TISZTELT BKV ZRT!

Biztonság - és védelempolitikai szakértőként a metróban előforduló biztonsági problémákra szeretném felhívni a figyelmüket. Ezzel kapcsolatban, friss tegnap esti élményemet szeretném megosztani önökkel. Este 9 után a Deák Ferenc téren várakoztam a metróra, odajött hozzám egy hajléktalan és pénzt kért. Nem adtam neki, válaszként "kurva anyázás" közepette leköpött, a biztonsági őrségnek nyomát sem lehetett fellelni a területen, vagy bármilyen olyan személyt találni, aki a segítségemre lehetett volna. Ez azonban két kérdést is felvet:

1. Én mint magyar állampolgár, aki minden hónapban több mint 7000 forintot fizetek a bérletemért nem tudok úgy a metró területére lépni, hogy a bérletemet ne kelljen felmutatni. A kérdés az, hogy hogyan jutott a metró területére a hajléktalan ,akinek nyilvánvalóan nem volt bérlete/jegye?

2. Észrevételem szerint a biztonsági szolgálat részt vesz a jegyek/bérletek ellenőrzésében és finoman fogalmazva határozottan fellép azok ellen, akik nem veszik elő a bérletet/jegyet. Ez arra enged következtetni, hogy a biztonsági őrség egyetlen funkciója, hogy a bérlettel utazó állampolgárokra nyomást gyakoroljon? A szolgáltatás színvonala ellen az ember már nem emel panaszt, egy tisztes, 7000 forintos bérlettel utazó magyar állampolgár már elfogadja, hogy a hajléktalanokkal együtt utazik, hogy azok levizelik a kárpitozott üléseket (jó esetben csak vizelik), elviselhetetlen szagot árasztanak és gyakran a villamoson alszanak.

Elviseljük a tömeget, a szemetet, a mérhetetlenül magas bérletárat kifizetjük, tűrjük, hogy kéregetők és adománygyűjtők zaklatnak bennünket lépten- nyomon ( a metró területén), DE AZT GONDOLOM, HOGY AZT NEM KELL TÜRNI, HOGY LEKÖPJENEK A METRÓN!!! EZ ELLEN FEL KELL LÉPNI,ÖNÖKNEK KELL FELLÉPNI A TARTHATALAN ÁLLAPOTOK ELLEN, MERT EZT A SZOLGÁLTATÁST ÖNÖK NYÚJTJÁK. ODA JUTOTTAM, HOGY AZÉRT NEM FOGOM MEGVENNI A BÉRLETET, HOGY BÜNTETLENÜL LEKÖPJENEK. Várom válaszukat és természetes intézkedésüket.

Tisztelettel: Csaba Zsuzsa

2007.05.31-én este kilenc körül felháborító esetnek voltam szemtanúja. A XIV. kerület Szugló u. és a Bosnyák tér között a 3-as villamos vezetője elgázolt egy embert, aki a sínek között kelt át. Nem értem, hogy hogyan.

Egy közlekedési lámpa miatt álldigállt, utána is csak lépésben haladt, mivel már épp megállóba érkezett, lámpái nagy területet világítottak meg. Tény, hogy kereshetett volna az ürge egy gyalogos-átkelőhelyet, de az egész úgy zajlott le, mintha a villamos tudatosan nekiment volna. Mégis, a legszörnyűbb az volt, hogy a sofőr ki se szállt a villamosból, hanem ahogy az emberke lepattant az elülső ütközőről, és oldalra esett, a sofőr szívbaj nélkül továbbment, cserbenhagyva a sérültet anélkül, hogy mentőket hívott volna.

Ez emberi kötelesség, nem beszélve a munkaköri kötelességeiről. Szerencsére a balesetesek és a rendőrök a helyszínen lévő autósok bejelentésére hamar kiérkeztek, leállították a villamosforgalmat, és elfogták az ominózus villamost sofőrjével együtt. Nem tudom mit gondolt, hogy hová menekülhet, ráadásul utasokkal együtt? Azóta se hallok semmit arról, hogy milyen következménye lett ennek az ügynek. Mert ezt már nem lehet azzal magyarázni, hogy jajhátmiisemberekvagyunk.

Üdv, Bejjja

Tisztelt BKV Figyelő!

Rózsa utcai megálló, 244-es busz, 2007. 08. 23. 17.10. A sofőr a megállóban odazárt egy leszálló kismamát a kengurujában levő újszülöttel és el akart indulni (a busz már megmoccant).

