Amint arról korábban beszámoltunk, október 21-én a kora esti órákban megvertek egy embert a 3-as metró Lehel téri aluljárójában. Az esetre olvasónk, Csilla hívta fel a figyelmet, aki azt tapasztalta, hogy a metrólejáratnál szolgálatot teljesítő őrök nem nyújtottak semmilyen segítséget, sőt, meg is tagadták azt, amikor erre olvasónk felszólította őket.

Csilla panasszal élt a Budapesti Közlekedési Központnál, ezt a levelet közölte blogunk is. A napokban megérkezett a válasz a BKK-tól, amelyet azonban olvasónk nem fogadott el, így újabb levelet írt. Az alábbiakban a BKK levelét, illetve Csilla válaszát közöljük, mindkettőt olvasónk hozzájárulásával.

Elsőként a BKK válasza olvasónk októberi panaszára:

Tisztelt ... Csilla Úrhölgy!

Hivatkozva a Társaságunkhoz 2012. október 22-én érkezett elektronikus levelére szíves tájékoztatásul közöljük, hogy a metróállomásokon a Társaságunkkal szerződésben álló biztonsági cég, a DDTH Kft. "zöld karszalagot" viselő munkatársai látnak el beléptetéses jegyellenőrzést. Feladatuk ellenőrizni – a metró igénybevétele előtt – az utasok jegyének, bérletének érvényességét, hitelességét, illetve betartatni az Utazási feltételeket.

Társaságunk "kék karszalagos" jegyellenőrei a metróállomásokon a kijáratnál, a szerelvényeken, illetve a peronon teljesítenek szolgálatot. A DDTH Kft. a bejelentésben foglaltakat kivizsgálta. A vizsgálat során a munkáltatói jogkörgyakorló vezető az adott állomáson szolgálatot teljesítő biztonsági őröket meghallgatta az esettel kapcsolatosan, akik jól vissza tudtak emlékezni az esetre, de elmondásuk szerint, az nem a bejelentésben leírtak szerint történt meg.

A .......-es, valamint .......-es számú biztonsági őrök a Lehel téren, a Búcsú (helyesen: Bulcsú - a Szerk.) utcai metróbejáratnál teljesítettek szolgálatot. 19 óra körül hangos szóváltásra, kiabálásra lettek figyelmesek. Felállási helyükről látták, hogy kettő ismeretlen személy egy férfi után szalad. Tekintettel arra, hogy ezt követően a kiabálás, üvöltözés megszűnt, nem tulajdonítottak az eseménynek nagy jelentőséget, mivel sajnálatos módon elég sűrűn előfordul az állomás területén, hogy az emberek szóváltásba keverednek egymással.

Körülbelül 15-20 perc múlva utasok mentek a biztonsági őrökhöz és jelezték számukra, hogy a zöldséges előtt egy magatehetetlen ember fekszik a földön. A egyik biztonsági őr emlékezett Önre egy korábbi ellentét kapcsán, és elmondta, hogy Ön kérdőre vonta az őröket, hogy miért nem intézkedtek eddig. Ekkor az egyik biztonsági őr szolgálati helyét egy rövid időre elhagyva az üvegajtóig előrement, és látta, hogy valóban fekszik a földön egy férfi.

Ezt követően elindult visszafelé, hogy telefonáljon a mentőknek, de ekkor az utasok közül valaki jelezte számára, hogy már értesítették a mentőket, és a rendőrséget is. A rendőrök körülbelül 20 perc elteltével megjelentek, és kikérdezték az állomáson lévő biztonsági őröket, elkérték személyes adataikat, majd távoztak.

A .......-es számú biztonsági őr megjegyezni kívánta, hogy nem mondott olyat, hogy a "földön fekvő férfit két kopasz verte meg" a szemük láttára. Annyit láttak, hogy egy férfi után két másik ismeretlen személy szalad. A biztonsági őr elmondta, hogy Önnel szemben igyekezett udvariasan kommunikálni, annak ellenére, hogy Ön provokálóan viselkedett vele szemben. Ekkor, hogy a további konfliktusokat elkerülje, és nem azért, hogy Ön a kitűző számot ne tudja leolvasni, a biztonsági őr a kulcsmásoló, és a cipőjavító felé indult.

Az őr hozzátette továbbá, hogy természetesen intézkedett volna a rendőrség, illetve a mentők értesítéséről, abban az esetben, ha ezt más személy már ne tette volna meg, mivel ez állampolgársági kötelezettsége. A biztonsági őrök kihangsúlyozták, hogy szolgálati helyükről a zöldséges előterében történteket nem látják, így azt sem vették észre, hogy a földön egy magatehetetlen ember fekszik.

A fentiek alapján a biztonsági őrök a megfelelő módon jártak el, és értesítették volna a hatóságokat, amennyiben ezt egy másik személy nem tette volna meg hamarabb. Kérjük tájékoztatásunk szíves elfogadását.

Csilla az alábbi levélben reagált a BKK írására:

Tisztelt ...!

Tájékoztatását nem tudom elfogadni. Sejtettem, hogy a válaszukban a biztonsági őröket fogják megvédeni, engem pedig meg fognak hazudtolni. Így is történt. Sajnos az említett biztonsági őr (aki szerint én provokatívan viselkedtem) nem mond igazat, mert:

1. A megvert férfi ugyan valóban a zöldséges előtt feküdt, de úgy, hogy a biztonsági őrök is látták. Javaslom, hogy menjenek ki helyszíni szemlére és nézzék meg, hogy ahol az őrök álltak, onnan meddig lehet a területet belátni. Ki fog derülni, hogy ahol a férfi feküdt, az jól látható az őrök helyéről. Több tanú van erre, pl. az az úr, aki mentőt hívott. Meg lehet őt is keresni, mármint ha tényleg ki akarják vizsgálni az ügyet, nem csak színleg.

2. Az említett biztonsági őr, aki szerint én provokatívan viselkedtem, azt mondta nekem: "én leengedő vagyok, nekem nem dolgom, hogy mentőt hívjak, ha akar, hívjon mentőt maga".

3. Azt, hogy "két kopasz verte meg" az áldozatot, valóban nem az a biztonsági őr mondta, aki szerint én provokatívan viselkedtem, hanem a társa, a másik biztonsági őr. Azonban az említett biztonsági őr is hallotta, hogy a társa ezt mondta nekem.

Továbbra sem kaptam választ arra a kérdésemre, hogy az a biztonsági őr, aki szerint én provokatívan viselkedtem, miért nem engedte meg már két ízben (egyszer tavaly karácsony táján, egyszer meg most ebben az esetben), hogy leolvassam a számát? Kérem, hogy erre adjon nekem választ.

(Megjegyezném még, hogy amikor tavaly karácsonykor szerettem volna leolvasni a számát ennek a biztonsági őrnek és nem engedte, akkor én le szerettem volna fényképezni a mobiltelefonommal, mire ő a telefonom után kapott és el akarta venni tőlem. Ehhez van joga? Gondolom, erre az lesz a válasz, hogy: egyrészt nekem nincs jogom őt fényképezni, másrészt nem is akarta elvenni a telefont, hanem én voltam provokatív.)

Szeretném azt is megkérdezni, hogy Ön szerint "provokatív"-e a következő néhány mondat:

- hívtak mentőt ahhoz az emberhez?

