Rossz napja lehetett tegnap a Blaha Lujza téri Metró pénztárban üldögélő szőke, szemüveges 50 év körüli nagyságos asszonynak. Dolgoznia kellett.

Mivel a mozgólépcső tetején hajléktalanokra hajazó BKV-ellenőrök (?) serénykedtek, a nép beállt a pénztárhoz. A pénztáros hölgy szerencsétlenségére sok olasz igyekezett a Puskás-stadionba a Magyarország-Olaszország meccsre. A jelenetet sokáig nem felejtem el, az olasz fiatalember és a teljesen műveletlen, idegen nyelvet nem beszélő pénztáros között:

Olasz: 1 jegyet kérek - mondja előbb olaszul, majd angolul

Pénztáros: 1 mi? Már emelt hangon üvölt! Miért nem tudja pontosan megmondani, hogy mit akar...

(olasz emberünk hüledezve néz, nem tudja mi történik)

Én: Hölgyem, ne haragudjon, 1 jegyet kért a fiatalember. Miért tetszik ordítani?

Pénztáros: Maga meg mit szól bele? Azért ordítok, mert elegem van ebből a sok emberből, aki nem tudja mit akar. Mutatja itt nekem, hogy egyet kér. Mi egyet? Mit tudjam én? (Majd nemes egyszerűséggel kezének középső ujját az ismert nemzetközi jelzéssel a döbbent itáliainak mutatja, hogy az tudja, merre hány méter.)

Az olasz fiú rám néz, én pedig szégyellem magam. Európai Uniós ország, 2007. Norvégiában még a takarítónők is kenik-vágják az angolt, nálunk meg munkaundorban szenvedő, bunkó pénztárosok állítanak ki Magyarországról szánalmas bizonyítványt.

(Történt mindez 2007. augusztus 22. szerda, 17.50 Budapest, Blaha Lujza tér, a mozgólépcsőtől balra eső egyetlen nyitva tartó pénztárban. Az egész cég szégyellheti magát.)

Tisztelt szerkesztőség!

Gondolom, nem mindennapi dolog, de én a BKV-t dicsérni szeretném. Persze, koszos a busz, büdös a mittudomén, meg tök graffitis, pláne itt, ahol nem turistafrekventált a környék, de idén január 12-e óta van egy igazán különleges járata is a cégnek. És ez a 937-es.

Amikor januárban megjelentek a táblák a 137-es vonalán, hogy lesz éjszakai busz, ami egyszer jön fel a hegyre, nagyon megdöbbentő volt. Valószínűleg nemcsak én éreztem egy kicsit furcsának a dolgot, mert nem láttam még olyan éjszakai buszt, ami hegyen jár, és ami csak egyszer megy egy éjjelen, de itt "kevesen laknak, elég lesz egy menet is", és mégis van busz. Nem nagyon hallottam az ismerősöktől, hogy valaki is használta volna az éjjeli buszt, ami CSAK akkor jön fel a hegyre, ha valaki föl akar jönni, vagy ha valaki betelefonál a diszpécsernek !!!!!!!, hogy jöjjön fel a jármű. Különben lent marad.

Nagyjából két hete történt, hogy úgy döntöttem, kipróbálom a 937-es buszt, hátha tényleg felvisz a hegyre, nem akartam a hajnali elsőt megvárni. Vártam is rá szépen a Szentlélek térnél, ott, ahol a 901-es is megáll, a Bécsi út irányában (másik irányban nem jár). A megfelelő időpontban megjelent a 937-es, csakhogy egy csuklós busz volt az!! Nna, mondom, ez szép lesz, mert ide csak a 3 ajtós tud feljönni, abból is a régi fajta, az alacsonypadlós is csak nehezen. Megkérdeztem a sofőrt, felmegyünk-e a hegyre, mire egy hosszú "Jjjja" volt a válasz. De a sofőr csak tudja.....

Megyünk is szépen tovább, kanyargunk jobbra-balra, majd a csuklós busz a végállomáson megfordul. Itt egy kicsit megijedtem. Most fel fogunk menni??? kérdeztem a sofőrt ismét, aki csak, mintegy ne türelmetlenkedjek, a Bécsi út irányába bökött: "Ott jön, ni, ne nyugtalankodjék!". És tényleg, jött is egy olyan mint ami mindennap jár. A megállóban a sofőr átadta a frissen ébredt, ásítozó társának a 937 jelzésű táblát (mosoly), a csuklós buszra visszakerült a 901-es tábla, mi utasok átszálltunk, és felmentünk a hegyre. Nagyszerű!!! És itt jön a dicséret! Nem tudom, ki verte végig a BKV-n, de végre valami utasbarát dolog!!! A garázsban szunyókáló sofőrök közül minden éjjel kikergetnek egyet a forgalomba, hogy jöjjön ki a busszal, hátha van felszálló (ha nincs, akkor potyára megy), és felviszi őket.