Az utasok üvöltöttek, hogy el ne induljon, erre kinyitotta az ajtót, majd kb. 1 mp után ismét becsukta és ismét odacsípte a kismamát és persze megint el akart indulni. Még nagyobb üvöltés ismételt ajtónyitás és a kismama az újszülöttjével szerencsésen megmenekült.

Üdvözlettel: KA.

Sziasztok,


ma reggeli a sztori, BKV-nek is megírom, első esetben rendszámmal, időponttal, stb. Helyszín: Erzsébet híd lehajtója, budai oldalon. Ismeritek: 3 sáv jön le, jobb szélső kanyarodik vissza Gellért  tér felé, kettő megy  egyenesen Attila úton. Előbb említett jobb sávon kanyarodik a piros 7-es alapesetben a Gellért tér felé, ami azért is ésszerű, mert a hídon leválasztott BUSZ sáv megszakítás nélküli folytatása ez a sáv. Buszosunk (Kopasz, 110 kg-os, ülésről lefolyó, ablakon kikönyökölő 30-as pasi), amikor meglátta, hogy  a sávjában 2 autóval előtte egy bicajos teker (az autósok szabályosan mentek a biciklis mögött, mivel a biciklis balra kitett kezével jelezte, hogy  egyenesen menne tovább az Attila úton), átvágott a középső sávba, full gázzal megelőzte a 2 autót, és az időközben középre húzódó biciklist (50-es, értelmiséginek kinéző ember, tök jó túrabicajon) leszorítva (szó szerint!) bevágott a szélső sávba. Biciklisünk kimenekült a sáv szélére, majdnem elesett, az egész autósor megállt. Ha nem figyel a biciklis ilyen komolyan, simán átmegy rajta a barom buszvezető.

Hetente látok ilyen eseteket, és nem értem, miért van az ilyen sofőröknek munkája? Nem lehet elzavarni? Muszáj megvárni, amíg egyszer elcsap valakit?
A kérdés költői.


Időpont: 2007 aug. 24 (ma) 08.10 óra, rendszám (ill. a vezetőfülkén levő szám): XX-XX


Busz Tamás

Helló

Mivel Sasadon dolgozom, de a város másik végében lakom, ezért reggel egy kék túra hosszúságú útvonalon közlekedem minden nap. Ezzel még alapvetően nincs is gond. Aki napi rendszerességgel járja be a Zugló-Sasad tengelyt oda-vissza, az korábban joggal bosszankodhatott, hogy Budáról nincs egyetlen közvetlen járat sem Pestre. A tavalyi metrófelújításkor azonban a Cég rendszerbe állította a 239 gyors jelzésű autóbuszt, ami az Astoriától megy ki gazdagrétre, s valami figyelmetlenség miatt ez a járat a felújítás után is megmaradt.

Alleluja! Magával a járattal nincs semmi probléma, mondjuk, hogy délelőtt 9 és délután 2 között miért nem jár, az számomra rejtély, de mindegy. Az utóbbi két hétben azonban finom kis stiklire lettem figyelmes, és jobban belegondolva más járatoknál is találkoztam már ezzel. A menetrend szerint reggel 6-8 között 10 percenként, azaz 10-kor, 20-kor, 30-kor, stb. kell indulnia a busznak az Urániától. Én úgy számítottam ki a saját indulásomat, hogy elérjem a 6.50-es buszt az Astoriánál, mert akkor még senki nincs rajta, le lehet ülni és még viszonylag gyorsan, átér a Hegylja út-BAH csomópont Bermudaháromszögön. Két hete azonban a 6.50-es busz nem jön. Ma reggel direkt csekkoltam: a 6.40-es szépen időben elindult, a 7.00-ás is (végül ezzel jöttem), de a 6.50-es nem.

A helyzet ugyanez a XVI. kerületben is, a 44, illetve 44A (most már más a számozás még nem jegyeztem meg) járatokkal is. Én nem tudom, hogy egy busz egy fordulón mennyi gázolajat fogyaszt, de ha összeadnánk a városban csak úgy kimaradó járatok el nem fogyasztott üzemanyag mennyiségét, valószínűleg elég tetemes mennyiség jönne ki. Nem vagyok konspiratív alkat, de úgy tudom a vezetőknek menetlapot, kell vezetniük, azaz be kell írniuk, hogy mikor indultak, mikor érkeztek. Ezek a sofőrök az el nem indult járatokra is beírják, hogy mentek, a virtuális tankolást meg hazaviszik marmonkannában? Tudom, hogy kissé bizarr, de ebben az országban minden lehet. A lényeg: a tisztelt BKV, ha már egyszer kiírja a menetrendet, akkor tartsa is, legalább az indulási időpontokat, ha már érkezésire képtelen a forgalom miatt.