- értem, hogy Ön itt "leengedő", de egyúttal ember is, nem? Emberi kötelessége, hogy mentőt hívjon egy sérülthöz.

- leolvashatom a számát a táblájáról? nem? miért nem?

- tavaly karácsonykor sem engedte leolvasni a tábláját.

Én ezeket a mondatokat intéztem az említett biztonsági őrhöz. Ha ez "provokatív", akkor vállalom, hogy provokatívan viselkedtem. Kérem, hogy válaszoljon a kérdéseimre, elsősorban arra, hogy van-e joga ISMÉTELTEN megtagadni az említett biztonsági őrnek a táblája leolvasását egy utas részéről. És kérem, írja meg nekem, hogy megnézte-e a BKK kivizsgálója a helyszínt. Ha megnézte, akkor látnia kellett, hogy az említett terület a metrólejárattól jól látható.

Szomorú, hogy a BKK ilyen embereket (is) foglalkoztat, akik az utasokkal szemben jogszerűtlenül járnak el, pökhendiek, durvák, de a BKK minden esetben a dolgozóit védi meg, csak nekik hisz és esze ágában sincs soha, hogy az utasokat megvédje az ilyen alkalmazottaitól. Most is, egyoldalúan, Önök azt fogadták el, amit a dolgozójuk mondott, amit én mondtam, azt valótlannak állítják.

Ön személy szerint miből gondolja, hogy az alkalmazottaik mondanak igazat és én hazudok? Abból, hogy mindkét őr ugyanazt mondta? Hiszen mindenki tudja, hogy a biztonsági őrök és az ellenőrök mindig megvédik egymást, ami érthető, mert ezt diktálják az érdekeik. Várom szíves válaszát.

Dánielnek 320 forintba, egy vonaljegy árába került, hogy nem tudott napjegyet venni a BKK egyik jegypénztárában. Olvasónk vélhetően nem ettől fog éhen halni, de felvetése jogos: miért nincs a közlekedési központ felkészülve arra az esetre, ha elfogy egy bizonyos jegy- vagy bérlettípus.

Sosem hittem, hogy egyszer írni fogok Nektek. Most mégis megteszem. 2012. november 15-én 17 órakor a Gyöngyösi utcai megállónál szerettem volna napijegyet vásárolni.

- Jó napot kívánok, egy 24 órás jegyet kérnék mostantól.

- Nincs.

Ezután buta vidékiként feltettem egy ártatlan kérdést:

- Ilyen kis jegypénztárakban nem árulnak napijegyet?

A flegmán (bunkón???) érkező válasz nem csak a hangsúly miatt lepett meg:

- Azért nincs, mert elfogyott!

Kínomban felnevettem, és lyukasztottam a nálam lévő vonaljegyet, majd eredeti terveimtől eltérően a Deák térig mentem, mert bíztam abban, hogy ott lesz napijegy. Szerencsém volt, tudtam vásárolni. Két napot vártam, de a kérdések azóta sem hagynak nyugodni:

- Hogy engedheti meg magának egy naponta több millió ügyfelet kiszolgáló cég, hogy ilyen előforduljon?

- Akkora szervezést igényel néhány tömb leszállítása?

- Vagy esetleg senki nem törődik vele, ha fogyóban van a készlet?

- Milyen gyakran fordul ez elő?

- Ha mondjuk ez történetesen 2 külföldi házaspárral történik meg, akkor ők milyen hír visznek rólunk, országunkról?

És végül:

- Ha én jegy nélkül utazom, és így megkárosítom a közlekedési vállalatot 320 forinttal, akkor nekem több ezer forintos büntetést kell fizetnem. Most, hogy a cég károsított meg engem 320 forinttal, milyen kártalanításra számíthatok?

Nem akarok messzemenő következtetéseket levonni, de az elmúlt napokban több pozitív hangvételű levelet kaptam, mint panaszt. Mivel ez a blog elsősorban utasészrevételekkel foglalkozik, s mivel ragaszkodom az értékelvűséghez, nem is kérdés, hogy ezeket is közlöm.

Sosem akartam írni ilyen jellegű blogoknak/ra, de az utóbbi 1-2 hónapban olyan észrevételeket osztanak meg, amelyek sajnos jellemzik a jelenlegi, átlag magyar társadalmat. Itt most a BKV-dolgozókra és az utasokra egyaránt gondolok.

Egyik téma, amely állandóan visszatér, hogy egy szituációt a jármű vezetője rosszul reagál le. Üvölt, kiabál, nem vár meg, stb. Én is szembesültem már ilyennel. Ehhez azt fűzném hozzá, hogy (tisztelet a kivételnek) ezek az urak/hölgyek valószínűleg nem sokat visznek haza, a beosztásuk változó, és azt is valószínűnek tartom, hogy aznap már nem az első k. anyázást kapja meg valakitől és már nem bírja tovább. Siet, mert köti a menetrend, ha nem pontos, kereshet másik állást.

Őket is meg kell/meg lehet érteni, sokszor nem bírják a nyomást. Meg kell érteni őket, de nyilván nekik kellene változtatni saját magukon. Azért, mert nekem ... napom van, nem kell, hogy a másiknak is az legyen. Nyilván akik nem így viselkednek, azok valószínűleg nem olvasnak ilyen blogot, hanem éppen a 6. sörüket isszák a tévé előtt, de talán valahogy ők is rájönnek erre egyszer.

A másik téma általában az, hogy a menetrend nem a legmegfelelőbb. Sokan vannak az adott járaton, pont lekési, pont így, pont úgy, így meg úgy lehetne jobb. Többször írták már kommentben, ami nagyon is igaz, hogy ez egy szolgáltatás, amit nem kötelező igénybe venni. Nem számít, hogy monopol helyzetben van. Lehet biciklizni, lehet autót bérelni (hamarosan szerencsére biciklit is). Félre értés ne essék, én is BKV-zom, minden reggel másfél órát, 3 átszállással. Még a bérletet is drágállom.

Sokszor tumultus van a buszon/villamoson, lekések egy-egy járatot én is. DE, amit itt fontosnak tartok, hogy nem állok neki panaszkodni, hogy mekkora ... valami, mert panaszkodni könnyű, de megoldani a helyzetet már nem. Én például, amikor elkezdtem ezen az útvonalon járni, két hétig tökéletesítettem, hogy melyik átszállás, pontosan mikor, melyik megállóban a legoptimálisabb. Így a fentebb írt 1másfél órát sikerült 1 óra-1 óra 10 percre szorítani. Igényelt egy kis odafigyelést, de nem lehetetlen. Ha a bérletem pénteken jár le, nem veszek hétvégén és nem megyek sehova, így nyerve két napot.

A harmadik, számomra legfájdalmasabb téma pedig, hogy mindenki siet. Könyörgöm, miért? Hova? Tudom, hogy sokan vannak, akik ha nem érnek be időre, akkor kirúgják. Miért nem indulnak el hamarabb? Állandóan látom az embereket, hogy szaladnak a villamos/busz után. Én is szoktam néha szaladni, de csak akkor, ha a következő minimum félóra múlva jön. De az 1-es villamos vagy a 4/6-os vonalán mégis minek? Be se jött az egyik, már jön a másik.

