Kedves Figyelő!Annyi féle anekdotázgatás látott már napvilágot a blogon a sofőrök dilijeiről, hogy úgy gondoltam megosztom veletek kedvenc bénasofőr-történetemet.A helyszín a 85-ös busz, nem sokkal a Volvók bevezetése után.Nyilván jó sofőrjeink hozzá voltak még szokva a jó öreg Ikarusokhoz, ugyanis szemlátomást - és fülhallomást - nem nagyon tudtak dűlőre jutni a gépkislány-rendszerrel. Sokszor, sokféleképpen sikerült elcsúsztatni a bemondóangot az aktuális megállótól, és ezzel nem egyszer sikerült némi aggodalomra adni okot a nem helybeliek számára.A legszebb példa az ilyesfajta bénázára egy nyári késő este, amikor az Örsről akart indulni buszunk. Sofőr úr megnyekergette az ajtócsengőt, becsukta az ajtókat, kedvenc gépkislányom pedig rákezdett az üdvözöljükutasainkat-mondókára, ám a pilóta látva, hogy még néhányan lélekszakadva rohannak a megálló felé, jószívűen kinyitotta az ajtót nekik. Bár ne tette volna, ugyanis szegény gépasszony gondolatban ezzel előrerepült a Finommechanikai Rt-ig. Ajtócsukás után már az Aluljáró következett, amit a vezető bácsi nem nézett jó szemmel - tekintettel arra, hogy még mindig az Örs vezér téri buszvégállomáson voltunk - ám mivel nem tudta kezelni a tájékoztató-rendszert, egyéni módszert vetett be:- Ajtó becsuk- 3 centit előregurul- Ajtó kinyit- Ajtó becsuk- 3 centit előregurul- Ajtó kinyit....és így tovább, végtelenített ciklusban.A bemondó nénihang meg ugye szépen darálta a megállókat, mint rendes körülmények között. Száz szónak is egy a vége, addig játszotta ezt, míg körbe nem értünk a felvételen az Örs vezér teréig (miközben kb. 3 méterrel voltunk előrébb, mint induláskor). Mondanom sem kell, ezzel elment mintegy 12 perc, de legalább jól szórakoztak azok, akik kívülről nézték a ténykedést.(A vicces az, hogy még így sem sikerült belőni a megfelelő megálló szövegét, mert egygyel így is elcsúsztunk.)Üdvözlettel:posy