Lokki

 Üdv, Figyelő!

Nem friss sztori (már vagy egyéves), de gondoltam, megosztom Veled. Történt egyszer, hogy épp az Akácfa utcába igyekeztem az akkor még 700 Ft-os büntetést befizetni (előrebocsátom, hogy a büntetés oka nem blitz, hanem saját figyelmetlenségem: elfelejtettem, hogy lejárt a bérletem). A BKV-irodában bemutattam a bérletem, mire a hölgy figyelmeztetett, hogy írjam be a diákigazolványom számát. (Általában be szoktam, de mivel aznap vettem a bérletet, még nem tettem meg.) A figyelmeztetés elhangzása után udvariasan kértem egy tollat a hölgytől, mivel nem volt nálam. A BKV-s néni erre gorombán kilökött nekem egy tollat a következő megjegyzés kíséretében:

Mi az, hogy diák, és nincs nála toll?

(Hozzáteszem: nem vicceskedve, hanem elég durván mondta.)

Nem álltam le magyarázkodni a hölgynek, hogy igen, egyetemista vagyok, de miért kötelességem mindig tollat hordani magamnál (a suliban laptoppal szoktam jegyzetelni), és különben sem hiszem, hogy bármi köze lenne hozzá, van-e nálam toll vagy nincs. Különben is nem nagy fáradság 1 percre kölcsözöni nekem egy tollat.

Úgy tűnik, a BKV-s néni számára valódi világszenzációt jelenthettem, ugyanis még a kolléganőjének is átszólt a szomszéd ablakhoz:

Hallod: diák, és nincs nála toll!

Gyorsan beírtam a diákom számát, kedvesen megköszöntem a kölcsön tollat, és azzal az elhatározással léptem ki a BKV-iroda ajtaján, hogy innentől kezdve mindig hordok majd magamnál legalább egy tollat (hiszen az a diáklét velejárója a BKV-s néni szerint). :D

Üdv:

Lulu

A BKV Zrt Villamos üzemág dolgozói szomorúan és meghökkenve vettek tudomást arról, hogy a cégnek nagy erkölcsi hasznot hozó Combinó futás költségeit az ő (pénzükből) finanszírozták. Mi is történt pontosan?

2007. július 13. án a BKV nagy reklámmal készült, hogy a világ leghosszabb villamosait rakja csatasorba. „A járművek pénteken éjféltől kezdődően felsorakoznak a Nagykörúton. A láncolat több mint 2100 méter hosszú, és a Jászai Mari tértől csaknem a Dob utcáig tart. Éjjel egy órától látványos programok szórakoztatják az érdeklődőket a Jászai Mari téren. A tizenöt sportoló két óra körül áll rajthoz, hogy a lehető legrövidebb időn belül végigfusson az egyedülálló Combino - láncon.” Nos ennek a látványos történetnek a költségeit a BKV Villamos üzemág bérköltségeiből fedezték. I

lyenkor az a kérdés merül fel az emberben, hogy egy ilyen rendezvény finanszírozása helyett miért nem azokat becsülik, meg akik hajnalban kelnek és késő éjjel fekszenek, emellett ki vannak szolgáltatva az utasok rigolyáinak. Vajon a BKV hány olyan kampánya vagy rendezvénye fölösleges, ami helyett az úgynevezett front vonal béli dolgozókat lehetne premizálni, vagy csak az alapbérüket emelni akár csak az inflációt követő módon?

Írnék néhány gondolatot ezekkel a BKV-s tapasztalatokkal, véleményékkel és kritikákkal  kapcsolatosan.  Én jó néhány éve a BKV kötelékében dolgozom, mint buszvezető de mind a mai napig nem tudok napirendre térni sok dolog fölött.

Sok a panasz. Panaszkodnak az ellenőrökre, a buszvezetőkre, jegyeladókra, troli, metró, villamos, HÉV… Jut itt mindenkire „áldás”. Ott ülünk a kirakatban. Ha bunkó az ember, ha nem, megkapja a magáét minden nap.