Ezek az emberek nem gondolnak bele abba, hogy milyen stressznek teszik ki magukat az állandó sietséggel? Nem gondolnak bele abba, hogy ezzel éveket veszítenek az életükből? Mindenki tudja, hogy a stressz nem jó, a sietség pedig stresszhez vezet.

Azt már meg se említem, hogy az emberek legalább 70 százaléka úgy néz a másikra, mintha potenciális gyilkos lenne. Tudom, hogy sokan nem így teszik, illetve biztos egy-kettőnek megvan az oka is rá, de higgye el mindenki, az emberek döntő többsége kedves, segítőkész, nem az ördög bérence. Lehet mosolyogni is. Kérem, ne értsenek félre, nem fikázni akarom az embereket, inkább "segíteni", ha egy magamfajta átlag ember tud ilyet.

Jogosnak tűnik András felvetése, aki rendszeresen lemarad az 1-es villamosról, mert az épp akkor indul, amikor az ugyanott megálló troli beér a megállójába. Elképzelhető, hogy a probléma minimális menetrendhangolással, a lámpa átállításával, vagy csak egy felsőbb utasítással megoldható lenne. Nem biztos, persze, de nem tűnik irreálisnak.

Olvasónk az alábbi levelet juttatta el a BKK-nak:

Kis dolog, nagy dolog, bosszantó dolog.

Úgy van, hogy gyakran utazom a 70-es trolival az aluljárói végállomásig, hogy azután átszálljak az 1-es villamosra. A közlekedési lámpák úgy vannak beállítva, hogy amikor a trolibusz áthalad a körúton, utána a villamos szinte azonnal át tud haladni a megállójába. A villamos felszedi az ott várakozókat és kihúz.

A troliról leszálló és villamossal tovább utazni vágyó utasok - akik természetesen ekkor már az áthaladást tiltó piros lámpát kapnak - két dolgot tehetnek: vagy átszaladnak a piroson, vagy bosszankodnak, hogy elment az orruk előtt a villamos és várhatnak a következőre.

Kérdésem a következő: miért nem lehet megmondani a villamost vezetőknek, hogy várják meg az átszálló utasokat is? Lehet, hogy ezzel mintegy 10 másodperccel megnövekedne a menetidő, de tapasztalatom szerint a villamosok követési távolságában ennél nagyobb a bizonytalanság.

Ezzel a tárggyal kaptunk levelet Norbert nevű olvasónktól, aki védelmébe vette a közlekedési vállalatot. Ezzel kapcsolatban fontosnak tartok leszögezni néhány dolgot.

1. Nem utáljuk a BKV-t. A BKK-t sem.

2. Ennek a blognak a célja nem a budapesti közösségi közlekedés szapulása, sőt. Elődöm, Gál Mihály és magam is azzal a céllal szerkesztettük/szerkesztjük a blogot, hogy a felvetődő problémák bemutatásával - szerény eszközeinkkel - jobbá tegyük Budapest tömegközlekedését. Miért? Mert szeretjük azt.

3. Meggyőződésem, hogy a blog olvasóinak, az utasészrevételek beküldőinek és a kommentelők többségének sem a panaszkodás az elsődleges célja.

4. Nyilvánvaló, hogy a főváros közösségi közlekedéséért dolgozók döntő többsége - menedzsertől karbantartóig - tisztességesen végzi a munkáját; mindannyiunk közös célja érdekében.

5. Ugyanakkor az is tény, hogy nemigen kapunk olyan levelet, hogy "ma utaztam a 7-es busszal, és minden rendben volt", hiszen ezt tekintjük az alapnak. (Bár volt már példa hasonlóra.)

Elöljáróban ennyit, most következzen olvasónk levele:

Tudom, hogy a BKV nem tökéletes, de melyik szolgáltató cég az? Tudom, hogy vannak hibái, mint mindenkinek, vagy mindennek. Amit én köszönhetek ennek a cégnek, hogy mikor dolgoznom kell menni, ők segítenek ebben. Hálás vagyok a hajnal 2-3 órakor felkelő járművezetőknek, akik nagy valószínűséggel lemaradnak az esti filmről, az esti gyermekfürdetésről, stb.

Sokáig lehetne sorolni, hogy ők miről mondanak le. Mi azt felejtjük el sokszor, hogy ők is emberek, akik néha hibázhatnak. Azt is mondom, hogy van néhány alkalmazottuk, akik alkalmatlanok a rájuk bízott feladat elvégzésére. Ezt is megtaláljuk mindenhol.

Remélem, azok az "esetbeküldők" és kommentelők, akik így szapulják céget, azok ugyanígy kinyitják a szájukat az egyéb szolgáltatócégeknél. Véleményem szerint, ha egy szolgáltatással nem vagyok megelégedve, akkor nem használom. Vagy mégis? Ha azt mondom szerintem drága a gáznak köbmétere, akkor ne fizessem?! Ja! Azt kikapcsolják?

Azt miért nem hallom egyetlen bevásárlóközpontban sem, hogy: "Ezt hogy képzelik, hogy a kenyér ára 220 forint?! Ha ezt kifizetem, hogy járok dolgozni?" Továbbá a kommentelőknél (főleg akiknek drága az utazás) azért ott figyel a megélhetéshez elengedhetetlen internetelőfizetés is.

Az hogy lehet, hogy nekem még nem volt konfliktusom BKV-ellenőrrel? Én ezúton köszönöm minden dolgozónak a szolgálatát, aki segít a munkába járáshoz. A járművezetőknek, a diszpécsereknek, a bérletpénztárasoknak, a jegyellenőröknek, akik azért vannak, hogy ha én fizetek valamiért, akkor azt más ne használja ingyen!

Az alábbi levelet olvasva azon gondolkodtam, elvárható-e valakitől a segítségnyújtás, ha azzal bizonyos szabályokat át kell hágni, illetve fordítva: megtagadható-e a segítségnyújtás, ha azzal csak egy picit kell eltérni az előírtakról.

Lászlóval semmi komoly nem történt, nem volt életveszélyben, csak egy kis szívességet kért, amelyet - mint az leveléből kiderül - korábban nem egyszer teljesítettek is. Ezúttal nem. Ti mit gondoltok?

Hangsúlyozzuk: a buszvezető nem járt el szabálytalanul azzal, hogy leszállította az utast, más kérdés, hogy ezt milyen hangnemben tette. Íme, olvasónk levele.

2012. november 11-én az 5-ös busszal érkeztem a Rákospalotára, a Kossuth utcai végállomáshoz, kb. 16 óra 55 perckor. Sok csomagom volt, s megkértem szépen a vezetőt a végállomáshoz érve, hogy vigyen el az ún. Műszaki Tárolóig, mivel abban az irányban lakom, s a buszok ott vesztegelnek, amíg az újbóli indulásig ismét rájuk kerül a sor.

A válasz: "Szálljon már le azonnal, mert már nagyon kell hugyoznom, s ha nem száll le, mindjárt idehugyozok". Hivatkozni merészeltem, hogy a kollégái kérésemre már többször elvittek odáig (ez kb. 100 méter könnyebbséget jelentett volna számomra a kb. 6-8 kg-os csomagjaim cipelésben).

