Bő egy hete azt ígértem nektek a Facebookon, hogy jövő héten már a megújult BKV-Figyelőt olvashatjátok. Nos, szoros volt, de végül tartani tudtuk a magunknak szabott határidőt, vasárnap este élesítettük a blog új designját. Remélem, nektek is annyira tetszik majd, mint nekünk.

Mostantól egy szebb, modernebb, áttekinthetőbb BKV-Figyelőt olvashattok. Az átállással párhuzamosan megújult a blog mobil verziója és a Facebook-oldal is.

Így örülünk

Nem a koldulásról, de még csak nem is a bliccelésről szól Zsófia levele, hanem arról, hogy hogyan viszonyulunk egymáshoz.

Metróval utaztam, tele volt a kocsi. Egy idős asszony kezében egy táblával és egy pohárkával haladt el az ülő emberek előtt. Nem szólt semmit, ha nem dobtál pénzt, ment tovább. Ez a történet nem a tömegközlekedésen való koldulásról szól, ezért erről bővebb véleményt nem írok.

A kolduló hölgy is talált magának nem soká ülőhelyet, és leült. De ekkor egy velem szemben ülő középkorú férfi nem bírta már tovább. Felugrott, odament az asszonyhoz és felette állva, üvöltözve kezdte rágalmazni, hogy biztosan nincsen jegye, szálljon le. Amikor a nő halkan tiltakozott, a férfi továbbra is üvöltve próbálta ellenőrizni a jegyét.

...poszt nincs. 

Aki tud, menjen a gátakra segíteni! Most ez a legfontosabb. 

(Fotó: MTI/Kallos Bea)

Annamária szeretett BKV-zni, annak ellenére, hogy régóta van jogosítványa, kocsija. Aztán szép lassan megváltozott a véleménye, aztán egy évvel ezelőtt végleg feladta; visszaült a kocsijába. Miért is? Íme.

16 éve van jogosítványom, ezek ellenére úgy gondoltam, a BKV jobb közlekedés számomra, mint az autó. Az idő múlásával a véleményem megváltozott, egészen tavalyig, amikor újra kocsiba ültem a rengeteg megpróbáltatás miatt.

Kezdem azzal, hogy nagyon sokba kerül a jegy, ennyi pénzért autóval több helyre eljuthatok és viszonylag hamarabb is. Nem zsebelnek ki és nem viszek haza annyi fertőzést, betegséget a gyerekeimnek. Mivel külső kerületben lakom, igencsak sokszor át kell szállnom.

Az ellenőrökkel való szkanderozásból ritkán jön ki az utas győztesen, Szilvia azonban nem hagyta magát. Szerencséjére több utas is a segítségére volt, így elkerülhette, hogy jogtalanul büntessék meg.

Szeretném megosztani a történetem, hogy mások is tanuljanak belőle. Manapság – sajnos – tudatlan ellenőröket és tudatlan köztereseket küldenek egy-egy agglomerációs szakaszra, ahol már sokat számít, meddig is szól a Budapest-bérlet érvényessége. Küldöm a BKK-nak írt levelemet, amire természetesen nem érkezett válasz, és sanszos, hogy nem is fog.

Mindenesetre nem árt figyelnie az utasoknak, és nem szabad elfogadnia a tudatlan ellenőrök "álláspontját", különben az ezen és a hasonló szakaszon utazók is sok-sok 16 ezres csekket gyűjthetnek össze. Mellesleg annyit, a közterületes végül nem tudta, mi is lehet az igazság, hiszen neki mindegy, ő nem erre lakik.

A bliccelők többsége nyilvánvalóan nem is akar bérletet vagy jegyet venni, de mint az már oly sokszor kiderült, akadnak olyanok is, akik vennének jegyet, de nem tudnak. Ezúttal Zsuzsanna járt így Budán, aki történetét a BKV-figyelő Facebook-oldalán keresztül osztotta meg velünk.

Nem kell csodálkozni, ha lógáson kapják az utasokat. Ma (2013. június 2., vasárnap), tudván, hogy délután busszal kell utaznom a XXII. kerületből, elmentem a Lidlbe, ahol van egy trafik-részleg. Korábban mindig ki volt írva, hogy jegy kapható. A hölgy közölte, hogy régen elfogyott és valami miatt nem küldenek újat.