Fáradt, keserű, frusztrált emberek tömegeit szállítani, nehéz és hálátlan feladat. „Ha már mindenki rúgott rajtam, főnök, gyerek, asszony (vagy férj), szomszéd, a kutyája, macskája, aranyhala…na akkor most nem hagyom magam és ezt a senkit, itt a fülkében, rendesen elküldöm az anyjába.”

Ilyenkor ordít vörös fejjel és a nyakán kidagadó erekkel egy jól szituált öltönyös, hogy nem működik a jegykezelő, vagy 3 percet késett a jármű. Ilyenkor anyázik eltorzult fejjel és a legmegdöbbentőbb vulgáris szókinccsel egy ötvenes, jólöltözött nő, mikor megállón kívül nem nyit neki a busz ajtót, vagy mikor a budai hegyekhez hasonló domborzattal rendelkező szétgyalázott megállóba hatalmasakat döccenve áll be a szerencsétlen kocsi és a fent említett hölgy „tökéletesen koordinált mozgással” a kapaszkodó mellőzésével, mivel rá semmilyen fizikai erő nem hat, fejjel tompít az ajtón, vagy valamelyik kapaszkodón.
Persze ezekről és még ezer más dologról a jármű vezetője tehet. Adjunk neki, hisz tűrnie kell. „ Ő nem szólhat vissza, mikor az anyját szidjuk, vagy leköpjük, mert SZOLGÁLTATÓ!
És itt tisztázni kell valamit. Sok kommentben olvastam, hogy a BKV dolgozói az utasokból élnek.

Ez nagy tévedés. Tagoltam mondom, hogy mindenki fogja: MI…A…MUNKÁNKBÓL…ÉLÜNK.
Lehet, hogy vannak egyes vezetők, akik a heréjük vakargatásával és a titkárnő szexuális zaklatásával töltik ki a munkaidejüket, de aki forgalomban vezet és napi szinten emberek százait, ezreit biztonságosan eljuttatja oda ahova indultak azok minden forintot megérdemelnek amit kapnak. Sőt többet is.

Csak a laikusoknak.

Mikor elindulok dolgozni, és tudom, hogy ezzel a kollegáim is így vannak, nem attól félek, hogy elronthatok valamit és kirúgnak. Ugyanmár. Én attól félek, és minden energiám és figyelmem ennek megakadályozására használom, hogy ne sérüljön, vagy haljon meg senki. Még ha nem én vagyok a hibás, akkor sem! Ezért kiabál és anyázik egy sofőr, mikor a felelőtlen utas a kerekek, ajtók és egyéb az élet gyors kioltására alkalmas műszaki berendezések elé, közé, alá veti magát, hogy 6 perccel hamarabb jusson el a céljához. Égre néz, és azt sóhajtja: miért Uram? Mi végre teremtetted ezt a sok birkát? Gyűlölsz tán? Nem elég nekem a paraszt autós, aki úgy vág be a 10 tonnányi vas elé, mintha az egy puha bodros kis kék felhő lenne, ami barátságosan körbeöleli őt, vagy a buszsávban kerekező szuicid hajlamú futárgyerek, csontos, aszott testével és rohadt nagy pofával. A napi 50 próbálkozás, hogy legyen egy emberszabású, aki kienged, abból a tetves megállóból, nem elég ez?

Persze nem. Millió az eset. Szívás, feszkó, para. Csakhogy trendi legyek:)
Aztán mikor van egy műszaki pihenőd és kornyadozol a buszba, mert még arra sincs erőd vagy kedved, hogy lemássz egy kis fecsejre a kollégákkal, mit látsz? Hónap eleje lévén 30 méteres sorocska a jegy és bérletpénztárnál. Az emberek várják a sorukat. 20 óra 00 perc. Külső fények kikapcs. ablak bezár és vége a napnak. 30 méternyi döbbent tömeg. Egy darab döbbent buszvezető a fülkében.

Miért? Uram! Egy ilyen érzéketlen ember, hogy létezhet?? Hazamegy, és kedvesen mosolyogva megvacsoráztatja a családját, ágyba dugja gyermekét, tán még mesél is neki? Majd megcsókolja kedvesét, és szorosan hozzábújva elalszik? Egy boldog világról álmodik, ahol csak ő létezik egy fülkében és millió bérletszelvény, de vásárló egy sem? Utálnak minket? Csodálja valaki? Én nem. Számos példa van a bunkóságra, tahóságra és főleg az ésszerűtlenségre a BKV-nál.