Végül rossz szájízzel leszálltam, s elgondolkodtam, hogy egy közfeladatokat ellátó cég gépkocsivezetőjének így kell-e viselkednie, s ilyen hangnemben kell-e az utassal bánnia...

Ötven százalékos esélye volt a BKV hajnali utasainak a napokban arraa, hogy a megfelelő villamosra szálljanak fel a Móricz Zsigmond körtéren. Megfelelő tájékoztatás hiányában több tucat utas maradt a megállóban, miközben egy Combino üresen idult el. Olvasónk, Álmos osztotta meg velünk az alábbi történetet.

2012. november 9-én, pénteken hajnalban utaztam a Móricz Zsigmond körtéren keresztül, a 6-ossal szerettem volna a Corvin-negyedig menni. Reggel 4:45-kor értem oda a villamos peronjához, ahol mindkét vágányon állt bent szerelvény.

Az egyiken (a 7-es buszok felől nézve a bal oldalin) a lámpák le voltak kapcsolva, az ajtók zárva voltak és a kijelzőn is csak a jármű sorozatszáma volt látható, míg a jobboldali szemmel láthatóan indulásra készen volt. A peron elején lévő kijelző - mely a következő induló villamost és indulásának idejét jelzi - ekkor még nem mutatott semmit.

Mint a többi 40-60 utastársam, én is felültem a jobb oldali villamosra, amikor többen is láttuk, hogy a másik szerelvényen is felkapcsolták a lámpákat. Ránézve újra a visszaszámolós kijelzőre, a másik villamos felé mutatott a nyíl. A peronon volt néhány biztonsági őr (akik vélhetően az éjszaka folyamán utaztak a villamosokon), így néhányan tőlük próbáltak érdeklődni, hogy akkor most melyik fog elindulni? De ők csak a sokszor hallott "nem tudom" válaszra méltattak.

Érdekesség, hogy 1-2 perc múlva ők már a másik, bezárt ajtós villamoson ültek (a vezető mögötti ajtón kérezkedtek fel). Eljött az utolsó perc (4:52), a sok utas a peronon állt, próbálták kinyitni a nyíl által jelölt villamos ajtajait is, illetve néhányan a másik villamos kinyitott ajtajait "őriztük", hogy ha az indulna, még gyorsan felszállhassunk...

Sok változás nem történt egészen addig, amíg a 00:00 villogni nem kezdett a kijelzőn, majd ekkor - a nyíl igazat nyerve - a bezárt ajtós villamos elindult, rajta a két biztonsági őr (akik 2-3 perce még "nem tudták", melyik villamos fog indulni). Így egész egyszerűen a munkába, vonathoz, időpontra siető emberek ott maradtak a peronon (én személy szerint a repülőtérre tartottam, így nekem az érvényes bérletem mellé taxit kellett fizetni), és újabb 10 perces várakozásra kényszerültek a következő, 5:03-as villamosig.

Két lehetőség jutott eszembe: vagy az elindult villamos vezetőjének hanyagsága/önfejűsége miatt történt az eset, vagy pedig egyéb, például műszaki okból az a villamos nem szállíthatott utasokat. De ez esetben egyrészt a villamos kijelzőjén nem a szokásos '6 Széll Kálmán tér' feliratot kellett volna megjeleníteni, másrészt adhattak volna valami tájékoztatást vagy az őrök, vagy a villamosok vezetői, harmadrészt akár a másik villamossal lehetett volna pótolni a kimaradt járatot.

De azt hiszem, az első lehetőségnek van a legnagyobb esélye! A nagyobb hangú utasok felháborodva mentek a váltónál lévő BKV-s pihenőhelyhez, ahol a - gondolom - másik villamos vezetője itta volna reggeli kávéját, mit sem sejtve kollégája utasbarát viselkedéséről, illetve a történtekről, és rajta kérték számon, hogy miért nem tudja, hogy mi történt, hiszen ő is BKV-s!

Természetesen ez nem megoldás, hiszen ő nem volt ott, ő nem vett részt ebben. Viszont a 4:53-as villamos vezetőjét és a biztonsági őröket, azt gondolom, számon kell kérni a történtekről, mert nem elfogadható viselkedést tanúsítottak. Megvárakoztattak 50-60 utast, nem tájékoztattak megfelelően és talán szándékosan nem végezték megfelelően a feladatukat (utasok elszállítása).

Kata tudta, hogy kutyát tartani felelősség. Azt is, hogy ennek komoly költségei vannak. Azt viszont nem is sejtette, hogy kutyájának megvásárlásával olyan tortúra veszi kezdetét, amely lassan az őrületbe kergeti. Olvasónk több levelet is küldött, ezeket egyben, szerkesztve és rövidítve közöljük.

Vásároltunk egy kutyát (közepes termetű lesz). Mivel szeretünk mindennek utána járni, ezért felvettük a kapcsolatot a BKV központjával telefonon, hogy milyen szabályok vonatkoznak a kutya utaztatására. Egy kedves hölgy (sajnos nem tudom már, hogy ki, mert 3 hónappal ezelőtt volt), azt mondta, hogy amíg nagyon pici, addig vihetem a kezemben, de a szabályok azt mondják hordózóba kell tennem. Vettünk egy hordozót 6000 forintért, annak tudatában, hogy tudtuk: jó esetben 3-4 hétig lesz jó neki. Tehát maximum 3 hónapos koráig.

Mivel mindez a legnagyobb kánikulában történt, vettem a bátorságot és arra gondoltam, hogy törölközőbe rakom és viszem a kezemben, hogy ne kapjon hőgutát! Gondoltam, csak nem szólnak, hiszen a metrókocsikban és a villamosokon is fullasztó meleg volt! Szegény a hordozóban teljesen kikészült, mivel nulla légmozgás volt a BKV járatain. Így utaztunk kb. 2-3 hétig, míg meg nem történt az első incidens...

Mentem lefelé a Blaha Lujza téren lévő metróhoz, mikor egy rettentően intelligens, kb. 19 éves ellenőr letegezve (33 éves múltam), nagyon agresszív módon azt mondta, hogy a két és fél hónapos kutyám nem mehet le, mivel nincsen rajta szájkosár! Mondom, tessék? Nem is lehet rá kapni, mivel még olyan kicsi az orra! Ő kiabálva, folyamatosan letegezve válaszolt, hogy ő most vizsgázott és így nem mehet le! Nem az volt a baj, hogy nincs hordózóban, hanem miért nincs rajta szájkosár!

Persze utána már az is baj lett! Jelen esetben nekem az állat jóléte fontosabb volt, mint a BKV-szabály a hordozóról! Abban a melegben állatkínzásnak minősült volna hordozóba rakni! Válaszoltam neki, hogy esetleg abból nem vizsgáztál, hogy nem tegezhetsz le senkit? Kérdeztem tőle, hogy mit is vársz tőlem, kössem össze egy spárgával? És amíg ilyen meleg van a járatokon, nem rakom bele semmibe, mert megfullad!

Majd az egyik középkorú kollégája leállította, és azt mondta: menjen, hölgyem, nyugodtan! Mivel nem szeretem az ilyen dolgokat elmentünk szájkosarat venni, hogy ezt a problémát is letudjuk! Hát nem! Teljesen őszintén mondom, bejártuk egész Budapestet, mire találtunk egy olyat, ami jó lett neki (semmi baj, hiszen olcsó a benzin), mindent a BKV-ért! Oké, szájkosár, törölköző, nyolcvan fok a szerelvényeken, a BKV kérte, mi megtettük!