Nem kell gyalogolni!!!! Ami azért, valljuk be, hajnali fél2 és 2 között nem túl kellemes azon az emelkedőn (még nappal se), pláne nem enyhén illuminált állapotban :)

Ez még akkor is csodálatos dolog, ha esetleg támogatja az önkormányzat (erről nem tudunk semmit), ugyanis egy nyilvánvalóan nem megtérülő járatról van szó!!! Írok is a bkv-nak egy levelet, lássák, érdemes és lehet így is dolgozni!

További jó békávé-figyelést, Bényei Zsófi

T. BKV figyelő!

Felháborító, balesetveszélyes dolognak voltam ma szemtanúja. A 80-as troliról kívántunk feleségemmel átszállni a 81-esre annak Fogarasi úti végállomásán 13:30-kor. Mivel láttuk, hogy a jármű, a 227 sz kocsi bent áll, ezért siettünk. Előttünk szintén sietve egy hölgy haladt. A hölgy kb 2 m-re, mi 3,5-4 m-re lehettünk a kocsitól, amikor a járművezető úrhölgy az ajtókat becsukta. Az előttünk haladó hölgy integetéssel próbálta felhívni magára a figyelmet, hasztalanul.

A kocsi elindult, majd 15-20 m-re megállt, mert nem tudott kikanyarodni a főútra. A hölgy utána sietett. Utolérte, az első ajtón felkopogott. A járművezető megindult és kanyarodásba kezdett. Ezzel a művelettel a hölgyet fellökte, aki elesett, és csak néhány centin múlott, hogy nem került az első kerék alá. A hölgy a földön feküdt, pont a kijelölt gyalogosátkelőn. A járművezető úrhölgy az első ajtót kinyitotta, a legfelső lépcsőről üvöltött a földön fekvő emberre, hogy mi a k**va anyádat képzelsz. Nem próbált segíteni a földön fekvő embernek, a járműről nem szállt le. A hölgy a földön fekve közölte, hogy szerette volna elérni a járatot, de az nem várta meg.

A járművezető úrhölgy minősíthetetlen hangon közölte, hogy nem futottál B+. És takarodj a kocsim mellől. A földön fekvő ember felállt. Ebben a járművezető úrhölgy nem volt segítségére, nem is tett kísérletet erre. Kicsit még káromkodott, majd az ajtót becsukta és eltávozott a helyszínről. Nem érdeklődött az általa fellökött ember esetleges sérüléseiről, mentő szükségességéről. A segítségnyújtás legkisebb jele, vagy erre utaló ténykedés nélkül tovább haladt. Szerintem megdöbbentő, hogy ezt egy járművezető megteheti!!! Megengedhetetlen ez a magatartás, függetlenül attól, hogy az otthagyott utas magatartása sem helyes. Döbbenetes a részvét, a segítségnyújtás teljes hiánya.

Tehát ismételten: 2007. augusztus 22. 13:30 Fogarasi út sarok, 81-es troli végállomása, 227 sz. kocsi.

 Üdvözlettel: Kukac

Kedves BKV figyelő,

Mindenekelőtt a későbbiek megértése végett, 53 éves budapesti lakos vagyok, két gyerekes családapa.  15 éves koromban motorizáltam magam,  soha nem használom a tömegközlekedést. (Akkoriban a villamosok ütközőin utazott a tömegközlekedni vágyó honpolgár, már ha felfért a jármű hőn áhított karambolsínjére). Azóta megrögzött autós vagyok, egy autós érdekvédelmi szervezet főtitkára (EmPaMo). A Szent István körúton lakom, mindig is ott laktam. Nap mint nap látom ablakom alatt a híres, bár inkább hírhedt "Combinó" villamosokat. Többször eljátszottam a gondolattal, hogy felszállok rá, de eddig a kísérlet elmaradt - szerencsére.

Minap feleségem két Corvin moziba szóló jeggyel jött haza, s azt a merész dolgot javasolta, hogy a Corvinba villamossal menjünk. Eleinte nem támogattam az ügyet, de meggyőzött. Legalább egyszer próbáld ki! Bár ne tette volna! Jóval előbb indultunk el a Nyugati téri villamos megállóhoz, mintha - szokásomhoz híven - gépkocsival tettük volna meg a távolságot.