Kedvelem a kollegáim többségét. Buszvezetők. Az átlagéletkor magas. Valószínűleg vagy a volánnál vagy valahol a közelében fognak meghalni, egy gyors szívrohamban, embóliában, vagy agyvérzésben. A lazítás? Pia. Örök gond. Hiába tagadnánk.

Egy éjszaka hazafelé tartva a 996-os viszonylaton, zajos kissé részeg társaság szállt fel. A busz hátsó traktusából kiabáltak a sofőrnek, hogy merre is halad ez a járat. Az, erős eszmecserébe bonyolódott a velem együtt, szintén hazafelé tartó kollégával. Nem válaszolt.

Persze a társaság nem hagyta annyiban és még jobban érdeklődött, úgymond ordítottak, mint a sakál. Erre a kollegám megfordul, és azt mondja, hozzáteszem elég halkan: kussoljatok a kurva anyátokat.

Nem is gondoltam, hogy meghallják, de úgy látszik a boroskóla jó hatással van a fülre.
Azonnal kivált egy 3 tagú rögtönítélő bizottság a bandából, és elégtétel venni indultak.
Én azt mondtam magamban, hogy ezt nem.

Majdnem 10 órás számot nyomtam le egy nehéz viszonylaton és semmi kedvem nem volt hajnali 1-kor vért látni, BKV helyszínelőt, rendőrt, mentőt…

Közéjük álltam. Muszáj volt. Csendesen beszéltem, hogy figyeljenek. Latba vetettem szegényes szókincsem minden rejtett tartalékát, hogy lecsitítsam őket. Megkérdeztem hová mennek, vagy mennének. Útba igazítottam őket. Még egy kört is fizettem volna nekik, csak ne legyen balhé.

Csak, mert ilyenek vagyunk. Teljesen mindegy, hogy BKV, vagy nem. Senki nem tűr és tolerál a végtelenségig. Senki nem dolgozik hibátlan. Senki nem földre szállt angyal.
Csak jó lenne nyugalomban élni és dolgozni. Keveset fizetni de jól keresni.

De persze előfordul, hogy legszívesebben elharapná az ember a hülye ellenőr torkát, vagy kiugrana a fülkéből kezében az ékkel és hangos csatadalt énekelve agyonverne egy busznyi UTE szurkolót, akik az Újpest Központig alapos módszerességgel bontják a buszt és tréfás versecskékben közlik a sofőrrel, hogy mit is gondolnak a szexuális orientációjáról.
Úgy hiszem ez mind emberi reakció. A probléma nem itt van. Régóta tudjuk, hogy a fejétől büdös a hal.

Tisztességtelenség, korrupció, hozzánemértés, mutyi, bratyi, sundám bundám…
Én örömmel olvasok, hallok, vagy saját szememmel látok, olyan kollégát, aki profi módon, segítőkészen, udvariasan, kultúráltan dolgozik és viselkedik, ezzel egy kicsit ellensúlyozva a sok rosszat, amit kapunk, és sk. vagyis sl. :)  rúgnám picsán aki dilettáns, paraszt, sötét tahó.

De nem ringatom magam hagymázas álmokba. Engem is neveztek, bunkónak, vagy köcsögnek és talán néhány esetben joggal is.

De nem csüggedek. Legalábbis nem sokáig. Dolgozni muszáj, kell a pénz. Tekergetjük a kormányt, nyomkodjuk a gombokat, recsegünk a mikrofonnal, válogatunk a pedálok közt…így csinálja mindenki:)

Kedves BKV figyelő!