Majd jött a következő, hogy vegyek jegyet! Kérdeztem miért, hiszen még mindig a kezemben cipeltem, szájkosárral és nem foglal semmilyen helyet?! (Kérdezem én, ha neki akkor kellett, akkor azokra a hatalmas bőröndökre miért nem kell fizetni?!) Azt mondták, mert nincs hordozóban! Mondtam jó! Lyukasztás megtörtént, táska a vállamon, kutyának érvényes a jegye, bérletemet mutatom, de hoppá nincs rajta a szájkosár! És addig nem mehetek le amíg rá nem adom! No, mindegy táska, kutya le, bérlet, jegy zsebbe, szájkosár fel! Induljunk neki harmadszorra!

Mivel közben Nudli kutya megnőtt, és nem szerettem volna neki minden nap jegyet venni, ezért kapott egy bérletet havi 9800 forintért! Nudlikának megvan a bérlete, bérletigazolványa, szájkosara. Úgy gondoltam most már nincs semmi baj, most már nem tudnak mibe belekötni?! Hát tévedtem és ez volt az utolsó csepp!

Ma megyünk le a metróhoz a Stadionoknál és mi történik? Mutatom mindkettőnk érvényes bérletét és bérletigazolványát és megkérdezi a szintén intelligens rettentően kedves BKV ellenőr, hogy a kutyának lyukasztottam-e jegyet? Mondom, itt a bérlete, jól megnézte. Mivel az rendben volt, jött a következő hol van a szájkosár? Na, most már legszívesebben üvöltöttem volna, hogy b... meg, hát rajta! Észrevette!

Az egyik ellenőr azt mondta, vegyem fel a kutyát! Kérdeztem, miért is? Jött a válasz: "mert csak úgy lehet levinni" ( nem mozgólépcsőnél voltunk). Na, ez tette be a kaput! Mondtam neki, hogy nem fogom felvenni, van bérlete havi 9800 forintért!

Egy másik eset: reggel nem történt semmi különös, sőt kedvesek voltak az ellenőrök. Viszont este már nem. A Blaha Lujza téri metróhoz szerettem volna lemenni. Felmutattam az érvényes bérletet a bérletigazolványokkal együtt, majd egy szemüveges, pocakos ellenőr elém állt és nem akart leengedni, mert nincs nálam a kutya oltási könyve! Elszakadt a cérna! Mondtam, hogy nem érdekel már mit akar, mindennap kitalálnak valamit van bérlete, szájkosara, és elindultam lefelé.

Mikor leszálltam a Stadionok megállónál, bemondták, hogy ellenőrzés van. Félve közeledtem. Azt mondta az ellenőr "köszönöm szépen"! Megkérdeztem könnybe lábadt szemmel, mert már tényleg nagyon elegem van, "Uram mit kellene még tennem, hogy békén hagyjanak, mert 2,5 hónapja megy ez a tortúra és már nagyon elegem van! Kérdezte mi a baj? Elmondtam, hogy oltási könyvet kértek tőlem! Azt mondta: nem, azt nem kell bemutatni! Menjen nyugodtan, hölgyem!

Mondtam, jó de én holnap személyesen megyek be panaszt tenni! Kérni fogok egy hivatalos papírt és azt is mutogatni fogom nekik, mert ez idegtépő! Remélem kapok!

Komplett levelezést osztott meg velünk György. Történetéből nemcsak az derül ki, hogy a közlekedési társaságnál előszeretettel nézik hülyének az utast, hanem az is, hogy valakik nagyon ráérnek a BKK-nál. Olvasónk BKV-pénztárról ír, nem írtam át, de hangsúlyozom: az értékesítést már a BKK végzi.

Egy tanulságos esetet szeretnék megosztani önökkel. Bérletszelvényt vásároltam, a Boráros téren lévő BKV-pénztárban de rossz dátumot pecsételtek rá. Még meg sem kaptam a szelvényt, már láttam az ablakon keresztül, hogy rossz a dátum, azonnal szóltam a pénztáros hölgynek (21-e helyett 24-ét pecsételt).

- Nem tudok mit csinálni - jött a felelet. - Vissza tudom váltani, (a még meg sem kapott) bérletszelvényt, kezelési költség ellenében. Nem akartam elfogadni ezt a lehetőséget, de nem tudtam mit csinálni, mert már nála volt a pénzem! Végül is 250 Ft lefizetése után megkaptam a szelvényt és beírtam a vásárlók könyvébe. Egy hónap után jött a válasz, természetesen elintézték avval, hogy én mondtam rosszul a dátumot!

Elfogott a düh és elektronikus levélben újra megkerestem a BKV-t. Íme az általam elküldött levél:

Tisztelt BKV!

Bérletszelvényt vásároltam ez év május 17-én a csepeli HÉV Boráros téri végállomásánál. 21-étől kértem a szelvényt. A hölgy elvette a pénzemet és a visszajárót számolta, amikor észrevettem, hogy a pénztáros hölgy 21-e helyett 24-ét bélyegzett. Rögtön szóltam, még meg sem kaptam a bérletszelvényt, de a hölgy azt mondta, hogy nem tud mit csinálni. Én meg nem tudtam mit kezdeni a rosszul bélyegzett szelvénnyel. Esetleg vissza tudja váltani a szelvényt kezelési költség ellenében.

Ezt nagyon méltánytalannak tartottam, hiszen még meg sem kaptam a bérletszelvényt, akkor miért kellene visszaváltanom, ráadásul én fizessem meg kezelési költség formájában a hölgy tévedését! Nem a kezelési költség összege, hanem az elve zavart igazán! Sakk-matt helyzet volt, megoldásként beírtam a vásárlók könyvébe és sajnos megfizettem a kezelési költséget. Tanulság: addig nem fogom átadni a bérletszelvény árát, míg nem látom, hogy milyen dátumot pecsételtek rá!

A Vásárlók Könyvébe történt beírásomra kapott válaszlevelük késztetett ennek az e-mailnek a megírására. Ebben a levélben azt írják, amit nem tudok értelmezni, mégpedig idézem: "Ön nem jelölte meg konkrétan az érvényesség kezdetét. Mivel azt mondta a pénztárosnak, hogy 24-én fogja először használni a szelvényt, ezért Ő az említett dátumot pecsételte az érvényesség kezdeteként a bérletszelvényre."

Akkor most megjelöltem, vagy nem az érvényesség kezdetét?! Köszönöm szépen, hogy rávezettek a saját ostobaságomra, hiszen az Ön válaszlevelük alapján én nem tudtam, hogy mikor jár le a régi bérletszelvényem és nem voltam tisztában, hogy mikortól akarom használni az új bérletszelvényt, magyarán nem tudtam, hogy mit is akarok venni 9800 forintért!