Jött az első izgalom: jegyet kell venni! Mer' hát ugye jegy nélkül...., az ellenőrök..., s amiket hallottunk róluk..., meg hát ugye baseball ütő sincs nálam... Tehát szóval a törvénytisztelőállampolgárjegyetvesz -> már ha tud, mert nem úgy van az ám! A jegypénztár előtt hosszú, kígyózó sor áll a hajléktalanok gyűrűjében. Ha ezt végigállom, még a következő előadásra sem érek oda! Irány az automata!

A tizenöt méteres út alatt három hajléktalannal közlöm, hogy 1. nem adok pénzt, 2. nem veszek újságot, még akkor sem, ha Metró újság is van hozzá. 3. tőle nem kívánok villamosjegyet vásárolni, még abban az esetben sem, ha olcsóbban adja, mint a konkurrens BKV. A két jegykiadó automata előtt hosszú sor áll, a folyamat lényege: 1. az ember bedobja a pénzt, 2. az automatához beosztott hajléktalan harsány "Mondom, hogy nem jó!" kiáltására az automata elnyeli, 3. az ember távozik, jegy nincs. Előttem egy kisgyermekes anya százasát nyeli le a gép.

Megpróbálom a felfedezőjéről elnevezett, gyakorlatban jól bevált, Bognár-féle elektromechanikus impulzust* alkalmazni, itt még ez sem működik, a százasnak vége. Legalább a képernyőre írna ki valami poénos szöveget pl.: "jól átvertelek, hihihi". Egy rendes számítógépvírus ilyenkor olyanokat mond: "Éhes vagyok, tegyél egy hamburgert az a:\ meghajtóba", stb.., de ez nem, csak elnyeli pénzt és kész, semmi stílus, semmi eredetiség. Na és a másik automata pénzbedobónyílása, na, az le van ragasztva, az oda beosztott hajléktalan szerint azt az ellenőrök ragasztották le.

De, no pánik: már érkezik is járművünk, hát a jármű az igen, de rqvest felmérem, hogy bár én és feleségem nem vagyunk túl nagy termetűek, erre a villamosra bizony ugyan fel nem férünk. A kinyíló ajtóban álló utasok is furán kicsúsznak, amint a szerkezet nyomása ereszt. Nagyobb hátsórészmérettel rendelkezők hátrányban. Feleségem - aki jártasabb a BKV háza táján - szerint hagyjuk, mindjárt itt a következő. Időközben kezdem átlátni a reggeli kávémhoz szinte szertartásszerűen elhangzó kérdésének drámaiságát: "Merre mész, nem tudsz bevinni?„ Közben a megállóban sikerül - valami csoda folytán - jegyet venni, 230 forint. Gyors fejszámolás, ezzel kb. hat kilométert autózhatnék a kényelmes, öt(hat)személyes légkondis személygépkocsimmal, ülve. A távolság,  amire jegyet váltottam (Nyugati tér -Corvin mozi) legfeljebb négy kilométer, ha mondjuk csak hárman ülünk az autóban, hát....

Na, de eljön a várva várt pillanat, begördül a szerelvény, és a jármű fedélzetén máris a következő próbatétel előtt állok: érvényesíteni kell a menetjegyet! Közben megfogadom, inkább kétszer végigállom a rakparti demszkidugót oda-vissza, délután fél ötkor, mintsem hogy ezt a feladatot még egyszer felvállaljam. Az izzadt testek között szumóbirkózóként furakodva próbálok közel férkőzni az áhított jegykezelő készülékhez, amellyel az utasítást szerint: "az utazás megkezdése után menetjegyemet érvényesítenem kell".Na persze, de hogy mégis miként, azt bezzeg nem mondod. Féltucatszor a nyílásba helyezem a cetlit, semmi nyoma. Az oly nehezen megvásárolt jegy silány nyomtatvány. A háromszor hármas számmező alig látszik, éppen hogy kivehető, de lyuk az nincs rajta sem egyszeri, sem kétszeri, sem akárhányszori lyukasztási kísérlet során sem. Nem, nem és nem, a zöld led kigyullad, a vörös elalszik, de lyuk az nincs.

