), elintézte azzal az egészet, hogy ne zavarják az utasokat, majd bezárkózott a fülkébe, és elindultunk. Roppant kellemes volt úgy utaznom a munkahelyem felé, hogy közben válogatott trágárságokkal becéztek, fenyegettek, hogyha leszállok, majd szájba rúgnak, stb., és persze a zene is ment tovább ezerrel.

A hab a tortán, hogy pár megállóval később felszállt két ellenőr nő a buszra, s amikor a fiatalabbiknak vázoltam a helyzetet, megkérdezve, hogy esetleg ha nincs jegye a párocskának, nem lehetne-e leszállítani őket a buszról, végtelen unalommal nézett rám, hogy neki mi köze van az én bajomhoz, majd ő eldönti, hogy kit kell leszállítani, és kit nem, és különben is mutassam a jegyem. Szavait hangos röhögéssel jutalmazta az ominózus két utastárs. Ennyi a sztori, a Hősök terén leszálltam, mentem dolgozni; nem követtek, nem rúgtak szájba - lehet, hogy korábban leszálltak, lehet, hogy nem, nem tudom, nem figyeltem őket. A tanulság csak annyi, hogy az igencsak borsos árú jegyért cserébe semmi mást nem várhat az ember a BKV-tól, mint a puszta ellenőrzést; zavartalan utazást azt nem. Ha valakit zavar a csöves bűze, vagy a hangos primkó zene, tűrje el, vagy vigyen baseball ütőt magával. Tudom, hogy én vagyok a hülye, miért nem csukom be a szemem, nem fogom be a fülem meg a szám, miért nem úgy közlekedek, mint egy zombi. Igen, vagyok olyan hülye, hogy azt gondolom, ha mindenki csak hallgat, és elfordítja a fejét, nem tesz semmit, akkor az erőszakos, primitív szemét aljanép azt csinál, amit akar, szabadon garázdálkodhat, terrorizálhatja a békés többséget. Itt tartunk ma Magyarországon, Budapesten, a "világvárosban". Hajrá BKV, hajrá Magyarország, hajrá magyarok, csak így tovább a morális mocsár mélye felé.... Köszönöm, ha meghallgattok, vagy válaszoltok.