Az persze teljesen elképzelhetetlen, hogy a pénztáros hölgy tévedett, hiszen Ő naponta több száz, ha nem ezer bérletszelvényt ad el. Tételezzük fel, hogy mégis Ő hallotta félre a dátumot, akkor mi a megoldás a problémára?! Vagyis, ha esetleg téves dátumot bélyegez a pénztáros hölgy, akkor is a vevővel fizettetik meg - kezelési költség formájában - a tévedést?! Vagy esetleg van erre a gondra más megoldás?

Ha nincs erre a esetre bevett eljárás, akkor viszont az előírásukban van hiányosság! Azt feltételezni, hogy a pénztáros hölgy soha nem tévedhet, enyhén szólva is abszurd!!! Nem feltételezek szándékosságot és nem hibáztatom a pénztáros hölgyet, tévedhet Ő is, hiszen ember, én csak az ilyen esetek megoldására lennék kíváncsi! Vagy a vevő eleve kiszolgáltatott helyzetben van? Ugye nem így van?! Előre is köszönöm válaszlevelüket! Maradok tisztelettel...

Megint eltelt pár hét és jött a válasz:

Hivatkozva a Társaságunkhoz 2012. július 1-jén érkezett elektronikus levelére tájékoztatjuk, hogy illetékes szakterületünk ismételt vizsgálatot folytatott le az ügyben. A vizsgálat alapján szíves tájékoztatásul közöljük, hogy pénztárosaink a bérletszelvények kiadásakor az érvényességi időpontot az utas által meghatározott időpontra állítják ki, ha nem hallják, akkor rá szoktak kérdezni, és pontosítanak. Mivel Ön azt mondta, hogy 24-én fogja először használni a bérletet, pénztárosunk állítása szerint, erre rá is kérdezett.

Sajnos így utólag már nincs lehetőség a történtek pontos rekonstruálására. Bejelentésére való tekintettel a munkáltatói jogkörgyakorló vezető a pénztáros figyelmét felhívta a szolgáltatói magatartásra és pontos munkavégzésre. A kellemetlenségért szíves elnézését kérjük.

A válaszban szó sincs arról, hogy mi a teendő, ha a pénztáros téved! Mi az eljárás szerintük ebben az esetben. Szerintük csakis a vevő tévedhet!? Széllel szemben nem lehet... nem is tudom mit reméltem! Mások okulására írtam meg ezt a levelet! Én is tanultam belőle, azóta roppantul odafigyelek, és nem adom ki a kezemből a bérletszelvény árát addig amíg nem bizonyosodtam meg a dátum helyességéről! (Vajon csak velem történ ilyen vagy mással is?)

Egyik, akkoriban a BKV-nál dolgozó ismerősöm egyszer azt mondta: a BKV-nak nem utasai vannak, hanem túszai (akkoriban még nem létezett a BKK). Ez jutott eszembe a tegnap közölt levél olvasásakor, de a mai észrevétel is erre reflektál.

Nem az a baj, hogy a BKK jogszerűtlenül járt el az alábbi esetekben, valószínűleg a mai levélben leírtakat is meg tudja magyarázni a BKK szabályzatának valamely passzusa. A gond az, hogy ez a szabályzat életszerűtlen; mintha a társaságnak nem az lenne az érdeke, hogy problémás esetben segítse az utast, hanem kizárólag a büntetés.

A mai történet is azt sugallja: minél többet pofázol, annál többet fizetsz. Miközben évek óta ódákat hallunk arról, hogy versenyképessé kell tenni a közösségi közlekedést, gyakran az a tapasztalat, hogy a BKK nem partnerként, hanem ellenségként kezeli a szorult helyzetbe került utast.

Lányom 2012. augusztus elején lent volt velem a család vidéki telkén és sikerült a sok nyárias öltözés-pakolás során a diákigazoványát beejtenie az ágy mögé. Augusztus 9-én egy ellenőr megállította és a kisebbik pénztárcájában tartott érvényes, kitöltött havi diák bérletszelvény mellé nem tudta felmutatni diákigazolványát, amelyet jegyzőkönyveztek.

A kapott készpénzátutalási megbízásra az ellenőr felvezette, hogy érvényes tanulmányi szelvénnyel rendelkezett, valamint azt, hogy DIÁK IG. NÉLKÜL. Még aznap délután főiskolájában beszerezte az igazolást, hogy valóban fenn áll hallgatói jogviszonya, azonban pénteken vidékre utaztunk, és csak következő hét közepén érkeztünk újra Budapestre.

Közben lejárt az ellenőrzéskor még érvényes bérletszelvénye, amely helyett a szokásoknak megfelelően édesanyja újat vásárolt és a régit kidobta, mivel már szükségtelennek ítélte.

A megjelölt 8 napos határidőn belül (17-én az utolsó napon) az Akácfa utcai irodában lányom megkísérelte befizetni a kapott tájékoztatón szereplő 2000 forintos bírságot a főiskola által kiállított igazolás alapján, amelytől az ott dolgozó ügyintéző elzárkózott, a pénzt nem volt hajlandó átvenni, mivel álláspontja szerint be kellett volna mutatni az ellenőrzéskor érvényes bérletszelvényt is.

Tekintettel arra, hogy az ellenőr felvezette a bírságról szóló lapra, hogy volt érvényes (025/189828/3850,-) TAN. SZELVÉNYE, ezért az ügyintéző eljárását nem tudtuk elfogadni, különösen azért nem, mert kijelentése szerint "NEM HISZ AZ ELLENŐRNEK", hogy akkor volt érvényes szelvény.

Mivel nem akartam lekésni a határidőt, ezért még azon a napon átutalással teljesítettem a bűntetés befizetését és panasszal fordultam az irodához, amelyre szeptember 11-én választ is kaptam, bár kissé furcsa stílusban és modorban.

Az érintett szervezet vezetője nem vizsgálta az irodában történteket, de felvilágosított, hogy a nyilvántartásuk szerint : "Pótdíjazás oka:tanuló értékszelvény diákigazolvány nélkül" !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!, és tájékoztatott, hogy megérkezett a 2000 forint befizetésem, de azt csak részösszegként tudja lekönyvelni, ugyanis jelenleg fennálló tartozásom 30 500 forint, mivel nem fizettem be 2 munkanapon belül a 8000, illetve a 30 napon belüli 16 000 forintos pótdíjat.

Állítása szerint a "BKK Zrt. hatályos Üzletszabályzata szerint" állapította meg a pótdíjat (amit természetesen valahol biztosan meg lehet tekinteni), illetve az "átvett pótdíjazási csekk és a HOZZÁ TARTOZÓ TÁJÉKOZTATÓ" alapján tisztában kellett volna lennünk, hogy be kell mutatni a bírságoláskor érvényes bérletszelvényt.

Nos, a tájékoztató ILYET NEM TARTALMAZ, csak azt, hogy a bírság összege 2000 forint, ha rendelkezett a bírságoláskor érvényes bérlettel... Ezt pedig éppen az ellenőr igazolta akkor, amikor a pótdíjazásról szóló csekket kitöltötte, de ez a BKK Zrt.-t nem érdekli, NEM HISZ SAJÁT ELLENŐRÉNEK, olyan irat (szelvény) becsatolását kéri, amiről maga is elismeri a nyilványtartása szerint is, hogy létezett.

Ismételt levelében már csak arra futotta a vezetőnek, hogy megfenyegessen a végrehajtási eljárással és költségekkel. Nem tudom...