 Nem lyukaszt és kész, azazhogy, pardon... szóval ez már talán... talán direkt(!) nem lyukaszt? Nem? Nem! És akkor úgy mégis miabánatosrézgáliccalfertőzöttkénkövesnitroglicerinnek van rajta számmező? Még mindig itt vannak az imperialisták? Kötelező éberség mi? Ja, lehet, hogy az ellenség kémje ott van a jegykezelőben, na de mi most aztán! Ezt a jegyet ugyan nézhetik a műholdjaikról, ezen azután nem látnak semmit, nem, még öt centiről sem, azazhogy, várjunk csak, mi ez a koszlott tintafolt itt a papíron? Talán a készülék kente az amúgy még selejt alnyomatnak sem alkalmas termékre? Ha lenne nálam mikroszkóp, talán Picasso kék korszakának számaira  emlékeztetne, de sajnos nincs, bár akkor sem tudnám itt és most használni, ahhoz ugyanis némi hely és fény kellene, és ez az, ami itt és most a legbizarrabb testi vágyakat is túlszárnyalja. Ja, meg levegő sincs, fuldoklom. Valószínűleg nem csak egyedül, mert mindenki üveges tekintettel néz mellém a semmibe, könnyű nekik, sóhajtok fel magamban.  Ők már bizonyára lyukasztottak. Vagy tintáztak. Vagy tudnak valami trükköt.
Saját magaddal törődj,  hangzik fel énem gonosz individualista biztatása. Ennek hatására kezdem el megfogalmazni képzeletbeli perbeszédemet, amit majd a tárgyaláson fogok elmondania a BKV vádjára, mely szerint egyáltalán nem igaz, hogy jóhiszeműen jártam el, amikor a jegykezelő készüléket nem az előírásoknak megfelelően használtam. Ott és akkor, nulla egész három tized lábon állva, az egyik kezemmel egy bőr fogantyúba kapaszkodva, másikkal másfél méter távolságról tuszkolva egy gyűrött papírfecnit egy 0,7 milliméteres résbe, miközben alattam a talaj úgy mozog, mint egy súlyvonal alatt rakott teherhajó, amint a Horn fokot kerüli közepes erősségű szélviharban, nos, ott és akkor, a vád szerint nem követtem el minden, tőlem az adott helyzetben elvárható magatartást menetjegyem érvényesítése érdekében, s ezért joggal kéri a BKV ügyvédje rám a törvény teljes szigorát. Mert  le kell csapni az ilyen notórius bliccelőre.

Átvillan bennem a felismerés: tanúkat kell  gyűjteni! Szétnézek: fáradt, közömbös arcok. Kit kérjek meg? Akinek az előbb az ölében landoltam egy hatalmas hullámnál, vagy azt netán, akinek a lábán állok? Hát nem, nem valószínű, hogy pártatlan tanúvallomást tesznek mellettem. Stratégiát tervezek: bár kicsit szorongva, de kíváncsian várom az ellenőrt. Egy blazír világfi buszterkéton arcával kérem majd meg: ugyan, mutassa má' meg, "hogykelleztavacakothasználni", vagyis hogy kell szakszerűen betintázni. A kisördög azt súgja ám: talán még neki sem sikerül. Vagy megkérem, ugyan próbálja meg szabad szemmel, segédeszköz és laboratóriumi körülmények biztosítása nélkül elolvasni azt a tintapacnit, amit ­- vélhetően - a  jegykezelő készülék rákent.

Ellenőr nem jön. A tömeg elviselhetetlen, a légszomjam fokozódik.  Megmozdul alattam a kazánlemez, amin állok, félrelépnék, de nincs hely. Egy lábon folytatom az utazást. Feleségem tanácsára kiveszem nadrágom combzsebéből a pénztárcámat "ott lopják el a legbiztosabban" (a pénz nem számottevő, két-három ezer forint, de az iratok: jogsi, személyi, forgalmi engedélyek, apeh- és tb-kártya stb., belegondolni sem merek abba, ha mindezt lenyúlják!)

A Blahán sokan leszállnak. Üljünk le. Tudom, olvastam: meg kell győződni: nincs-e széklet elhelyezve az ülésen. Nincs, ma nincs, ma talán még nem evett. Persze az ülés borzasztó mocskos, bézsszínű nadrágomban hősiesen ráülök. Csak kicsit lesz az ülepem combinóülésszínű, a moziban úgyis sötét van, ki látja, különben is, ma ez a menő szín.

Megérkezés a Corvinhoz, kiszállás.