Ezután a szintén a kerületben lévő egyik lottozó/újságoshoz vitt az utam, ahol foglalkoznak a jegyárusítással, többször vásároltam ott régebben, ugyanezt a választ kaptam. A Campona megállóban megkérdeztem a 33-as busz sofőrjét, vehetek-e nála jegyet. Nem - volt a válasz.

Csilla Hollandiából látogatott haza. Fogászatra ment, tömegközlekedett. Szerintem megbánta.

Nem az én stílusom a panaszkodás, de ezúttal kénytelen vagyok kivételt tenni! Az eset még hétfőn úgy 18-19 óra között történt meg velem a Kálvin téren. Épp egy fogászati műtétről tartottam haza a SOTE fogászati intézetéből ami a közelben van. Mivel a műtét olyan jellegű volt, hogy nem indokolta benntartásomat éjszakára, így némiképp kótyagosan de kénytelen voltam haza menni, természetesen tömegközlekedéssel.

Az arcom teljesen fel volt püffedve és alig tudtam beszélni. Tükörbe nézve alig ismertem magamra, de valahogy haza kellett jutnom. Érvényes bérlettel a kezemben közeledtem a Kálvin téri metró lejárathoz. Itt lefelé menet mindig van ellenőrzés. Már messziről hallottam hogy rólam beszélgetnek: "nézzétek már itt jön a kis down kóros, na vele jól kitolunk".

Amíg cserélhető műanyag táblák jelzik, melyik busz hová tart épp, addig bizony lesz olyan, hogy a buszvezető elfelejti kicserélni a viszonylatjelzőt. Van ilyen, senkit nem kell megkövezni érte. Ez akkor igazán kellemetlen, ha a várt busz csak óránként jár. Ám - amint azt Ferenc levele is bizonyítja - kis szervezéssel egy ilyen hiba is orvosolható. Csak akarni kell.

Pozitív csalódás ért vasárnap a 230-as busz vonalán. Családunk az Aquaworldbe tartott, gyereknapi mulatságra vittük a kiskorú gyerekeket. A Szegedi útnál vártuk a 230-as busz 9:16-os érkezését. (9:00-kor értünk oda.) Busz jött ugyan, de a 30A. 9:20-kor még egyszer áttanulmányoztam a menetrendet és észrevettem, hogy a 30A jelzésű busz nem érkezhet ebben az időpontban (óra 37-kor és 57-kor közlekedik).

Megerősített az, hogy megérkezett egy 30-as busz, amelynek a vezetőjét megkérdeztem, hogy mit tud a 230-asról. A buszvezető azt az információt adta, hogy a diszpécser szerint elindult a 230-as. Mondtam neki, hogy a 30A volt a megadott időpontban. A vezető említette: lehet, hogy a sofőr elfelejtette kicserélni a táblákat.

Amikor a jegyünket érvényesítjük, az elektronikus jegykezelő leharap egy darabot belőle és rányomtat egy számot. Na, ez az a szám, amit én még sosem néztem meg, s az az érzésem, hogy az utasok döntő többsége ugyanígy van ezzel. Nem így olvasónk, Szabina, aki a napokban különös jelenségre lett figyelmes.

2013. május 21-én, kedden reggel 6:30-kor édesanyámmal a Puskás Ferenc Stadiontól mentünk metróval a Déli pályaudvar felé. Egy-egy jegyet kilyukasztottunk mindketten, de egymás mellett lévő lyukasztóban. Egyikre 6:30-at nyomtatott a lyukasztó, másikra 6:27-et.

Gergő levele azt bizonyítja, hogy van értelme jelezni az észlelt hibákat.

Május 6-án este írtam a BKV-nak és a BKK-nak is, hogy Békásmegyeren a HÉV megállójában épp a jármű ajtajánál van egy nagy és balesetveszélyes repedés. Választ még nem kaptam a levelemre, viszont ma észrevettem, hogy kijavították a hibát, ebben már nem megy ki az ember bokája.

Előtte

Hosszú és részletes levélben tett panaszt az az olvasónk, akit még áprilisban ért atrocitás az M3-as metró Klinikák állomásánál. A BKK-nak írt panaszlevelét mi is közöltük. Ahogy akkor is jeleztem, az ilyenkor előírt vizsgálat eredménye mindig bizonytalan, hiszen két különböző álláspont ütközik egymással, s amíg az ilyen esetekről nem készül videó, vagy legalább hangfelvétel, a teljes igazság lényegében kinyomozhatatlan.