OK, lányom figyelmetlen volt, nem volt nála a diákigazolványa, de az igazolást beszerezte (azóta előkerült a régi diákigazolvány is), nem mondom, hogy a 2000 forintos pótdíj nem jogos (bár azért ez nem a szabálysértési törvény szerinti helyszíni bírság kategóriája, vannak országok, ahol a nem szándékos hibákért nem büntetnek), rendben, befizettem.

Az ügyfélszolgálaton használt minősíthetetlen hangnemet használó, a saját kollégáját "hazugnak tartó", jegyzőkönyvét el nem fogadó ügyintézőt talán ne én minősítsem, de legalább ezt a vezetője sem tette meg, hiszen a panasz ezen részét nem vizsgálta.

Ön, aki többet látott nálam, talán meg tudja ítélni, tényleg ki kell fizetnem a lányom után a további 30 500 forintot? Utolsó levélváltásunkban jeleztem a BKK Zrt. szervezeti elem vezetőjének, hogy ha továbbra is ezen az állásponton maradnak, akkor az általa fenyegetett végrehajtási eljárás miatt találkozunk a bíróságon...

Az azért biztos, olcsóbb lesz egy darabig kocsival elvinnem Pesten jópárszor, mint a bérleten kívül ezt is kifizetni... Minden dokumentumot szívesen bocsátok rendelkezésére...

Szürreális élményben volt része Nikolettának a közelmúltban. Érvényes bérlettel utazott, érvényes igazolvánnyal, mégis megbüntették, mert már másképp néz ki, mint évekkel korábbi fényképén. Sőt, még az is lehet, hogy feljelentés lesz az ügyből.

Egy kérdésem lenne a bérletigazolvánnyal kapcsolatban! Létezik e a BKV/BKK-nál olyan üzletszabályzat, miszerint ha megváltozik az ember külseje (arca), akkor új bérletigazolványt kell csináltatni vagy fényképet kell cseréltetni?

A mai nap ugyanis megbüntettek 10 óra magasságában a Keletinél a 7-es buszon, és lefoglalták a bérletigazolványomat a bérletemmel együtt! Mindig érvényes bérlettel utaztam-utazom. A bérletigazolványt 3 éve csináltattam, mikor Budapestre költöztem. Akkor még 30 kilóval súlyosabb voltam, így arcom is elég püffedt volt, hosszú barna hajam volt és szemüvegem.

Azóta teljesen megváltoztam. Az arcom beesett lett a fogyókúra következtében, két hónapja levágattam rövidre a hajam és befestettem szőkére, a szemüveget meg kontaktlencsére cseréltem. Gyakorlatilag teljesen átalakult a külsőm és így a fejformám is, de eddig ebből semmi problémám nem volt. Kb. egy hónapja igazoltattak egy szórakozóhelyen és minden rendben volt. A rendőr véletlenül sem említette, hogy esetlegesen cserélnem kéne az igazolványt.

A jegyellenőr azzal az indokkal foglalta le a bérletemet, hogy vagy hamis, vagy loptam, mivel nem én vagyok a képen. Sajnos a személyes adataimat is megszerezte, mivel a személyimmel próbáltam bizonyítani hogy a bérletigazolvány az enyém. Az ellenőr közölte, hogy feljelent okirattal való visszaélés vétségével. Mi ilyenkor a teendő? Még nem volt ilyesmiben soha részem.

Frissítés

Bejegyzésünkkel kapcsolatban a BKK az alábbi tájékoztatást adta:

A 2012. május 1-jétől érvényben lévő és folyamatosan frissülő, Budapest Főváros Önkormányzata és a BKK Zrt. közötti feladatellátásról és közszolgáltatásról szóló keretmegállapodás 1. sz. mellékletének 5.4. pontja alapján „A BKK által ellenőrzésre feljogosított személyek jogosultak a bérletigazolvány, díjmentes utazásra jogosultak kerékpárbérletéhez kiadott füzet és/vagy az értékszelvény, illetve a jegy elismervény ellenében történő bevonására, ha

– az hamisítvány, illetve átírással vagy egyéb módon azt meghamisították,

– a bérlet értékszelvényre ráírt bérletigazolvány- vagy diákigazolvány-sorszám, illetve a díjmentes utazásra jogosító okmánynak a kerékpárbérlethez kiadott füzetre írt sorszáma javított, nem egyezik meg, illetve nem a 3.3. pont előírásai szerinti,

– az arcképet kicserélték, illetőleg megmásították,

– az arcképről a tulajdonos kétségtelenül nem ismerhető fel,

– a bérlet oly mértékben megrongálódott, hogy érvényességét és a használat jogosságát megállapítani nem lehet,

– ha azzal nem a tulajdonosa utazik,

– jogosulatlan használat vagy egyéb visszaélés gyanúja merül fel.”

Ugyanezen keretmegállapodás 5.5. pontja alapján „pótdíjat köteles fizetni az, aki jegy nélkül, érvénytelen vagy kezeletlen jeggyel, érvénytelen bérlettel, utazási igazolvánnyal utazik, illetve valamilyen kedvezményt jogosulatlanul vesz igénybe” A 2012. május 1-jétől érvényben lévő BKK-üzletszabályzat V.2.3. pontja szerint „A bérletigazolványt ki kell cserélni, ha

– az arcképről a tulajdonos kétségtelenül nem ismerhető fel,

– a bérletigazolvány oly mértékben megrongálódott, hogy érvényességét és a használat jogosságát megállapítani nem lehet,

– érvényessége lejárt.”

A fenti szabályozások évek óta érvényben vannak, a már hatályon kívül helyezett, Budapest Főváros Közgyűlése által hozott 74/2009. (XII. 10.) számú önkormányzati rendelet és az Utazási feltételek is változatlan formában tartalmazták azokat.

Sajnálatos módon az utasok jelentős része a bérletigazolványban a nevét nem tünteti fel, így elvesztés vagy eltulajdonítás esetén az igazolványt más is felhasználhatja a saját nevére kitöltve azt, éppen ezért a névazonosság nem bizonyíték arra, hogy valóban az a személy utazik vele, aki a fényképen is szerepel.

Mivel a blogban megjelentek szerint sem az utas, sem a jegyellenőr személye nem azonosítható be, így nem bizonyítható, hogy a személyi igazolvány bemutatása megtörtént-e. Mivel nem áll rendelkezésünkre elegendő adat, hogy az esetet beazonosítsuk, ezért a jegyellenőr személyét sem tudtuk megállapítani, így meghallgatására sem volt lehetőségünk.

Amennyiben az utas közvetlenül felkeresi Társaságunkat, és pontos tájékoztatást nyújt az eset körülményeiről, ezáltal lehetővé téve az intézkedő jegyellenőr kilétének megállapítását, a fenti állításokat megvizsgáljuk. A blog nem okirat-hamisítást, hanem „okirattal való visszaélést” említ. Ha valóban elhangzott a jegyellenőr részéről, hogy emiatt feljelentés kezdeményez, úgy az túlkapásnak minősül, és munkáltatói szankciót von maga után.