 
Az alábbi eset már kb. egy hónapja történt velem (velünk), azóta valahogy nem tudok olyan türelmes lenni a tisztelt ellenőrökkel.
A Deák téren másztunk le a M3 megállójába, lépcső tetején ellenőrök, én felmutattam az érvényes 30 napos, bár kitöltetlen bérletemet, gond nélkül átengedtek, barátnőmtől viszont elkérték az éves kitöltött tanulóbérletét (~32000 Ft). Az úr forgatgatta, nézegette, ráncolta a homlokát, de azért visszaadta egy laza ’sorry’ kíséretében. A mozgólépcső alján ismét kedves karszalagosokba botlottunk, szitu kb. ugyanaz, én az üres bérlettel át, barátnőmtől megint elkérték. Itt a hölgy (ellenőr szám: 401) már mondogatta is hogy hm.. itt problémák lesznek, előkapta a szuper kis UV lámpáját, megállapította, hogy maga a szelvény érvényes, de a diákigazolvány szám át van írva. Amennyire megértettük, a nő azzal gyanúsított, hogy barátnőm talált egy xxx xxx xxx xx5 feliratú szelvényt, amit átfirkált xxx xxx xxx xx9-re. Innentől ez okirat hamisításnak számít, ő szépen elrakta a bérletet a kis fóliájába, és kiállított egy elkobzási papírt, hogy ő ezt bevonja, és készségesen felajánlotta hogy helyben kifizethetünk 8.000 Ft-ot, vagy ad 10.000 Ft-ról csekket. Büntetést nem volt kedvünk fizetni, így inkább a csekket kértük.
Másnap Akácfa u. – büntetések befizetése. Tipikusan az a hely, ahol az ember töredelmesen, csendesen megbeszélné a dolgot egy ügyintézővel. (az ügyfélszolgálat például pontosan ilyen… szőnyegpadló, kényelmes szék, diszkréten elválasztott ügyintézők – sajnos nem ide kell menni, hanem a szomszédba) Belépek, 1 centis lövésálló ablakok, semmi szék, az ügyintézők teljes biztonságban hallgathatják végig, ahogy a szerencsétlen ügyfél beordítja hogy mit csinált és mi hogyan történt. Éreztem valami lelki terrort az egész helyben… Ha nem vettem volna egy nagy levegőt, és nincs akkora elhatározásom, akkor csüggedten annyit mondtam volna: „Tessék, itt a rohadt 10 ezretek, felejtsük el egymást, hadd menjek innen”. (Mellékesen megjegyezném az a negyed óra, amit ott töltöttünk, kétszer is hallottam ezt a mondatot szó szerint.)
Sorra kerültünk, odaadtuk az elkobzási papírt a néninek, ő kihozta a bérletet, nézegette, nem talált benne semmi problémát:

-  Nem volt Önnél diákigazolvány?
-  De igen volt, a kedves kolleganője azt állapította meg, hogy a diákigazolvány szám át van írva
-  Óh, tényleg! Látom is, hát ez ceruzával volt kitöltve, tollal lett átírva
Hát nem sikerült eltalálnia, más verzióval gyanúsított, tudattuk vele a szomorú hírt, hogy nem jött be. Hogy megmentse magát a beégéstől, gyorsan átszaladt a szomszéd üvegkalitkába:
-  Ugye, hogy ez ceruzával volt kitöltve?
-  Hát… (UV lámpa alá teszi) Nem, ez tollal van kitöltve, nincs vele semmi baj.
Szegény hölgy megint mellényúlt, ekkor eltűnt valami hátsó szobában, talán feldolgozni kicsit a beégéseit, majd visszajött és kegyesen azt mondta:
- Most kivételesen 2.500 Ft-ért visszakapják a bérletet, de cseréljék le a szelvény a pénztárban!
Tulajdonképpen a lelki terror győzött, 2.500 Ft-ot boldogan kifizettünk a bérletért, amit gyakorlatilag ok nélkül szedett el egy túlbuzgó ellenőr, rontotta el az egész este hangulatát, szúrtuk el vele a másnapi délelőttöt.

 
Igazából a dologgal kapcsolatosan már semmi hozzáfűzni valóm nincsen, de elszomorít, hogy azzal csesznek ki, aki 32 ezer forintos bérletet vesz, és teljesen az ellenőr személyétől függ, hogy belém köt-e, és kell-e 2.500 Ft-ot, vagy esetleg négyszer ennyit kifizetnem a semmiért… Azóta mikor bérletet veszek, kérek tollat a pénztárostól, gyöngybetűkkel kitöltöm a szelvényt, és megvizsgáltatom, hogy ez teljesen megfelel-e a szabályoknak.

 
Ui: A 401-es ellenőrrel való szóváltás során egy olyan dolgot a fejemhez vágott, amit egyszerűen nem tudtam elhinni. Mikor azt hittük, az a baja, hogy esetleg hamis a bérletszelvény, mondtuk, hogy BKV pénztárban vettük, erre azt válaszolta, hogy attól, hogy én BKV bérletpénztárban vásárolok, attól még az teljesen az én felelősségem, hogy hamis-e a szelvény!

Üdv.: WinCE