Az aluljáró a következő akadály: nem, sajnálom, nem veszek alkalmi áron messzelátó rovarölőpuskát, amit ki sem vagyok hajlandó próbálni, nem adok az alsóberbekerszőlőnagyhegyi öregotthon  kiköltöztetés előtt álló idős nénijeinek, még akkor sem, ha ezzel felvállalom, hogy most miattam fognak az utcára kerülni, ja és nem veszek "csák hátván forintér" két fonnyadt zöldpaprikát, miközben meggyőzöm a nálam három fejjel magasabb és kb. hatvan kilóval nehezebb, (én száztíz vagyok) kozákvállú öltönyös úriembert, hogy nincs eladó írógépem, varrógépem, festményem, bútorom, sem más egyéb örökségből származó régi használati tárgyam, de amennyiben mégis lenne, feltétlenül Őt fogom és Itt megkeresni. Már ezek után távozhattam is. Szabadon.
Többet nem ülök villamosra.

* ezt a módszert a légiirányításban használt szovjet gyártmányú irányítóradar-diszpléj javításra használtuk. Egy, a megfelelő pontra mért hatalmas ökölcsapásból áll.

Szia BKVfigyelő!

Készítettem pár képet az 57-es busz vonalán, egész pontosan a Csatlós utcai megállóról. A képeken jól lehet látni (igyekeztem úgy fényképezni, hogy viszonyítva legyen az alsó üveg kerethez) hogy az ülőkéket elméretezték, vagy kifejezetten kis növésűekhez lőtték be. A megállóban tartózkodókat is megkérdeztem és szerintük felháborító, hogy azt képzelik az emberről, hogy magasított törökülésben fogja várni a buszt. A történethez hozzá tartozik, hogy újra aszfaltozták a környéket, és a buszmegálló is új aszfaltot kapott, és az ott lévő padot is átméretezték jóval alacsonyabbra. Még most is dolgoznak a munkások, de ők csak az aszfaltozásért felelnek, a pad magasságáért már nem! Foggalmam sincs, hogy azok akik inkább igénybe vennék, hogy fognak leülni, mert egy nyugdíjasnak ez elég meredek lesz, leülni még csak-csak de felállni, ráadásul kényelmetlen, viszont csomagtartónak ideális, ezt tapasztalatból tudom :)

üdv: Slider

Szia!

Kb. múlt pénteken mentem hazafele du. 4-5 körül a 9-es busszal Kőbánya felé. A 32-esek terét elhagyva valaki a leszállásjelző helyett a vészcsengőt nyomta meg. Erre a busz leáll, motor kikapcs.

A söfőr kiszáll és megkérdi: - Ki nyomta meg a vészcsengőt?

Válasz nincs, söfőr: Hát, akkor műszaki hibás a busz, kérem mindenki szálljon le! Erre és: Biztos tévedés történt. Sofőr elkezd óbégatni erre, hogy persze, meg hogy az előző héten is meghalt a néni a villamoson, stb... Most ennek mi köze ahhoz az esethez? Ha szól a vészcsengő, neki le kell állnia, meg kell kérdeznie mi újság van? Ez így jó, de nyilván ő is tudja, mert én is tudom, pedig jóval kevesebbet buszozok, mint ő, hogy sok öreg mami, meg alkesz meglát egy gombot, akkor megnyomja.

Szerintem napi 4-5 téves nyomkodás biztos van egy járaton, hülye a magyar, ez van. De miért nem a főnökét cseszteti, hogy cseréljék le a gombokat vagy kenjék le szurokkal vagy bármi, mert Magyarországon ez így konstrukciós hibának számít?

Glotah

Szia BKVfigyelő!

A BKV-nak már megint sikerült átnézni az utasokon! A 41-es, 19-es villamos vonalán közlekedem nap mint nap. Tegnap is azzal mentem haza a munkából. Minden rendben volt. Erre ma mikor reggel a villamoshoz értem, sok más utastársammal együtt, nem volt villamos, csak rácsok a végállomás körül! Kiderült, hogy a 20-i tűzijáték miatt van lezárva. Villamospótló busz a Clark Ádám térig, onnan megy a villamos. Nem tudták ezt tegnap a villamosokon, rádióban, tévében bemondani?!

Vagy ma reggel pl. a szentendrei HÉV-en?! Ez nem kerül pénzbe! Hogy az utasok képben legyenek, hogy betudják kalkulálni a csúszást a közlekedésbe? Sz...tak ránk! Volt ott egy ember, aki nem a BKV-hoz, hanem a területet lezáró céghez tartozott. Nem tudta megmondani, hol a villamospótló megállója. Az utasok összevissza mászkáltak, hogy valami információt kapjanak.

Ez felháborító! A BKV úgy érzi mindent megtehet, pedig a mi pénzünk tarja el! Jó lenne, ha lenne versenytársa, akkor talán az utasokkal is törődnének.

Üdv. Éva