Mivel nem áll rendelkezésünkre elegendő információ az utas beazonosításához, ezért az ügy állásáról érdemben nyilatkozni nem tudunk. Hasonló esetekben örömmel vennénk, ha az utas nem a sajtó különböző orgánumait keresné fel problémájával, hanem egyenesen a szolgáltatóhoz fordulna a gyorsabb és szakszerű ügyintézés, kivizsgálás érdekében.

Csúnya történetet mutattunk be a napokban (Durva inzultus a 2-es villamoson), amely egyik olvasónk barátnőjével esett meg a 2-es villamoson. Ugyanaz a vonal, de egészen más élmény. Attila levele következik.

A többnyire negatív hangnemű levelek mellé szeretnék egy pozitív élményt is megosztani veled, illetve a tömegközlekedőkkel. Hetente átlag 2-3 alkalommal a Jászai Mari térről 2-es villamossal haladok hazafelé, ezért azt a tényt már magam is bizonyítottnak vélem, hogy a világ egyik legszebb útvonalú járata.

Ma délután viszont (2012.11.05., hétfő), nagyjából fél 4 körül a 1340-es jelzésszámú járművet vezető, kb. 40-50 év körüli, sötétvöröses hajú vezetőnő olyan hibátlan érzékkel vette az egyébként nem kevés pályahiba okozta akadályokat, amilyennel még talán sosem találkoztam.

A jól megrakott szekérre úgy adagolta az áramot, s olyan finoman fékezgette, hogy kapaszkodás nélkül teljes nyugalommal lehetett állni rajta még a kanyarokban is, anélkül, hogy a benne utazó heringek között kialakulhatott volna bármilyen, előre nem tervezett testi kontaktus.

A le-, és felszállóknak adott kellő időt helyet cserélni, az egyébként vezetőkedvenc "gyorsulási" szakaszokon (Kossuth tér és az Akadémia között; Belgrád rakpart) nem rángatta rommá az öreg Ganz villamost, s mindehhez képest egy pillanatig sem lehetett érezni, hogy bármiféle menetrendbeli csúszásban lennénk.

Azt hiszem, erre mondják, hogy tökéletes kanyar volt, le a kalappal a vezetőnő előtt, és a többi kollégának tessék járni hozzá korrepetálásra.

Mindig öröm, ha egy témában több álláspontnak is teret tudunk adni. Egyik olvasónk néhány napja egy agresszív autóbuszvezetőről írt levelet (Csuklós busszal a biciklis ellen), aki "sajátos" magatartásával veszélyeztette egy az utcán közlekedő kerékpáros biztonságát.

Tudjuk: a buszvezetők többsége nem ilyen, tisztességesen, megbízhatóan végzi a munkáját, és tisztában van a felelősségével. A felvetett témára reagált levelében a BKV egyik járművezetője, aki a saját szemszögéből közelítette meg a szituációt.

Azt kérte, ne írjuk le a nevét, mert továbbra is a cégnél szeretne dolgozni.

Sajnos a kerékpárosok nem miden esetben tudják a KRESZ előírásait, és azt gondolják, hogy a buszsávot ők is mindenhol használhatják. De ez a lehetőség csak akkor áll fenn, ha ezt külön tábla jelzi. A Soroksári úton pedig semmi sem engedélyezi a kerékpárosok buszsávban történő haladását, ennek ellenére tejes nyugodtsággal tartják fel a több mint száz embert szállító tömött csuklós buszokat.

Semmi bajom a kerékpárosokkal és nem kívánok részt venni a buszos-kerékpáros harcban sem, mert primitív dolognak tartom, hogy harcoljunk egymással. De azért csúcsforglomban igazán mehetnének a járdán, ami olyan széles, hogy azon még két személygépkocsi is elférne.

Többször előfordult velem, hogy este, amikor már nem volt forgalom, minden incidens nélkül megelőztem a buszsávban szabálytalanul haladó kerékpárost, de az kicsit bosszantó, ha áll a Soroksári út és úgy kell a kerékpáros után szinte lépésben haladni abban a sávban, ami arra van kitalálva, hogy tudjanak haladni a teljesen kitömött autóbuszok.

Ha ilyenkor jelzem a dudával, hogy nem jó helyen jár, akkor én vagyok a szemét, és mit képzelek én hogy busszal a buszsávban kívánok haladni...

Én soha nem szorítottam le kerékpárost és nem is fogok, mert esélytelen lenne az életben maradásra. De ezúton kérem kerékpáros útitársaimat, hogy ha jön mögöttük a busz, legalább álljanak félre, amíg elmegy, és utána ők is nyugodtan tudnak a buszsávban kerékpározni. A segítséget előre is köszönöm.

Kedves Olvasók!

A BKV-figyelő mobil verziója jelenleg nem elérhető, de hamarosan ismét a rendelkezésetekre áll. Türelmeteket kérjük, köszönjük!

Üdv:

a Szerk.

Keresetlen szavakkal írta le Márton azt az esetet, amely a barátnőjével történt meg a minap a 2-es villamoson. Ezt a vonalat a közelmúltban a világ hetedik legszebb vonalának választották. A levél tartalma azonban azt mutatja: a modortalanság versenyében ennél is előkelőbb helyezést érne el.

A barátnőm kilenc óra előtt kb. 10 perccel szállt fel a Kossuth téren a 2-es villamosra november elsején. Volt jegye, de elmulasztotta kilyukasztani, ez idáig az ő felelőssége. A következő megállónál csatlakozott a történethez két ellenőr "kolléga".

Barátnőm felállt és a lyukasztóhoz lépett, mire az egyikük, alacsony, széles, köpcös, csíkosra borotvált szakállú, nagyjából öt ujjából négyen gyűrűt viselő baromállat, odaugrott, és "udvariasan" megkérdezte, hogy mi a francot képzelsz? Erre a sajátjánál kulturáltabb választ kapott, miszerint a dolog az, aminek látszik, és hát bizony lyukasztana egy jegyet, vagy ha ez nem lehetséges, szeretne leszállni.

Aláírom, hogy ezt az ellenőrnek van joga nehezményezni, azt viszont már nem, hogy a kolléga megpróbálja elszedni a barátnőmtől a lyukasztatlan jegyét, majd mikor az érthető okokból felzaklatva a történtek miatt, megpróbál leszállni, könyökkel izomból oldalba veri, majd utánamegy, nekilöki a villamos oldalának, és közli, hogy a f*szát belerakja a szájába, egyébként meg "egy ribanc vagy".

Nemigen hatotta meg az urat az sem, hogy szegény lány zokogógörcsben tör ki emiatt a bánásmód miatt, és végül, miután még a tisztelt ellenőr rántott egyet-kettőt a kabátján, ki tudja, miben reménykedve, elszaladt, majd végül biztos távolból hívott egy taxit (ami egyébként nagyjából egy vonaljegy árából el is vitte a munkahelyére).

Szeretném közölni, hogy ha legközelebb együtt utazom a barátnőmmel, és találkozunk ezzel az úrral valamilyen járaton, vélhetőleg a földdel teszem egyenlővé, de legalábbis megpróbálom, magam sem vagyok kicsi, és ha neki néhány foggal kevesebb lesz, már boldogabban fekszem le éjjel.

De esetleg, hogy ezt megelőzzük, kérem, vizsgálják ki, ki volt akkor "szolgálatban", és ha sikerült lokalizálin a parasztját, barátnőm örömmel vállalja a szembesítést.