Ezúttal sem alakult másképp. Olvasónk a napokban megkapta a vizsgálat eredményét a BKK-tól; az alábbiakban ezt a levelet közöljük, olvasónk kommentárjaival együtt (utóbbiakat dőlt betűkkel olvashatjátok).

Tisztelt ...!

Sajnálattal értesültünk Társaságunkhoz 2013. április 14-én érkezett elektronikus leveléből az Önt ért kellemetlenségről.

Engedje meg, hogy tájékoztatást adjunk arról, hogy a Társaságunkkal szerződésben álló, DDTH Kft. illetékes vezetője a bejelentés kapcsán jegyzőkönyvileg meghallgatta a Klinikák metrómegállónál 2013. április 14-én szolgálatot teljesítő 2064506-os azonosítószámú biztonsági őrt. (Elkérhetem a jegyzőkönyvet szerintetek? Kíváncsi lennék rá, tényleg eljártak-e az ügyben, és ha igen, hogyan.)

Örömteli, ha a különböző utazásokhoz különböző jegyek tartoznak, még akkor is, ha ettől a jegyrendszer némiképp átláthatatlan. Így igazságos - addig is, míg az elektronikus rendszert bevezetik. De csak akkor működik, ha ezeket a jegyeket meg is lehet vásárolni. Ezzel azért szokott gond lenni. B. P. monogramú olvasónk levele következik.

A háromnapos hétvégén kimentünk a zöldbe. Úti célunk kívül esett Budapest közigazgatási határán, így előzetesen tájékozódtunk a lehetőségekről, hiszen az útiköltség oda-vissza több személyre egész kis vagyon. Úgy esett, hogy végül egyedül utaztam, bérlettel, ám jegytömb nélkül, azzal más utazott.

Megtudtam, hogy a Budapest bérlethez elegendő egy kiegészítő (cserépszínű) jegyet vásárolni, aminek az ára 250 forint. Elutaztam hát a végállomásra (villamossal, bérlettel) és a megállóban álló busz vezetőjétől kértem kiegészítő jegyet bérletemhez. A buszvezető közölte: neki ilyenje nincs, legfeljebb a teljes útra adhat jegyet 450 forintért. A kedvezményes árú jegy (miért kedvezmény, ha a közigazgatási határig van bérletem???) a pénztárban kapható.

Több százezer forintos kárt okozott az egyik új Mercedes buszban az az autós, aki kedden hajtott bele a 196-os vonalon közlekedő járműbe – közölte a BKV-figyelő érdeklődésére a VT-Transman.

A baleset kedden reggel 7 óra 50 perckor történt a Váci úton. Az első hírek még arról szóltak, hogy a busz lerobbant, később kiderült, hogy az új Mercedes Citaróba belehajtott egy autós, aki a baleset után továbbhajtott.

"A buszban több százezer forintos kár keletkezett, a bal hátsó sarokív, a lökhárító és a bal oldalon a C tengely mögötti lemez sérült meg, illetve a szélesség és irányjelző lámpa” – közölte a BKV-figyelővel Horváth Péter, a buszt üzemeltető VT-Transman projektmenedzsere.

Mint megtudtuk, a busz javítása körülbelül egy hétig tart majd, a jármű ezt követően állhat vissza a forgalomba.

A tájékoztatás szerint a balesetet okozó autós két óra múlva visszatért a helyszínre és elismerte felelősségét. A buszban okozott kárt az autós biztosítója téríti meg a VT-Transmannak.

A kedden történtek kivizsgálását kérte a BKK-nál László, aki - állítása szerint - azért nem tudta érvényesíteni a jegyét, mert amint felszállt a villamosra, elé toppant egy ellenőr és megakadályozta, hogy a lyukasztóhoz férjen. 

Az eset 2013. május 14-én történt, 8 óra 20 perckor. Az Örs vezér terén szálltam fel a 62A villamosra. Előttem egy kb. 45-50 éves nő furakodott. Én az utolsó ajtóhoz értem, ekkor már a hölgy vette elő a karszalagját. Én az érvényes, nem rongált jegyemet szerettem volna szabályosan kezelni. A hölgy ezt nem tette lehetővé, mert kezét a kezelő nyílásra helyezte, és testével elzárta az utat.

Személyes szabadságomban korlátozva és egy pillanatra megfélemlítve, kiszolgáltatottnak éreztem magam. Nem szerettem volna bliccelni. Nem hiszem, hogy ez a magatartás jellemző a BKK-ellenőrökre, ilyen történeteket csakis az újságokban olvastam, a médiában hallottam.